Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Àz országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19 kO november lé-én, kedden. 2'AÍ tünkkel és hogy ugyanazok az irányító eszmék i mérvadók-e ránk nézve is, amelyek mérvadók a többi államra, így Németországra és Olaszországra mint a legdinamikusabb, hogy úgy mondjam irányt mutató államokra is. A miniszterelnök úr november 5-i beszédében foglalkozott ezekkel a gondolatokkal és akkor azt mondotta, hogy bennünket két gondolat irányít. Az egyik a nemzeti gondolat s ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy nálunk nincsen nemzeti gondolat kereszténység nélkül és kereszténység nemzeti alap nélkül, a másik pedig a beilleszkedés, a .beidegződés az európai jogrendszerbe. Magamévá téve ezt a gondolatmenetet, én is azt mondom, hogy nekünk megvan ugyan a nagy európai összességhez való alkalmazkodási képességünk s megvan az a bizonyosfokú. kötelezettségünk, amely minden államra és minden nemzetre hárul, amely a tcíbbivel együtt akar haladni, de egyúttal megvan a mi sajátos erőteljes külön irányunk is. amely azt parancsolja nekünk, hogy a leghatározottabban együtthaladva ezekkel az államokkal ugyan, de mégis a mi sajátos külön j magyar utunkat fussuk meg. (Űay van! Üpy van! jobb felől.) Ha már most európai és magyar szemszögből vizsgálom az előttünk fekvő költségvetést, akkor az európai szemszögből való vizsgálat mellett is örömmel kell üdvözölnöm a költségvetést azért, mert ebben a keresztény gondolat a rehabilitációs törvényjavaslattal, a népes fajvédelmi gondolat a házasság előtti orvosi vizsgálatról készült törvényjavaslattal, valamint a mezőgazdasági ingatlanok túlságos elaprózódásának meggá:tlása tárgyában készülő törvényjavaslattal érvényesül, viszont a^ közösségi gondolatra igen erősen és útmutatóiul utal a miniszter úr, amikor azt mondja, hogy amíg a törvényjavaslat elkészül, a büntetőtÖTvénykönyv egyes fejezeteinek már most szükségessé és sürgőssé vájt reformját novelláris úton kívánja megvalósítani. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ezt az utalást erőteljesebben is folytassa és hozza ki a jövőben. Legyen szabad itt rámutatnom arra, hogy a közösségi gondolatnak tág lehetősége és köre fog a büntető Lörvénykönyv novelláris munkálatainál is mutatkozni. Csak egy példát mondok, amely szemléltetővé teszi részemről is hogy az az erőteljes közösségi gondolat, amire pár példával rámutattam a német és ola^z jogrendszerből, nálunk még bizonyos vonatkozásban hiányzik. Ismerünk például olyan esetet, hogy valaki autóval elgázol egy szerencsétlen embert, a sofőr, a gépkocsi vezetője lelkiismeretlen fráter s otthagyja vérbenfagyva a szegény nyomorultat, továbbmegy minden segítségnyújtás nélkül. A mai büntetőszabályok mellett mit fog kapni az illetőt Ahhoz képest, hogy az eset halállal vagy kisebb-nagyobb i sérüléssel végződik, tegyük fel, hogy jelentéktelen sérüléssel végződik, legfeljebb pánhónapi fogházat. Hát én az ilyen esetet kiemelném a mai büntetőtörvénykönyv keretei közül és mint a népközösség ellen irányuló legsúlyosabb büntettet, a legsúlyosabb büntetéssel büntetném. Ez csak egyetlen példa és csupán arra akartam rámutatni, hogy de lege ferenda akár a novelláris törvényalkotásnál, akár pedig a későbbi büntetőtörvénykönyv megalkotásánál is úgy egészében, mint kisebb részleteiben is bizonypsfokú markánsabb belenyúlásra van szükség. . Magyar szemszögből foglalkozva ezekkel a kérdésekkel, egyes kérelmeket kell előterjesztenem a mélyen t. miniszter úrhoz, jobban mondva a kérelmek előtt még egyes megállapításokat is kell tennem. Ezek a megállapítások pedig a következők. , Ha arra gondolunk, hogy bizonyos fokig -- mondj.uk — el vagyunk maradva a jogalkotásban, ebben az esetben sem tartom elfogadhatónak Mosonyi Kálmán igen t. képviselőtársamnak azt a vádját, amely szerint tökéletesen rossz és korhadt a mi jogrendszerünk és egészen új jogrendszert kell kiépítenünk. Az öszszehasonlítás kedvéért legyen szabad röviden ismertetni a fasizmusnak — hogy úgymondjam — az alaptanát, amely ezt mondja folc vassá): »A régi elfogult erkölcsök helyett a haza szolgálatába állított új erkölcstant és Ú3 világnézetet kell hirdetni. Es milyen erények legyenek e világnézet alkotó elemei? A bátorság, a törhetetlen erély, a veszély szeretete, a gyámoltalanság és renyheség gyűlölete, a merészség, az egyéni és társas életben a legnagyobb őszinteség és nem az alattomos, névtelen rágalmazás, a pénznek és az üzletnek megvetése, büszkeség arra, hogy a fasizmus aszlétái vagyunk és hogy rang és cím nélkül, meztelenül jutunk el a célhoz, 'büszkeség a nap minden órájában arra, hogy egy nagy nemzet fiainak, olaszoknak születtünk.« Ha ebben a gyönyörű — hogy úgymondjam — programmban nem volnának kifejezetten olasz vonatkozások, akkor azt mondhatnám, hogy ez tökéletesen reáillik a mi mentalitásunkra is. t Ez a mentalitás ugyanis nemcsak — hogy úgymondjam — nemzeti vagy egyéni jellemzés. Ez a mentalitás tökéletesen rányomja a képét az olasz jogalkotásra is. Amikor léhát azt mondja Mosonyi Kálmán igen t. képviselőtársam, hogy nálunk feudális és liberális világrendszer van, akkor azt kérdezem, hogy milyen is a mi jogrendszerünk, amely ennek a most ismertetett legmodernebb jogrendszernek bizonyos fo'kig a hasonmása? Illetőleg nem jól fejezem, ki magam, mert hiszen a fasizmus meg sem volt, amikor mi már bizonyos fasizmust ismertünk, tehát csak a?A, mondom, annyira hasonló, hogy nem is lehet ebből a szempontból feudális, liberális vagy kapitalista, mert hiszen a Carta del lavoro VII. fejezetének 2. bekezdése például azt mondja, hogy a munkás egyenlő arányban osztozzék a munkaadóval, vagyis társak lesznek. Ezek egészen szokatlan és egészen modern valamik és ezeknek tapsolt az egész világ, viszont ez nálunk már ezer év előtt megvolt abban a jogalkotó gondolatban, az ősszerződésben, ' amely azt mondja: amit egyformán szereztek, abban egyformán osztozkodjanak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy nálunk nem lehet csak úgy lerombolni a jogrendszert és egyszerűen egy másik jogrendszert ültetni a helyébe. Ebben a tekintetben tökéletesen egyetértek Nagy László képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy mi nem a dinamikus jogfejlődésnek, hanem a fokozatos jogfejlődésnek vagyunk hívei, mert mi nem tehetjük meg és nincs is rá szükségünk, hogy quasi szolgailag odakössük jogrendszerünket egy másik jogrendszerhez. Mit mond Mussolini, mi Mussolini vezérelve, mi az ő jelszava? Mindent az államért, semmit az államon kívül, semmit az állam ellen! Ha mi a jogrendszerünket odakötjük mintegy ballasztnak vagy egyszerű silány kópiának bármilyen más fejlett nép jogrendszeréhez, ha mi speciális egyéni és nemzeti és faji tulajdonságaink figyelembevétele nélkül szolgai máso-