Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
236 Az- országgyűlés képviselőházának 15 Ügy tudom, hogy a bíróságok — sajnos — csak a Jogi Szemlére tudnak előfizetni. Az is bizonyos, hogy a bírói könyvtárak rettenetes állapotban vannak. A bírák talán megkapják a*. Igazságügyi Közlönyben az újonnan megjelent igazságügyi vonatkozású törvényeket, de a*. ipari és kereskedelmi vonatkozásiakat nemOlyan összegyűjtött munkáikat, amelyekben rendelkezésre áll a joganyag, nem kapnak meg. így pedig nem lehet bíráskodni. Az volt a jelszó azelőtt, hogy jura novit curia. Sajnos, ma nem így van. A Kúria csak emberfeletti nehézségek árán tudja 'megállapítani és csak a Kúria tudja megállapítani, hogy a két fél által felhozott jogszabályokon túl nincsen-e egy harmadik is. Az alsófokú bíróságoknál e*, nem lehetséges. Ott, ha egy rendelet alapján ítélkeznek, amelyet egyik vagy másik fél felhozott, soha nem tudják, mnese-e egy hárma» dik, egy érvényes rendelkezés, mert hiszen nem tudnak lépést tartani a jogi élet fejlődésével. Nem tudjuk megérteni, hogy az igazságügyi kormányzat, amelynek a bevétele óriási, miért ne tudna a pénzügyminiszter úrtól komoly összegeket kiharcolni, hogy a bíróság szellemi színvonala is emeltessék. Én szent hivatásnak tekiutem az ügyvédséget és mint ügyvéd, mindig eb'ben a szellemben működtem együtt a bírósággal és ügyészséggel. Ezért török lándzsát mellettük, mint ahogy lándzsát török a mellett is, hogy ha a& ügyvédi hivatást szent hivatásnak fogjuk fel, akkor teljes tiszteletben is részesítsük. A helyes törvényekkel együtt egyedül a bíróságok ereje és a bíróságoknak az új világba való szellemi bekapcsolódása lehet biztosítéka annak, hogy ez az ország az ősi magyar jog szellemében fog megújhodni mindannyiunk boldogulására. Miután én ezt biztosítottnak nem látom, a költségvetést a miniszter úr iránt érzett minden személyi tiszteletem mellett sem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon,) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: vitéz Zerinváry Szilárd. Elnök: vitéz Zerinváry Szilárd képviselő urat illeti a szó. vitéz Zerinváry Szilárd: T. Ház! A mai nagy átalakulás kora bizonyos fokú visszahatást eredményez a jogalkotás terén is, mégpedig elsősorban a régi, liberális jogrendszerrel szemben olyan irányban, hogy a mai jogalkotás felismeri egy olyan gondolat előretörésének szükségszerűségét, amely a liberális világban nem érvényesült. Ez pedig a közösségi gon dolat Ez a közösségi gondolat természetszerűen az új világrend új jogalkotásában is érvényesül, érvényesülésre törekszik és ebben az érvényesülésben európai és magyar vonatkozásokat keres. Felteszem a kérdést, melyek azok az irá nyitó eszmék, melyek azok az eszmei és gondolatkörök, amelyek a nagy világváltozást előidézik, vagy abban szerepelnek. Kétségtelennek tartom, hogy európai viszonylatban a már általam említett közösségi gondolaton felül a keresztény és nemzeti gondolat, továbbá a népi és fajvédelmi gondolat ezek az eszmekörök. Ha most ezekkel a gondolatkörökkel foglalkozunk, akkor azt látjuk, hogy egyrészt európai, másrészt magyar viszonylatban érintenek ezek bennünket. Európai viszonylatban a hozzánk legközelebb álló, hogy ne mondjam, Európa sorsát formáló államok életével kap0. ülése 194-0 november 12-en, keddeiï. esolatban érintenek bennünket ezek az eszmökÖrök, mert a jogról tévedés votlna azt tartani, hogy az az életet szabályozó elvont és megmerevült dolog: ellenkezőleg a jog mint hűséges testőr követi a nagy változásokat, tehát a jog a mai nagy átalakulások idején egyes pregnáns jogszabályalkotó tevékenységekben fog megnyilvánulni minden államrendszerben. Azt látjuk például, hogy a nemzeti szocialista Németországban a nemzeti szocializmus alapelveibe kapcsolódva, a közösségi gondolat, amelyet feltétlenül meg kell védeni, érdekes mordon, markánsan jut kifejezésre egyes büntetési tételekben, amelyekre más állam liberális y agy félig liberális, vagy pedig még evolúcióban lévő jogrendszere nem gondolna. A nemzeti szocialista jogrendszerben igen érdekes fogalom például az úgynevezett népkártevő fogalma. A népkártevő az a személy, aki akár kisebb, akár nagyobb bűncselekmény vagy vétség elkövetésével az egész összességnek árt s aki ennélfogva a legnagyobbfokú büntetést érdemli meg. Népkártevőnek nyilvánítja például a nemzeti szocializmus jogrendszere azt a tolvajt, aki elsötétítés idején a főváros egyik legforgalmasabb utcáján egy földalatti vasút lejárójánál egy nő kezéből kikapja tarsolyát és elszalad vele. Kérdem, mit kapna nálunk ilyen esetben az illető. Igen csekély büntetést. A német jogrendszer ellenben az illetőt, mint népkártevőt halálra ítéli, halálra ítéli pedig azért, mert önző és szennyes egyéni célokra visszaélt az elsÖtétítéssel, amely pedig nemzeti érdeket szolgálUgyanebben a jogrendszerben halállal büntetik azt a német gazdát, aki esetleg száz mázsányi búzatermését felgyújtja csupán azért, hogy megkapja a biztosítási díjat és még aratnia se kelljen. Egy másik jogrendszerben talán kisebb büntetést kapna, a halálos ítélet indokolása azonban azt mondja, hogy az illető népkártevő, mert a német nép ellenálló erejének minden atomjára szükség van, ő pedig ezt az ellenálló erőt gyengítette. Ugyancsak halálra ítélik ebben a jogrendszerben azt a harmadik népkártevőt is, aki éjszakai elsötétítés idején mint hivatásos tolvaj baromfiakat lopdos össze. A halálos ítélet indokolása az, hgy egyrészt ő is visszaélt a nemzet érdekében szükséges elsötétítéssel, másrészt pedig a német gazdálkodási rendszerben teljes mértékben szükség van minden táplálókra, — s ezért a gazda-néptársnak be is kell számolnia minden anyagi javáról — ö t pedig ebben a tekintetben a népközösségnek kárt okozott. Most vizsgáljuk meg, hogyan érvényesül a közösség gondolata egy másik baráti, szintén dinamikus államnak jogrendszerében, a fasiszta Itáliában. Itáliában már magálban véve a fasizmus ideológiája azt hozza magával, hogy az állam egész konstrukciója, az állam egész jogászi definíciója a közösségi gondolaton alapul, mert hiszen amíg másutt az egyének összessége az állam, taddig a fasiszta Itáliában a testületek összessége az állam. Ez tehát már magában a közösségi gondolatnak olyan eruptív és markáns előretörése, amely világosan mutatja, mi lehet annak oka, hogy ilyen dinamikus hatást, ilyen dinamikus összefogást és eredményt érhet el egy állam. Több példára hivatkozhatnék még, de viszsza kell térnem a mi külön kis magyar jogi életünkre és miután bizonyos fokig európai szemszögből is vizsgáltam a mai átalakulás korának eszmeköreit, azt kell kérdeznem, menynyiben egyeznek ezek a mi magyar jogi éle-
