Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Az országgyűlés képviselőházának 150. gyen cselekedni; a másik p.edig a kisebbségi jog helyes szabályozása, a kisebbségi részvényesek érdekeinek a megengedett határok közti védelme. A részvénytársaságok szabályozásával szorosan összefügg a szövetkezeti reform, ezt kérem a miniszter úrtól, ezt lehetetlen kihagyni. Lehetetlen, hogy álszövetke> zetek legyenek és a tiszta szövetkezetnek, amelyért mi tulajdonképpen mindannyian küzdünk, amely a földmíves népnek létérdeke lenne, megvalósítására jogszabályok még csak módot sem adnak, mert olyan költséges, nehézkes szervezetet írnak elő, hogy azt megcsinálni . nem lehet. Nagyon kérem tehát a miniszter urat, hogy a szövetkezeti jog reformja tekinteteben is törvényjavaslatot terjesszen be. A kereskedelmi törvény, a kényszeregyességi eljárás reformja, — mind olyan kérdések, amelyeket feltétlenül el kell intézni s amelyeknek . jönniök kell. T. Ház! Látjuk tehát mindebből, hogy itt lüktető munkának kell lennie, de nemcsak a hivatali szobák falai mögött, hanem nekünk jogászoknak is kellene ezt látnunk, nekünk kellene alkalmat adni, hogy ezzel komolyan foglalkozzunk. Mosonyi t. barátom a Btk. és az ügyvédi perrendtartás reformját sürgette. Ez mind helyes. Hiszen a büntetőtörvénykönyvből, mint ahogy Degré, a budapesti Tábla nyugalmazott elnöke, a kiváló büntető jogász mondta, azt hiszem 1933-ban, már csak a keretek vannak meg, az ősi 1878 : V. te. már ki van töltve különböző újabb törvényekkel. Ezeket a reformokat mind szeretnők látni, ezeket mind kérjük. Én is sürgetem az összeférhetlenségi törvény reformját. Lehetetlenség az, hogy míg az egyik ember, akiben erkölcsi erő van, ellenáll minden nemcsak összeférhetetlenségnek, de olyasminek is, amire ezt rá lehet mondani, addig a másik szabadon jöhet-mehet, csinálhat azt, amit akar, annak ne legyen semmi iiéven nevezendő konzekvenciája. Lehetetlenség, hogy a külvilág, amely nem ismeri a helyzetet, éppoly tiszteletet adjon a tisztességes gondolkozású embernek, mint annak a másiknak, akinek minden akarata csak arra irányul, hogy a zsebét megtömje. ÍMeskó Zoltán: Minden képviselő mutassa ki, mivel kezdte és mije van! — Helyeslés.) . Elnök: A képviselő úr egyetért a szónokkal, mégis folyton zavarja felszólalását, (Derültség.) Nagy László: Az összeférhetlenségi törvény beterjesztését nagyon sürgetem,- mindig is

; tettem, most is teszem. Az egészben a szabályozás világossága és a bíráskodás kérdése a fontos. Ha komoly bírói fórumot teremtünk, — meg kell jegyeznem, hogy a parlamenten belül is lehet komoly bírói fórumot teremteni, hiszen annakidején, amikor a Ház a törvényjavaslatot tárgyalta, ugyanez volt a nézetem — akkor igenis nagy lépést tettünk az összeférhetlenségi gyanú kiirtása felé. Az azonban bizonyos, hogy az összeférhetlenségi törvény megalkotásához erkölcsi, erő, erkölcsi emelkedés szükséges, amelyet a törvény nem fog pótolni soha, de az erkölcsileg kissé vastagabb bőrűeket a törvény igenis vissza fogja tartani az esetleges szemérmetlen cselekedetektől. (Meskó Zoltán: Skalp vadászat!) Most rövid idő alatt végigfutottam egy-két kérdésen, igazán csak jelezve azt, hogy mit szeretnék a rendszerváltozás tekintetében a miniszter úr által a Ház elé hozva látni, amelyeknek mind jogi, mind pedig ténybeli alapülése 19UÖ november 12-én, kedden, 235 jait szerintem a miniszter úr is csak helyeselheti, hiszen legnagyobb részt saját maga jelentette be, hogy foglalkozik velük. De azt is tudnunk kell, hogy a legjobb törvények sem érnek semmit, ha nincs bíró, aki azokat alkalmazza. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A bírói függetlenség körülbástyázása és megerősítése tehát nekünk végtelenül fontos. Ennek anyagi, erkölcsi és szellemi feltételei vannak. Talán különösnek tűnik fel, hogy a bíróságnál először az anyagi feltételeket említettem, de ennek megvan az oka. Ez az ok pedig az, hogy a bíróság erkölcse kifogástalan, szelleme igenis egészséges és jó és ha a bíróság valamit nem tud megoldani, ennek csak a technikai nehézségek az okai. A bírói függetlenség kérdésének egy baja van, még pedig az anyagi kérdés* Nem habozom kijelenteni, azt tapasztalom, — sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs^ itt — hogy a pénzügyminisztérium és általában az adminisztráció nem bírói és ügyészi tagjaiban bizonyos animozitás volt a bírói függetlenség anyagi alapjai ellen. Ezt azért mondom, mert amikor a keresztény uralom bekövetkezett Magyarországon, a nemzetgyűlés idejében, az 1920:XX. te. szabályozta a bírák anyagi helyzetét és megállapította, hogy milyen arány van közöttük és a többi köztisztviselők között. Azóta fokozatosan leszállították a bíróságoknak ezeket a jogait és a különbséget eltüntették. Pedig tudnunk kell, hogy egy bírónak azonkívül, amit az állampénztárból felvesz, semmiféle címen külön munkadíja vagy külön dotációja nem lehet. A bíróságok anyagi helyzetét tehát igenis meg kell javítani. Már a tavaly is kértem és most is kérem a miniszter urat. méltóztassék visszaállítani a képesítési pótlékot.. Ez annakidején 3800 korona volt, most pedig évi 600 pengő. Kérném tehát ezt az összeget 1800 pengőre visszaállítani. Az elsőfolyamodásű ügyészek és a vizsgálóbírák 2000 koronát kaptak, most pedig évi 240 pengőt kapnak tudomásom szerint. Ezt a helyzetet tűrni nem lehet. Viszsza kell állítani az eredeti összeget, mert a bírónak igenis meg kell adni az anyagi erőt. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy egy új fizetési rendszeren dolgozik. Hangot kívánok adni annak az óhajnak, hogy ebben az új fizetési rendszerben a bíróságoknak az 1920 :XX. törvénycikkben megállapított különállása elismertessék, hogy meglegyen a bírák javára az a diszparitás, amely anyagi hozzáférhetetlenségüket biztosítja. Kérem a miniszter urat, éberen őrködjék ebben a tekintetben és bírja rá a pénzügyminiszter urat, hogy az új fizetéseket az 1920:XX. te. szelleméberí állapítsa meg. Itt csak megemlítem a családi élet fontosságát. Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki nem tartaná ffontosnak az új fizetési rendszet olyan megállapítását, hogy minél több gyermeke van valakinek, annál nagyobb mértékben siessünk a megsegítésére. Mondtam már, hogy a bíróság erkölcsi tekintetben kifogástalan. Tényleg meghatva kell látnunk, hogy a bíróság erkölcsi tekintetben ma is milyen intakt, nemcsak önmagában, hanem a közvélemény előtt is. Ez azt mutatja, hogy a bíróságok alapja olyan egészséges, hogy Őket az idők vihara és a különböző szenvedélyek megingatni nem tudják. Ezt a bírót azonban szellemileg fel kell emelni, szellemileg segíteni kell aTra, hogy a legkisebb, eldugott vidéki helyen is szellemi összeköttetésben maradhasson a nagy jogásztársadalommal. (Belyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Miniszter Ur!