Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

234 Aï országgyűlés képviselőházának 150. ülése 1940 november 12-én, kedden. könnyelműsége már nagyon nagy baj, és nem lenne annyi könnyelmű házasság (Meskó Zoltán: Pajtás-házasság!) akkor, ha nem tudnák, hogy egy egyszerű hathónapos különéléssel el lehet intézni a házasság összes erkölcsi és öszszes anyagi kötelezettséget. Igenis, az elválások a házasságot gyökerében támadják meg. Ismétlem, nem hiszem, hogy volna valaki, aki ennek védelmére kelne. Nem hiszem azt sem, hogy azokat a kuncsorgó asszonyokat, azokat a szerencsétlen gyermekeket, akiket különböző trükkökkel megfosztanak a jogos tartásdíj megszerzésétől, bárki is el akarná ütni ettől; nem hiszem, hogy ezt bárki is helyeselhetné. Ezeket a dolgokat nekünk mind törvényjavaslatokkal kell elintéznünk. Én képesnek tartom a minisztériumot arra, hogy ezekre nagyszerű javaslatot terjesszen elő. Miután a törvényelőkészítő osztály, bármennyire szeretné is, nem tud ilyen törvényjavaslatokat előterjeszteni, kérem a miniszter urat, terjessze be azokat ő. (Meskó Zoltán: Tartozik ezzel a múltjának!) Mert a házassági és vagyonjog kérdése is rendezendő. A közszerzemény* bizonytalansága, annak átalakulása, a házassági vagyonjog sok-sok összefüggő kérdése, amely mind megoldandó, csak a magánjogi törvényjavaslattal intézhető el. A szülői hatalom pontos szabályozása a kiskorú erkölcse és vagyona védelmében, szintén elengedhetetlen szabályozást igényel. A gyámsági jog elavult. Én ott ülök a közigazgatási bizottság gyámügyi fellebbviteli küldöttségében és látom, hogy borzalmas dolgok vannak a gyámsági jjg hiányossága, elavultsága folytán. Az öröklési jogrendszerről Mosonyi Kálmán t. barátom beszélt bizonyos vonatkozásban; én arról beszélek, hogy ezt az öröklési jogrendszert szerény véleménvem szerint feltétlenül át kell alakítani. Lehetetlen az öröklési jog mai különböző formájú rendszerét fenntartani. Én olvastam legutóbb egy konzervatívnak mondható lapban — mert mégis csak hivatalos megnyilatkozása volt a Jogi Szemle szerkesztőségének —- a következőket. 'Olvassa): »Korunk erőteljes nemzeti szocialista irányzata számára különösen is bántó anaírjcniz mus, liogy mindig jogi különbséggel iár nálunk is és így vizsgálni kell, ki a jobbágy, ki a városi polgár, a honorátior, a nemes, sőt a jász-kun vagy nem jász-kun«. Hát ha valami anakronizmus, akkor igaza van a Jogi Szemlében ezt író bizonyára kiváló jogtudósnak, hogy ez az és ezt reformálni kell. Erre nem lehet azt mondani, hogy fenn kell tartani. (Antal István államtitkár: A magánjogi javaslatban benne van!) Kristálytiszta szabályok kellenek. Ezt azzal kapcsolatban mondom, hogy jöiiön a magánjogi törvényjavaslat letárgyalása, hogy életbe tudjuk léptetni. Nekem egyébként a magánjogi javaslatnál az volna a kérésem, hoary ha valami változás kell. méltóztassék a kiváló jogtudósok, a gyakorlati emberek bevonásával ezt elintézni, mert végeredményben rendes parlamenti úton. sőt még külön törvény által szabályozott módon is roppant nehézségekbe ütközik ezt letárgyaltatni, ellenben azt hiszem, hogy a magánjogi törvényjavaslat életbeléptetését, letárgyalását a parlament egészen különleges módon volna hajlandó megtenni, mert úgy sem lehet ötletszerű módosításokkal ebbe a nagy Ügybe beleszólni. De kérem a miniszter urat, hogy hozza ezt a javaslatot, mert fontos ez a munka jogviszonvának szabályozása, szempontjából is. A munkajogot is szabályozni kell, mégpedig a közösség, a munkás és a munkaadó jogviszonyai tekintetében. Nem beszélek arról, hogy a munka jogával kapcsolatos bíráskodásnak és eljárásnak a kérdése is nagy dolog. Nincs időm arra, hogy ezzel részletesebben foglalkozzam, de igenis, ez beletartozik abba a munkába, amit nekünk sürgősen el kell végeznünk. T. Ház! A miniszter úr bejelentette a peres és perenkívüli eljárás reformját. Erre vonatkozólag mielőtt kijeleteném azt, hogy nagyon helyes, csak hozza a miniszter úr, engedje meg, hogy a perenkívüli eljárásnál pél; dául rámutassak arra. hogy a törvénykezési egyszerűsítésről szóló törvény 145. §-a megengedte az összegyűjtést és egységes szerkezetbe I való kiadást, de ez a mai napig nem történt , meg. Engedje meg; a miniszter úr, (hogy f elli hívjam a figyelmét egy mellékmondattal a végrehajtók ügyére. Rettenetes állapotban vannak, valamit tenni kell, mert az igazságügy | szolgálatának biztonságát veszélyezteti a végrehajtók jelenlegi anyagi és erkölcsi helyzete. Kérem a miniszter urat, hogy ezzel komolyan foglalkozzék, mert baj lesz. A perjogi reformot feltétlenül akarjuk és mindenki akarja, mert a régi törvény bármilyen gyönyörű volt — és én igazán nagy tisztelője vagyok alkotójának. Plósz Sándornak, aki a maga idejében, amikor ez életbelépett. 1911-ben, olyan per jogot alkotott, amely már iparkodott eltérni a liberális merev felfogástól, mert olyan szabályokat vett fel bele, amelyek nem ezt mutatták, de perjogi reform feltétlenül kell azért is, hiszen a törvénykezés egyszerűsítéséről alkotott jogszabályok is e felé haladtak, hogy a per ura a bíró légyen és megszűnjék a hazudozásnak az a túltengése, ami a perekben folyik. Én nyugodt lelkiismerettel nézek mindenkinek a szemébe, mert állítom, hogy mint ügyvéd, igaztalan ügyet sohasem védtem, nem vállaltam a pert, ba az meggyőződésemmel ellenkezett, elutasítottam magamtól mindig azt, ami trükkökre adott volna alkalmat és módot. Én nem felesleges tagadásokkal operáltam, hanem: iparkodtam jogászi eszközökkel, vagy pedig tényállásbeli eszközökkel megnyerni a pereket. Ellenben, igenis, nagyon nagy gyakorlat vaii ebben a tekintetben. Sajnos, az a szellem, amely ellen mi küzdünk, ebben a kérdésben is nagy bajokat csinál, és én csak az alsófokú bíróságokban látom azt a bátorságot, hogy a perrend vonatkozó szakaszát alkalmazzák s ha valakit nyilvánvaló hazugságon fognak, azt büntetésben részesítsék. Ebben a kérdésben igenis naladni kellene, a perrendtartás módosítása rendkívül sürgős. A pert szorosra kell fogni és meg kell teremteni a rendszerbeli változást, hiszen az a két fél nem ellenség, azok nem akarják egymást legyilkolni, hanem van egy vitájuk, amelyet a bírónak kell elintéznie s ezért a bírónak módot kell adni arra, hogv hatályosan csinálhasson egyességet, ha jónak látja, vagy pedig szorosra fogva a nert, ítéletét meghozhassa. Ez a pereket olcsóbbá, gyorsabbá tenné és feltétlenül a feleknek és az álkunnak is hasznára válna. T. Ház! A miniszter úr bejelentette a részvénytársasági jogviszonyok szabályozását. Nagyon helyes. Bátor vagyok megmondani azt, hogy az én szerény felfogásom szerint a részvénytársasági jog kérdésében két nagyon fontos dolog van; az egyik az, hogy az erkölcsi tartalom meglegyen, tehát meglegyen a tényleges vezetőnek az egyéni felelőssége, a reform a tekintélyi elven alapuljon, legyen valaki, aki Vállalja cselekedeteiért, ha már szabad neki cselekednie, a felelősséget és köteles le-