Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-146

^Àz országgyűlés képviselőházának önkormányzatok életében a parasztságnak, amely évszázadokon keresztül a vér védője és forrása volt és amely a hazának valóságos biztosítéka volt. Különösen ma van erre szükség, mert olyan időket élünk, amikor mindenkinek fokozottan vállalnia kell a nemzet jövendőjéért a felelős­séget. A fiatalságra, a munkásságra és a pa­rasztságra, ne esak akkor legyen szükségünk, amikor hősi önfeláldozásra van szükség, ami­kor fokozott termelést követel meg a haza; ne csak a szellemi élet és a gazdasági előretörés harcában háruljon reájuk a meglehetősen nagy felelősség, hanem sürgősen adassék mód arra, hogy az önkormányzatokba bekerülve, a poli­tikai és gazdasági élet munkájában, a felelős­ségben résztvehessenek. Ezeket az erőket be keli engednünk a falu, a község, a város, a megye életének vérkeringésébe, hogy szavuk legyen az országos politikai kérdésekben is. Nekünk újabb politikai és közigazgatási nem­zedéket kell nevelnünk. Do kérdem : hogyan ne­velhetjük, ha bezárjuk előtte az iskola kapu­ját? Hát a belügyminiszter úr még mindig ab­ban a téves hitben él ezzel a javaslattal kap­csolatban, hogy csak a grófok, a földbirtoko­sok, a főtisztviselők, a nagypénzűek értenek a nemzet politikai irányításához? Nekünk ebből az irányításból elegünk van és tiltakozunk minden olyan törekvés ellen, amely továbbra is vissza akarja szorítani az ifjúságot, a mun­kásságot és a parasztságot a közigazgatási és a (politikai életből. (Ügy van! Ügy van! a szél­sóbaloldalon.) Tiltakozunk minden olyan meg­nyilatkozás ellen, amely nem mer szembenézni a küzdelemmel és nem akar félreállni a fejlő­dés útjából. T. Ház! Ha a régi századokban, évezredek­ben is így gondolkodtak volna az emberek, ak­kor sok mindentől elesett volna a kultúra és a fejlődés; még Perut sem fedezte volna fel Pi zarro, ha nem lettek volna küzdőtársak mel­lette, akikkel mert Ő erre a feladatra vállal­kozni. Ma is ez kell: szembe kell nézni az ese­ményekkel, vállalkozni kell. Ha a • kormányzat fél, sürgősen tűnjön el a szürkeségbe és adjon helyet a kibontakozás­nak. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Annyira fél a belügyminiszter úr a népi lélek meg­nyilatkozásától, hogy nem meri megszavaz­tatni őket ilyen választásokon 1 ? Hát nem elég a cenzúra, nem elég a 6840-es bizalmas rende­let; hát nem elég a gyűléstilalmak rendszere­sítése, nem elég a sajtó megrendszabályozása, még a törvényhatóságok állandósításával is tulajdonképpen ezt a rendszert akarják meg­menteni? A belügyminiszter úr ezzel tulajdon­képpen önmagának mJondott ellent, mert az elmúlt év költségvetési vitájában azt mon­dotta, hogy meg akarja szüntetni azt a túl­zott gyámkodást, amely az utóbbi esztendők­ben az Önkormányzatokkal kapcsolatban kifej­lődött. Azt kérdezem, mi ez, ha nem további gyámkodás, ha nem további csorbítása a tör­vényhatóságok működésének? Ha mi táma­dunk valamit, ami a múltban jó volt. akkor a t. túloldal a legélesebben megvédi azt, ellen­ben a kormányzat, ha el is ismeri valamiről, hogy az a múltban jót tett, egyszerűen annak az életére tör. Ez történt itt ezekkel az önkormányzatok­kal is. Lamartine kijelentésére utalok. Ö tud­niillik azt mondotta, hogy a történelem ta­núsága szerint a népek örök végzete, hogy vagy sokat vagy semmit sem akarnak, közép­űtjuk nincs. Hát a belügyminiszter úr és a rendszer törzskara akkor, amikor a rendszer 146. ülése Î94& október $9-én, kedden. 181 megmentéséről van szó, mindig sokat akar, de ha fejlődésről van szó, semmit sem akar. IEl­lenmondások a jobboldalon.) A középút pedig itt a becsületes politikai egyenrangúság lenne, mert csak ez vezet ahhoz a bizonyos unifiká­cióhoz, beszéljünk magyarul: egyesítéshez. Olyan egyesítésbe nem lehet belemennie a nemzetnek és a népi csoportoknak, ahová az egyik fél tüskeszúrásokkal, sebzett szivvel vonul be. Mi támadjuk a liberális alkotmányt, ta madjuk a kapitalista berendezkedést, a kapi­talista és feudalista szabadosságot, önök pedig védik. (Müller Antal: Dehogy védjük! — vitéz Lipcsey Márton: Ki védi? Feleljen rá! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Látszattörvények­kel mutatják, hogy szeretnék a haladást, de nincs hozzá erejük. Elnök: Méltóztassék a javaslattal foglal­kozni, vagy legalább is összefüggésbe hozni a javaslattal ezeket a fejtegetéseket. Palló Imre: Mi védjük, t. Ház, az egészsé­gesen lüktető önkormányzati szerveket s önök egyszerűen azok területén az önkényuralmat játsszák meg, mert ez a törvényjavaslat ezt biztosítja. A magyar vármegyék és a magyar önkormányzatok a történelem ítélőszéke előtt becsületesen megálltak a helyüket a múltban. Igaz» hogy elkövettek hibákat, amikor a dzsentri-világnak biztosították az életlehetősé­get, mondván azt, hogy ha az Isten hivatal t adott, észt is ad hozzá. Ezért ezek az önkor­mányzatok megbűnhődtek, de ez nem ok arra, hogy őket politikumnak használják fel és az avult kormányzati és nemzetgazdasági rend­szert mentsék a meghosszabbításokkal; nem ok arra, hogy a Bethlen-uralom emberei tovább gátolják az önkormányzatok keretén belül a fejlődést. A törvényhatóságoknak is elegük van, t. Ház, a rokoni és klikkrendszerű uram­bátyámoskodásból. Friss, tiszta; új szellemet képviselő erőkre van szükség, (vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Horváth Zoltán; Majd jönnek a nemzet testvérek!) Hála Istennek! (Wirth Károly : Kegyelmes úr nem lesz köz­tük! — Zaj. — Elnök csenget.) Tehát olyan új erőkre lesz szükség, akik nem a főherceg úr birtokára vezető lit megépítésére szavazzák meg a megfelelő nagy összeget — mint Báes­Bodrog megyében — és közben vagy metgfeled­keznek a falvakat összekötő forgalmas utakról, vagy pedig erre egészen csekély összeget sza­vaznak meg. Nem olyan törvényhatósági bi­zottsági tagokra van szükség, akik megszavaz­zék, hopí-y c zsidók építkezhessenek, mint a fő­városban is történt, ahol megengedték, hogy zsidók építhessenek bérházakat. Uj erőkre van szükség. (Rassay Károly: Hát ne építsenek?) Maguk a törvényhatóságok is ezt akarják, hogy olyanok jöjjenek be, akik nem a zsidók­nak adnak építési engedélyt. (Rassay Károly: Kell a lakás!) Uj erők kellenek, akik nem lesz­nek a kormány kiszolgálói, hanem a nép 'bol­dogulásának biztosítói. (Állandó zaj és moz­gás) Müller képviselő úr talán nem. értesült arról, hogy ebben a hónapban hány újabb ház építésére kapott zsidó építési engedélyt a fő­városban. (Zal — Wirth Károly: Az ő fia min­den évben előlép!) T. Ház! Ebben a hónapban, 22-én volt Arany János hálájának 58. évfordulója. Nem árt, ha Arany János ogyik kijelentését meg­szívleljük. Azt mondta: »Nem elég csak emlegetni, Tudni is kell jól szeretni ' Tudni bölcsen a hazátí« !.. ; J

Next

/
Thumbnails
Contents