Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-146
180 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! Ennek következtében az a meggyőződésem, hogy hiálba harcolnak ezzel a javaslattal és a választásoknak ezzel az elhalasztásával a koreszmék feltétlenül bekövetkező érvényesülése ellen. Ha emberek ellen kellene harcolni, azok ellen lehetne győzni, azokat lehet internálótáborokba küldeni, de itt nem emberekkel harcolnak, itt eszmékkel, korokkal, világokkal harcolnak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Képviselő úr, ez nem tartozik a tárgyhoz. Ha nem méltóztatik a tárgynál maradni, megvonom a szót. (Maróthy Károiy: Már itt is szájkosár van? — Rajniss Ferenc közbeszól.) Rajniss képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék az elnöki figyelmeztetést minden megjegyzés nélkül tudomásul venni. A képviselő úrra a házszabályok éppúgy kötelezők, mint a Ház minden egyes tagjára. (Rajniss Ferenc kimegy az ülésteremből.) A képviselő t urat a Ház méltóságához nem illő magatartása miatt a mentelmi bizottsághoz utasítom. (Helyeslés a jobboldalon. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Nebánts virág! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a szólásszabadság a parlamentben!) Csendet kérek! (Maróthy Károly: Tudjuk, mihez tartsuk magunkat annakidején! — Zaj. -— Wirth Károly: Nem azért küldték be, hogy hallgasson!) Wirth képviselő úr maradjon csendben! A szó Kóródy képviselő urat illeti. Engedjék meg, hogy a szónok szóljon. (Matolcsy Mátyás: Az elnök nem engedi!) Utoljára kérem és figyelmeztetem a képviselő urat, ne térjen el a tárgytól, A házszabályok értelmében a tárgytól való eltérést az elnök köteles megakadályozni. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Wirth Károly: Amit a kormánypárt nem tett meg, azt tesszük mi! Megindokoljuk!) Kóródy Tibor: Állítom és hirdetem, hogy a javaslat azzal az intézkedésével, amellyel különféle érvekre való hivatkozással ismét elhalasztja egy esztendővel a törvényhatósági bizottsági válaszfásokat, tulajdonképpen a nagy történelmi kibontakozás, a koreszmék érvényesülésének gátjává és akadályává szegődött. (Ütgy van! a szélsőbaloldalon.). Ha pedig ezt teszi, abban a pillanatban reménytelenné válik a harca és semmiféle elhalasztás nem hozhat eredményt, (vitéz Lipcsey Márton: Száli, te dicsekszel! — Zaj a szélsőbaloldalon.) mert hiszen ennek az elhalasztásnak semmi esetre vsem lehet olyan következménye, hogy ezáltal maguknak az eszméknek az érvényesülése is elhalasztassék. Mindenki, aki a koreszmével szembeszáll, akár ennek a javaslatnak alapján, akár más tekintetben, harcot, küzdelmet folytat a történelem ellen, a történelem ellen pedig lehet küzdeni, lehet harcolni, de győzni lehetetlen. (Egy hang a szélsőbaloldalon,Á Elsöpri!) Mindezek alapján a törvényjavaslatot magam és pártom nevében nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Megay Károly jegyző: Palló ImreJ Elnök: Palló képviselő urat illegi a .szó. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk Lipcseyt! Tessék feliratkozni! — vitéz Lipcsey Márton; Száli, te dicsekszel! — Zaj a, szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Inkább nem beszélek, nehogy zöldeket beszéljék, mint maguk! Zöld emberek! Zöld urak!) Kérem vitéz Lipcsey képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásokat abbahagyni! (Maróthy Károly: ' 146. ülése 1940 október 29-én, kedden. Beszéddé átalakítani! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem Pándi képviselő úr, méltóztassék talán rámbízni, hogy ellássam az elnöki és j teendőket. Én figyelmeztettem a közbeszóló képviselő urat. Egészen felesleges, hogy Pándi képviselő úr is elnöki jogkört akarjon gyakorolni. Palló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Hallgatni, amikor be szelni kell, éppen olyan nagy hiba, mint beszélni, amikor hallgatni kellett volna, (vitéz Lipcsey Márton: Ez vonatkozik magára!) A belügyminiszter úr elkövette ezt a nagy hibát, amikor >eizzel a javaslattal beszélt, holott itikább hallgatnia kellett volna. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Derültség jobbfelől.) Nekem pedig beszélnem kell, mert mint a történelem a körülöttünk lévő országokban bizonyítja, eljövend az az idő, amikor a politikai tényezőknek felelniök kell ténykedésükért. Én nem vállalom a felelősséget ezért a javaslatért, de nem vállalja pártom egyetlen testvére sem, nem vállalja a nemzeti szocialista mozgalomnak egyetlen tagja sem. Ugyanis mit akar ez a javaslat? Megállítani a fejlődést, pedig minden megállás hátrálás. Nekünk sürgősen haladnunk kell a nemzeti és szociális fejlődés útján. Nekünk minden erőnkkel kötelességünk biztosítani a fejlődést és a fejlődéshez új erőkre van szükség, különösen a fiatalságra. A történelem tanúsága szerint Magyarország mindig akkor volt nagy, akkor tudott hatalmas kibontakozást találni, amikor új erők kapcsolódtak bele a nemzet életébe. Ha IV. Béla nem kapcsolja bo a fiatalságot, nem lesz második honalapítás. Ha Mátyás király nem állítja maga mellé a fiatalságot, nem születik meg az a ' reneszánsz nemzetállam, amely biztosította és hatalmassá tette a magyar életet. És Bethlen Gábor korszaka sem lesz olyan dicső, ha nem állítja maga mellé a fiatalságot. Éppen ezzel ellentétben, amikor megfáradt urak állottak a kormány élén, — egy II. Ulászló, eery II. Lajos korában — mindig a temető* felé haladt az ország. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Most is odamegy!) Állandó pangás jellemezte ilyenkor a helyzetet és erről jut eszembe az a meglehetősen tréfás, uram-bátyámos politikai beszéd. amelynek egyik szakasza azt mondja, hogy: a kormánynak vagyis a diplomáciának hiányzik a morális szolidaritása, hogy kategorikus intencióval a destruktív ideák progresszív processzusának imfluenciáját neutralizálja. (Derültség.) A másik szakasza pedig azt mondia, hogy: a katasztrófák demarkácionális lineájához elérkeztünk, ahol a malkontens apnozíció inváziója a pacifikátorok pozícióját problematikussá teheti, ha efemer kombinációk helyett konkrét konjunktuális konstellációk nem konstatálják a stagmáeiót. (Élénk derültség.) T. Ház! Ez a stagnáció, ez a pangás minden téren észlelhető, (vitéz Lipcsey Márton: Uram, ez vicc!) Nekünk a fejlődést biztosítanunk kell. A fejlődés pedig azt követeli, hogy minél előbb és minél nagyobb mértékben helyet biztosítsunk az ifjúságnak az önkormányzat életében, annak az ifjúságnak, amely a dinamikus erőt képviseli, amely mer vállalkozni, meri vállalni a felelősséget. De biztosítanunk kell az önkormányzatok életében megfelelő teret a munkásságnak is, amely annyi áldozattal vett részt az építő munkában és amely mindig ki volt zárva a nemzet politikai életének vezetéséből. Biztosítanunk kell továbbá bizonyos teret az