Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

Âz országgyűlés képviselőházának belemegyek! — Mokcsay Zoltán: Ha így kormányoznak, akkor nem kerül vissza semmi!) Sokkal becsületesebb dolog lett volna a belügyminiszter úr részéről, ha nyiltan és bátran beírta volna az indokolásba: azért halasztja el évről-évre a választásokat, mert meg van győződve arról, hogy a választások megtartása a törvényhatóságok összetételében fölényes nemzetiszocialista előretörést eredményezne. {Felkiáltások a középen: Heves! Heves! — Wirth Károly: A munkásokat nem engedik szavazni! — Egy hang a szélsőbaloldalion: A kartelvezérek és kartélkirályok kimaradnak! Próbáljuk meg! — Cselényi Pál: Tegnap Hevesben megpróbáltuk!) T. Ház! Hasonló a helyzet a felvidéki képviselőválasztásokkal kapcsolatban is. Tisztában van a belügyminiszter úr azzal, hogy a mai rendszer ott egy becsületes, kaució és egyéb erkölcstelenségektől mentes választás esetén kevés képviseletet kapna. Elnök: Kérem, képviselő ÚT, méltóztassék kifejezéseit megválogatni. (Mokcsay Dezső: Ebben igaza van! — Rajniss Ferenc: Pesten olyan vicceket nem lehet csinálni.) Rajniss képviselő úr maradjon csendben! Úgy látom, hogy csak most jött be és máris zavarja a tárgyalást! (Rajniss Ferenc: Akkor is jogom van beszélni, ha most jöttem be!) A képviselő urat rendreutasítom. (Rajniss Ferenc: Akármikor jövök be, mindig szólhatok!) Gr. Serényi Miklós: Ügylátszik, a mai törvényhatósági bizottságok munkájával igen meg van elégedve a miniszter úr. Panaszok nem érkeznek onnan sem a miniszter urakhoz, sem a képviselőházba, mert a főispán urak mindig csak a legkellemesebbeket jelentik. Kényesebb témákról nem szabad a megyegyűléseken beszélni. Amikor például Lőwinger Samu váci uzsorásnak 50 feljelentése ügyében azoknak a bíróság elé utalását kértem... Elnök: Kérem, képviselő úr, ez nem tartozik a tárgyhoz. Gr. Serényi Miklós: Ez a megyegyűlésen történt. Amikor a megyegyűlésen Löwinger váci uzsorás ügyeinek a bíróság elé való utalását kértem és javasoltam, a főispán úr megvonta tőlem a szót és amikor egy fél évvel ezelőtt a magyarországi kommunista propaganda terjedéséről kezdtem beszélni, akkor a főispán úr azt mondta, hogy ez nem tartozik ide. A múlt szazad végén a vármegyéknek döntő szavuk volt az ország életében, a vármegyék indítványai feltétlenül felkerültek a képviselőházba, amely kivétel nélkül napirendre tűzte a vármegyék panaszait. Igaz, hogy akkor a vármegyék összetétele egészen más volt és az akkori hatóságok és törvényhatóságok sokkal közelebb álltak a néphez, mint a maiak, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy mostani választás után azonban jóval több bizottsági tag kerülne be a munkásrétegekből, a mezőgazdasági napszámosokból és kisbirtokosokból. Persze, az ilyen nemzetiszocialista átalakulástól fél a belügyminiszter úr, azért kellett a halasztás. (Szabó Gusztáv: Ez nem okvetlenül nemzetiszocialista átalakulás.) Az 1890-es években még a parlament kötelezőnek tartotta, hogy a vármegyék átiratait napirendre tűzze. Ma már ez nem fordul elő azért, mert úgylátszik, hogy ebben az országban paradicsomi állapotok vannak. ((Zaj.) és a főispánok nem tartják szükségesnek átirataikkal zaklatni a magas kormányt. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.). így például három lJf5. ülése 19 W oktobef 28-án, hétfőn. 163 évvel ezelőtt történt Pest megye közgyűlésén, hogy a szabadkőművesek és az úgynevezett igazságos és arányos adóztatás tárgyában felszólaltam és beszédem végén egy indítványt tárj esztettem a közgyűlés elé azzal a kéréssel, hogy a főispán úr ezt az indítványt terjessze fel a kormányhoz. Az indítvány szövege a következő volt. (Olvassa): »1. pont: vessen véget a kormány az erkölcsromboló, destruáló zsidó szabadkőműves sajtó működésének; 2. pont: állítsa a kormány a most nyilvánosságra kerülő összes szabadkőművest a független magyar bíróság elé és zárja ki őket az összes állásokból. (Rapcsányi László: Ez sem történt meg!); 3. pont: az egyenlő és arányos adóztatás értelmében vessen ki a pénzügyminiszter úr a társulatokra 170 millió pengő tár

1 sulati adót és évi 80 millió pengő beruházási pótlékot és ezzel arányosan csökkentse a me: zőgazdaság terheit; 4. pont: minden vállalat. amely hadászati szempontból fontos szerepet játszik, vétessék állami kezelésbe. (Felkiáltások a szélsőbaloldaloyi: Ez sem történt meg!) Ezekhez ^tartoznak elsősorban a fegyvergyárak, a szénbányák és a rádió.« Ennek a határozati javaslatnak az lett a sorsa, mint sok más javaslatnak: most is talán ott porosodik valamely papírkosárban, pedig a javaslatban foglalt követelések még ma is olyan aktuálisak, mint három évvel , ezelőtt voltak. ( Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ezek a kérdések még sem hozhatók szoros kapcsolatba az előttünk levő törvényjavaslattal, amely a törvényhatósági bizottsági tagságok mikénti betöltésére vonatkozó szabályokat kívánja újból rendezni. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Erről beszél!) A törvényhatóságok általános megvitatásába beletartozik a törvényhatósági bizottsági tagságok átalakításának kérdése, de most nem a törvényhatósági bizottsági tagságok átalakításáról, nem az úgynevezett alkotmányreformról van szó, hanem a^ törvényhatósági bizottsági f tagok választásának elhalasztásáról. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az!) Kérem, méltóztassanak az elnöki figyelmeztetést minden megjegyzés nélkül meghallgatni és tudomásul venni. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.} Gr. Serényi Miklós: Ezeket az eseményeket azért hozom elő, mert ha egy új választás volna, nem fordulhatna elő, hogy ilyen indítványokat nem terjesztenek fel a Házhoz. (Rajniss Ferenc: Megvan a remek, logikus kapcsolás!) Ez tehát még ma is aktuális, amennyibeu a zsidó sajtó még ma is működik, a szabadkőművesek nyugodtan dolgozhatnak és nem kerültek a bíróság elé, a társulatok még mindig csak egynegyedrész annyi adót fizetnek, mint a mezőgazdaság és a hadigyárak, a szénbányák és a rádió még mindig a Weiss Manfrédok, a Chorinok, a Vidák és a Kozmák kezében vannak. (KovarcE Emil: A hatalom pedig a kormány kezében!) A múlt század második feléiben, ha valamely fontos, közérdekű ügyben a törvényhatóság határozatot hozott és felterjesztette a képviselőházba, az kötelességének tartotta azt az indítványt napirendre tűzni. így például Szatmár vármegye 1882 március 2-án tartott közgyűlésében úgy határozott, hogy feliratot intéz a képviselőházhoz, melynek tartalma az oroszországi részekből Galícián át Szatmár megyével határos vidékekre beözönlő zsidóság bevándorlásának »megszigorítása :volt. A felirat