Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

162 Az országgyűlés képviselőházának mainál radikálisabb intézkedések, amelyek talán több eredményt fognak hozni a tekintetben is

; T. Képviselőház! Egyik t. képviselőtársam hivatkozott egy újságcikkre, amelyre legyen szabad e helyütt még egynéhány szóval ugyancsak reflektálnom. Nevezetesen Mokcsay igen t. képviselőtársamtól kaptam meg azt a cikket, amelyben szintén szerény személyemre történik utalás, mintha én bizonyos kérdésben interveniáltam, sőt a fogalmazás szerint »erőteljesen« interveniáltam volna a belügyminiszter úrnál abban a tekintetben, hogy a 3400-as rendelet eltörlésével kapcsolatban hozott, s a tisztviselőkre vonatkozó egyéb tilalmak töröltessenek el. Kénytelen vagyok ehhez némi magyarázatot fűzni annyival is inkább, mert hiszen a hivatkozott újságcikkben az van, hogy pártunk fővárosi szervezete hetekig vezetőség nélkül maradt stb,, stb., ebből tehát valami olyan beállítás származik, mintha itt hangsúlyozott pártszempontok játszottak volna közre. Nem tagadom, hogy állami tisztviselők, mint a fővárosi középosztály jelentékeny százaléka, szükségkép résztvettek a párt szervezésében és ezeket ebben a pillanatban sajnálattal kell nélkülöznünk, mert kötelesek vagyunk eleget tenni a belügyminiszteri rendeletnek, az azonban, mintha ezért erőteljesen interveniáltam volna (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak próbálta volna!) a belügyminiszter úrnál, aki tudomásom szerint nem is volt Budapesten s akivel hosszú hetek óta nem volt szerencsém találkozhatni, nem áll. Ezzel kapcsolatban csak egyet mondhatok. Pártunk fővárosi vezetősége közérdekűnek látván ezt a kérdést, igenis illetékes helyekre kérést intézett abban a tekintetben, — és ez minden pártot egyformán érdekel — hogy ezeket a szigorú intézkedéseket — ha van rá mód*— enyhítsék. Ha pedig ezt az intézkedést enyhítik, akkor ez az urakat éppenúgy érinti, mint bennünket. (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban tehát lehetetlen bennünket bármilyen pártelfogulteággalis vádolni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A 3400-as rendelet! — Zaj. — Elnök csenget ) Ami a 34^0-as rendeletet illeti... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez a téma nem tartozik a tárgyalás alatt álló javaslathoz. (Wirth Károly: Milyen rossz fiú lett a Donáth!) Donáth György: T. Képviselőház! Ezeket bátorkodtam reflexióként megjegyezni azokra a felszólalásokra, amelyek a túloldalon elhangzottak. Kérem a t. Házat, méltóztassék figyelembe venni azokat a szempontokat, amelyek a törvényjavaslatban foglaltatnak és amelyek azt hiszem, a mai időkben tényleg eléggé súlyos érveknek mondhatók. Azt hiszem

% ha teljesen fölébe^ helyezzük magunkat a pártszempontoknak és tisztán azt nézzük, hogy kívánatos-e a jelenlegi időpontban az egész országot egy választási küzdelemnek kitenni, különösen akkor, amikor rajtunk kívülálló okokból, főleg természeti csapásokból kifolyólag (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na! Na!) az ország egyre nehezebb helyzetbe^ kerül, amikor az elégedetlenség nőttön uőés amikor az elégedetlenséget sokan még segítenek kissé szítani is, (Bodor Márton: A kormánypárt részéről! — Budinszky László: A nagy tőkések és a kormány!) amikor mindenkiben megvan a, hajlam arra, hogy egy pártpolitikai harc esetén azelégp-d étlen s éget igyekezzék a maga érdekében kihasználni, amikor Európa élet-halálharcát 145. Mese' 1940 október 28-án, hétfőn. vívja (Wirth Károly: Nem fog meghalni! Osak a plutokráciaí) továbbá amikor körülöttünk sokkal nagyobb problémák várnak megoldásra, akkor nem tarthatjuk olyan fontos dolognak azt, hogy kiálljunk a magyar polgárság, a magyar választóközönség elé azzal, hogy Kiss Pétert vagy Nagy Pált óhajtja-e városatyának. Ami pedig azt az aggályt illeti, hogy mi csak azért halasztjuk el a választásokat, mert azt reméljük, hogy választás nélkül tudjuk a rendszert konzerválni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pedig így van! — Rapcsányi László: Ez a cél! — Sz öli ősi Jenő: Ez az igazság! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ne méltóztassanak állandóan ilyen bántó beállítást alkalmazni, (Mokesay Dezső: Okunk van rá, sajnos! Kétkulacsos rendszer ez!) Mi erről az oldalról sohasem használtuk t. képviselőtársainkkal szemben ezt a hangot. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Budinszky László: Más & gyakorlati élet! Kendőrök vernek fejbe védtelen nőket!) Elnök: Budinszky képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni, mert kénytelen leszek ismét rendreutasítani, (Wirth Károly: Szombaton este történt!), ha állandóan közbeszól. (Wirth Károly: A himnusz alatt verték fejbe karddal az embereket! — Zaj. — Elnök csenget.) Donáth György: Méltóztassanak nekünk elhinni, hogy ez nem meghátrálás. (Kóródy Tibor: Visszavonulás!) nekünk meghátrálásra nincsen szükségünk, mert mi nyugodt lélekkel mernénk magunkat a nép ítéletére bízni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Wirth Károly: Még sem teszik megl — Zaj. — Elnök csenget. — Lili János: Ha más eredményeket produkáltak volna az elmúlt 20 esztendő alatt!) A dolog időszerűségében azonban, abban, hogy ezt a kérdést most tegyük fel, erősen kételkednem kell és azt hiszem, ha t. képviselőtársaim kissé gondolkodnak még a dolgon, ők is így fognak vélekedni róla. (Bodor Márton: Ha hatalmon leszünk! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! A törvényjavaslat részletei tulajdonképpen eltörpülnek a mellett az intézkedés mellett, hogy a választásokat el akarjuk halasztani, ezért a vita általában csak 0 körül a kérdés körül folyt. Abban a reményben, hogy ehhez sikerült néhány új szempontot felhoznom, kérem az igent.Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot változatlanul elfogadni. (Helyeslés és tavs a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Zeöld Imre Péter jegyző: Gróf Serényi Miklós! Elnök: Gróf Serényi Miklós képviselő urat illeti a szó. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! A belügyminiszter úrnak a törvényhatósági bizottsági választásoknak egy évvel való elhalasztására vonatkozó indokolása nagyon komolytalan. (Derültség jobbfelől.) Azt igyekszik ugyanis bizonyítani, hogy az első elhalasztást a Felvidék visszacsatolása miatt, a másodikat Erdély visszatérte miatt kellett javasolni, mert mindkét esetben nem lehetett volna az ország területén választani. Ezek szerint, ha például olyan szerencsés helyzetbe kerülnénk, hogy országgyarapítóink a jövőben is egy-egy újabb országrésszel gazdagítanák hazánkat, a választásokat esetleg 5—6 év múlva lehetne csak megtartani, (vitéz Várady László: Megéri, én benne vagyok! Csak visszakerüljön, hagyjuk a választást. -*— Szöllősi Jenő: Ha garantálod,