Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-145
Az orezággyűlés képviselőházának li$, üléséi 19 hO október 28-án, hétfőn. löi a tekintetben, talán nem értettem egészen jól azt, amit mondott — le kell szögeznem, hogy a törvényhatóságok reformját azért tartom igenis, nagyon szükségesnek, mert a törvényhatóságok összetételének mai rendszere úgy vidéken, mint Budapesten — a különbség mellékes ebből a szempontból — valóban bizonyos tekintetben idejét multa. Ezt kölcsönösen le kell szögeznünk és ha az igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy üres padok előtt vitatkoznak, ez nem okvetlenül a magyar törvényhatósági rendszernek a csődje, (Egy hang a szélsőbaloldalon: A rendszernek! — Rassay Károly: A fővárosnak! Mondd meg, mert ő nem tudja, mert nem tagja!) hanem csődje — ebben bizonyára egyetértünk — nemcsak Magyarországon, hanem világszerte az úgynevezett demokráciáknak, amelyek a maguk különleges rendszerénél fogva a kiválasztásra nem voltak egészen alkalmasak. (Zaj a. szélsőbaloldalon.) Bizonyára akadnak ebben a Házban is, akik nem helyeslik azt, amit most mondok, (Rassay Károly: Akadnak!) Rassay képviselőtársam előre is kijelenti, hogy nem helyesli és én is me^ voltam győződve már előre, hogy nem fogja helyeselni... (Rassay Károly: Mert nem vagyok szélkakas, aki a szelek felé fordul!) Elnök: Csendet kérek. Donáth György: Nem tudom, hogy Rassay Károly igen t. képviselőtársam kire értette ezt a hasonlatát? (Rassay Károly; Csak általában megállapítom!) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni és Donáth képviselő urat kérem, ne méltóztassék a közbeszólásokra reflektálni. Donáth György: Bocsánatot kérek, tisztelettel meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt, csak azért voltam bátor válaszolni, mert azt hittem, hogy esetleg éppen a szólóra vonatkozik ez a közbeszólás. (Rassay Károly: Dehogy! Hát nem is tudtuk, hogy hol volt ezelőtt!) Einök: Kérem Rassay képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Donáth György: A demokrata rendszerek voltak azok, amelyek nem annyira az állam; férfiúi kiválóságoknak tudtak utat mutatni arra, hogy hogyan szelektálódjanak, hanem talán sokkal inkább azoknak, akik a nép kegyeit a legkönnyebben tudták megnyerni, már pedig valószínű, hogy igen t. képviselőtársaim, akik nemzetiszocialistáknak vallják magukat és ezen az alapon bizonyára igen jól ismerik a^ nemzeti szocializmus vagy a fasizmus lényegét, nagyon jól tudják, hogy ezeknek is egyik leglényegesebb alapmotívuma éppen a szellemi elit kiválasztása (Rassay Károly: Ez az! — Zaj a szélsőbaloldalon.) és az egészséges hierarchia megteremtése, erre pedig a demokrata rendszerek nyilván alkalmatlanoknak bizonyultak az utóbbi időben, tehát nyilvánvalóan át kell térni jobb és egészségesebb rendszerre és ezt a törvényhatóságokban is meg kell valósítani. Szerény nézetem szerint ennek elsősorban f ki kell terjednie a törvényhatóságok összetételére, tehát más alapon kell a törvényhatósági bizottság tagjait megválogatni (Szöllősi Jenő: Tehát ez a rendszer lesz nemzeti szocialista!) és feltétlenül ki kell terjednie a törvényhatóság tisztviselőinek kiválasztására is... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobb felől. — Cselényi Pál: Halljuk az érveket!) Elnök: Csendet kérek! Donáth György: Végtelen hálás volnék, ha t. képviselőtársaim ugyanolyan nyugalommal meghallgatnának, mint amilyen nyugalommal én hallgattam meg az igen t. felszólaló urakat. (Szöllősi Jenő: Nincs a többségi pártnak felhatalmazása ! ) Elnök: Szöllősi képviselő urat ismét kérem, hogy méltóztassék csendben maradni, mert már elmondotta beszédét. Donáth György: T. Képviselőház! Egy tisztán gyakorlati kérdést kell eldöntenünk, ez pedig az, hogy ha belátjuk azt, hogy ilyen reformra szükség van és ilyennek jönnie kell ós nem szabad túlsoká váratni magára, akkor nyilvánvalóan helyes az indokolásnak az a része, amely azt mondja, hogy erre a rövid időre pedig a régi szerkezet alapján felesleges > a választás. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: Választást, népszavazást kérünk! — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Nem hiszem, hogy szükségesvolna a törvényhozás plénuma előtt pártszempontokat feszegetnem, de mégis mint a Magyar Élet Pártja fővárosi szervezetének egyik vezetője, le kell szögeznem, hogy itt a fővárosban ez a párt és ez a pártszervezet (Epy hang a szélsőbaloldalon: Akarja megcsinálni!) egyáltalán nem ijedt volna meg egy ilyen választástól és kijelentem, hogy súlyos áldozat volt részünkről, hogy erről a választásról le kellett mondanunk, (Mokcsay Dczso: Önámítás!) mert magunk is azt valljuk, hogy a székesfőváros törvényhatósága erősen rászorul arra, hogy személyi összetételében változások következzenek be. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor miért nem csinálják meg! Mégsem akarják megcsinálni! — Kovarez Emil: Ez elmélet! — Zaj. — Az elnök csenget.) Kénytelenek voltunk azonban és jómagam is kénytelen voltam meghajolni azok előtt az érvek előtt, amelyeket az indokolás magában foglal, s amelyeket, ha egy kissé tárgyilagosan vizsgáljuk a kérdést, feltétlenül el tudunk fogadni. (Mokcsay Dezső: Nem lehet tárgyilagosan elfogadni! Ez erőltetett dolog!) Ami magát a törvényjavaslatot illeti, (Kovarez Emil: Ami biztos, az biztos!) az első szakasz mondja ki az elhalasztás tényét és tulajdonképpen a vita érdeme a szakasz körül folyik. Kevés szó esett a 2. §-ról, amely a fennálló anakronizmusnak egy részét óhajtja megszüntetni azzal, hogy ki akarja hagyni a törvényhatósági bizottságból azokat a tagokat, akik a zsidótörvény alapján nem volnának választhatók. Azt hiszem, ezzel a szándékkal igen t. képviselőtársaim teljesen egyetértenek. Ami azután a kérdésnek azt a részét illeti, amellyel kapcsolatban több felszólalás hangzott el olyan értelemben, mintha helytelen volna az, hogy a póttagok elfogyása esetén a törvényhatósági bizottság csonkasága ellenére is határozatképes lesz, sajnos, azt kell mondanom^ hogy Budapesten nem lesz csonka. Egyébként éppen a törvényjavaslat 2. Vajban foglalt intenciókkal kapcsolatban ez a kérdés nyilvánvalóan csak azokat a pártokat érinti hátrányosan, amelyeket a zsidótörvény alkalmazása is hátrányosan ér. Annak pedig igen t. képviselőtársaimnak is örülniök kell, ha ezek & pártok, ezek a bizottsági tagok egészen és végképpen kimaradnak a törvényhatósági bizottságból. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki fognak maradni?) Sajnos, azonban nem ez a helyzet, amint már utána néztünk. Az esetek túlnyomó többségében ez a szakasz valószínűleg nem fogja, meghozni a kívánt eredményt. Lehetséges azonban, amint ez most már nyilt titok, hiszen méltóztattak hallani róla, hogy előkészületben vannak ebben a tekintetben a 30*
