Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

160 Az országgyűlés képviselőházának Ha valaha igazság volt az a sokszor elcsépelt mondás, hogy történelmi, sőt világtörténelmi időket élünk, akikor ma ez a helyzet — és ebben, azt hiszem, senki sem kételkedik. Amikor minden magyar embernek a szeme azokon a világtörténelmi eseményeken nyugszik, amelyekről napról-napra olvasunk és mindenki igyekszik azokat az eseményeket lemérni abból a szempontból, hogy a mi fajtánknak és a mi hazánknak a jövőben mit jelentenek, akkor most odamenni a nép elé, hogy válasszon városatyákat, vagy válasszon törvényhatósági bizottsági tagokat, méltóztassanak megengedni, ezt a magam részéről szinte illetlen dolognak tartanám. (Zaj és elIjenmondások a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Gyenge!) T. Képviselőház! Én a magam részéről foglalkozom az emberekkel — nemcsak a választókkal, hanem minden rendű és rangú emberrel egyaránt — naponta reggeltől estig, éppen úgy, mint a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaim is, akik nagyszabású pártszervezési munkát fejtenek ki, bizonyára sűrűn találkoznak a nép szegényebb és gazdagabb rétegeivel. (Szöllősi Jenő: Elhiheti!) Akikkel én erről a kérdésről beszéltem és akiket én ebben a kérdésben megkérdeztem, állítom, pártkülönbségre való tekintet nélkül is, mert ezt pártérdeknél fontosabb és nagyobb kérdésnek tartom, azoknak majdnem mindig az. volt a véleményük: »ugyan kérem, mit érdekel ez most engem?« (Egy hang a baloldalon; Ugyan kérem, ez már nem áll! — Zaj. — Elnök csenget.) Van azután egy másik szempont, aanelyre szintén bátor voltam abban a bizonyos nyilatkozatban célzásokat tenni, ez pedig a törvényhatósági választások költségrésze. Igen t. képviselőtársaim is igen jól tudják, hogy ma mennyi helye volna sokkal több pénznek is, mint amennyi rendelkezésre áll és nem tudom, hogy célszerű volna-e most ebben a percben ilyen óriási költségeket, — nemcsak a jelölt urak költségeire gondolok, hanem egyéb költségekre is — belefektetni olyan választásokba ég olyan politikai harcokba, amelynek gyakorlati eredményeit ebben a pillanatban, azt hiszem, igen t. képviselőtársaim sem látják. (Budinszky László: Nem kell a rendelkezési alapból kiutalni pártcélokra pénzt, akkor majd lesz erre fedezet!) Elnök: Budinszky képviselő urat kérem, hogy méltóztassék ezeket talán inkább majd beszéd formájában elmondani. Donáth György: En szervezek pártot, de onnan soha egy krajcárt sem kaptam! (Szöllősi Jenő: A pénzt és az alkotmányjogot egyensúlyban kell tartani! — Zaj.) Elnök: Szöllősi képviselő úr -már el méltóztatott mondani beszédét! (vitéz Várady László: Meghosszabbítást is kapott! — Budinszky László: Csak a rendelkezési alapot kell megszüntetni.) Budinszky képviselő urat rendreutasítom. (Budinszky László: Köszönöm!) Donáth György: Ami már most egy másik általános érvet illet, még emlékeztetnem kell a t. Házat arra, hogy amikor hasonló világtörténelmi események közepette élt az ország a nagy világháború idején, akkor ugyanez a rendszer állt fenn és ugyanilyen intézkedéseket kellett hozni, valószínűleg ugyanilyen indokokból. Még egy érv van az indokolásban, amellyel igen t. képviselőtársaim foglalkoztak, nevezetesen az, amely célzást tesz arra, hogy a közeljövőben olyan reformok várhatók, 145, ülésó 19UO október 28-án, hétfőn. amelyek a törvényhatóságok összetételében is bizonyos változást fognak hozni, mégpedig azoknak szervezeti részében és kérdés, hogy erre az időre érdemes-e még a régi keretek ben és a régi alapokon egy választást megtartani. (Rassay Károly: közbeszól. — Budinszky László: A zsidók már mennek, nem jönnek, nyugodt lehet!) T. Ház! Éppen azokban a padsorokban ülő t. képviselőtársaim többen vannak, akik emlékeznek arra, hogy voltak bizonyos harcok a fiatalabb magyar nemzedék köreiben, amelyekben úgy emlékszem, közülünk is többen szívvel-lélekkel vettek részt, — sokszor ezek a harcok közös harcok voltak még személy szerint is — amelyben harcoltunk állandóan az úgynevezett ősi alkotmány módosításáért. Voltunk sokan a fiatalabb nemzedékben és ismétlem, a túloldalon ülő képviselőtársaim közül is többen, akik már évekkel ezelőtt hirdettük azt, hogy az úgynevezett ősi alkotmány, úgy, ahogy azt egyébként a múltkor egy nyilatkozatában a külügyminiszter iír is kifejtette, az úgynevezett ősi alkotmány, amelyben ma élünk^ nem is olyan egészen ősi, mert hiszen jóformán csak az 1848-as törvényalkotásnál kezdődik. Budinszky barátom is és igen sokan hirdették ezt s teljesen egyetértettem velük, én is hirdettem. (Szöllősi Jenő: De felhatalmazást kell kérni erre a nemzettől!) Ha küzdöttünk azért, hogy a magyar alkotmány módosíttassék olyan értelemben, hogy az minél korszerűbb és magyarabb legyen, akkor mindenesetre ilyen kísérletet vagy ilyen szándékot pártkülönbségre tekintet nélkül örömmel kell fogadni. (Szöllősi Jenő: Hol a szőrös kéz?) A következő kérdés, igen t. képviselőtársam, az, hogy az a törvényjavaslat, amely ezt rendezni kívánja, milyen lesz. Ezt sem képviselőtársam, sem én ebben a percben nem tudjuk, de módunk lesz rá, hogy annakidején megtárgyaljuk, aggályainkat, észrevételeinket, propozíeiónkat előadjuk. (Mokcsay Dezső: Falrahányt borsó lesz!) Akkor majd nyilt vitát folytathatunk ebben a kérdésben. Igen t. képviselőtársam rosszalni méltóztatik azt, hogy a filius ante patrem elve • alapján már most olyan intézkedést hozunk, amely csak azért szükséges, mert a jövőiben valamilyen más törvényt szándékozunk hozni. Igen t. képviselőtársam, egy év múlva joggal mondhatja azt. hogy ha ilyen szándékaink voltak és ha ezt a kormány tudta, miért engedte akkor, hogy más rendszer alapján válasszunk? Meg vagyok róla győződve, hogy ez a kifogás elhangzott volna, ha nem képviselőtársam részéről, de esetleg mások részéről és joggal is hangozhatott volna el. Igen t. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban legyen szabad még csak annyit megjegyeznem, mint szerény egyéni felfogásomat, hogy ha valóban alkotmányreformra gondolunk és ebben, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy alkotni ányreformra szükség van, (Kovarcz Emil: Tavaly még bűn volt erről beszélni!) legfeljebb a módozatairól fogunk tárgyalni, akkor, igen t. képviselőtársaim, logikailag is világos lehet, hogy ezt az alkotmányreformot minden valószínűség szerint meg kell hogy előzze a törvényhatóság reformja. A sorrendi kérdést, én legalább a magam részéről így látom; lehet, hogy a kormányzatnak más a szándéka, nem tudom. De különösen Szöllősi képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban — a magam részéről lehet, hogy ugyanezt az utat járom ebben