Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

Az országgyűlés képviselőházának emelek két népszámlálást, az 1900. évit és az 1910. évit. Amikor az 1900. évi népszámlálásról volt szó a napi sajtóban, akkor az összes magyar lapok egyhangúlag azt a kívánságukat fejezték ki, hogy a statisztikai adatok teljesen a tények alapján legyenek összeállítva. Amikor az 1900-i statisztikai adatok köztudomásúak lettek, akkor már disszonancia keletkezet a magyar sajtóban és a sovinisztábbak azt hangoztatták, hogy túlságosan nagy szabadságot adott az 1900-i statisztika az egyes embereknek és így azok a magyarság rovására nemzetiségi voltukat íratták be. Amikor az 1910-iki népszámlálásra került a sor, akkor a lappk, különösen a Budapesti Hirlap már máskép 'beszéltek és az 1910. évi statisztika az 1900-as statisztikával szemben a nemzetiségek hanyatlását mutatta. En mint nemzetiségi ember láttam, hogy hogyan történt ez a felvéi el és sajnálattal konstatáltam, hogy voltak olyanok, akik ezzel kapcsolatban a nemzetiségek ellen izgattak és a nemzetiségeknek «sok keserű percet okoztak. Most egészen más a helyzet. A német nemzetiség megkapta a maga teljes szabadságát és bátran néz a statisztikai felvétel elébe, mert senki semnrféle akadályt neki nem fog támasztani, senki sem fogja a német nemzetiségeket svábokra, szászokra és másokra osztani, hanem beírják a statisztikába, hogy német. Augusztusban megjelent a lapokban egy kis közlemény, híradás, a magyar nyelv sikeres tanítása a nemzetiségi vidékeken és a nemzetiségi iskolákban címmel. Alázattal kérem, nagyon szép dolog á magyar nyelv sikeres tanítása, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a mi nemzetiségi iskoláinkban azonban a mi nyelvünk tanítása és a német iskolákban a német nyelv tanítása éppen olyan szép dolog. Ha már ezt a 100—150 tanítót megdicsérték és megjutalmazták azért, mert a magyar nyelvet jól tanították, miért nem jutalmazták meg a mi iskoláinkban a mi tanítóinkat és a német iskolákban a német tanítókat azért, mert ott az orosz nyelvet, itt meg a német nyelvet jól tanították? Ezt a paritást én elvártam és ez a paritás elmaradt. Teljes bizalommal fordulok az igen t. miniszterelnök úrhoz és nemcsak remélem, hanem meg is vagyok győződve róla, hogy az utasításokban meg fogja magyarázni a száraadatgyüjtőknek, a legfelsőbbnek és a legalsóbbnak egyaránt, hogy nálunk a Kárpátalján is úgy írják be és úgy regisztrálják a nyelvet, a nemzetiséget és a vallást, amint az egyes egyének bemondják. Amikor 1939 januárjában összeírás volt és a görögkeletiek, azaz pravoszlávok bejelentették, hogy ők pravoszlávok, akkor a számlálóbiztos egy cédulát küldött a jegyzőnek. A jegyző ráírta a cédulára, bogy nincs beírva az anyakönyvbe. Tudni kell, hogy miért nincs beírva az anyakönyvbe. Azért, mert a cseh éra alatt húsz éven keresztül nem írták be. Azért nem írták be, mert a cseh klerikálisok nem akarták, hogy a görögkeleti vallás tért nyerjen nálunk. Masaryk sem akarta. Amikor tömegesen akartak csatlakozni a görögkeleti valláshoz, amikor összegyűjtötte őket és megmondta nekik, hogy ez a szándékuk cseh nemzeti és kulturális szempontból a legrosszabb és a görögkeleti, a pravoszláv vallás ellen egész vallási propagandát csinált. Itt megemlítem azt is, hogy nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a görögkeletieket, a pravoszlávokat a csehek nagyon kitüntették. Ellenkezőleg: a csehek sem az oroszokat, sem pedig a görögkeletieket, a pravo1U5\ ülése 19W október 28-án, hétfőn. 149 szlávokat nem tűrték és nem akarták tűrni. A görög katolikus vallást, görög katolikus egyházat kijátszották a görögkeletiekkel szemben. Ha ez nem sikerült nekik, akkor ez nem az ő érdemük, hanem a nép érdeme, amely mindenféle zaklatás ellenére, mégis csak görögkeleti maradt. Ami pedig a nyelvet illeti, köztudomású dolog, hogy az elmúlt húsz év alatt folyton azzal nyaggattak bennünket a csehek, hogy mi nem vagyunk oroszok, mi ruszinok, rutének vagyunk. Ez osztrák felfogás. Ezt a felfogást Metternich dobta először bele a köztudatba, hogy nem kell az ausztriai és a magyarországi oroszokat oroszoknak elismerni, hanem egy olyan nemzetiséget kell statuálni, amely ellenséges érzelemmel viseltetik az oroszok iránt. Erre igen sok közpénzt pazaroltak. És igen sok embernek volt e miatt nemcsak kellemetlensége, hanem bebörtönzésben és vérpadban is része. (Matolcsy Mályás: A miniszterelnök úrnak itt kellene lennie és meg kellene hallgatnia ezt a beszédet! — Egy hang jobb felől: Itt is van!) A háború kitörésekor 15.000 galíciai oroszt fogtak össze, azért, mert ők oroszoknak vallották magukat. Ezt nem azért tették, mert ezek a Habsburgok fiiért voltak, mert hiszen nem volt ott olyan. Nálunk teljesen más a felfogás. Itt is, a mi Felvidékünkön, igen sok kellemetlensége volt a háború alatt annak, aki nemzetiségembelinek merte magát vallani, pedig köztudomású, hogy a mi katonánk éppen olyan jól megállta a helyét a lövészárkokban és a rohamokban, mint akármelyik magyar vagy német katona. Ha a földkerekségén bárhol találkozik két ember, mindjárt azt akarja tudni egymásról, hogy milyen a nyelve, milyen a nemzetisége, milyen a vallása. Ha teljesen tiszta statisztikát akarunk, amely statisztika- senkit sem sért, amely csak a való tényt mutatja meg és arra serkent, hogy gazdasági, kulturális és nemzeti szempontból javítsunk, akkor figyelembe kell vennünk, hogy mindenkihez a legközelebb áll a nyelve, a nemzetisége és a vallása. Ezt a három szempontot ezeretuém, ba a miniszterelnök úr a mi nemzetiségünkkel szemben is figyelembe venné s úgy intézkednék és olyan utasításokat adna a népszámláló biztosoknak, hogy ebben a tekintetben egyetlen testvérünk számára se legyen semmi akadály. Mert igen sok akadály van. Azok közül az urak közül, akik arra jártak nálunk, sokan tudják, milyen akadályok vannak és hogyan mennek neki egyeseknek. Ha két nemzetiségemben ember a kávéházban találkozik és hangosan mer anyanyelvén beszélni, akkor már nekimennek. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang ugyanott: Ott jártunk, nem hallottunk egy szót sem ilyent!) Mindenkinek egyforma jogai vannak, mert az egyik úgy megfizeti a maga pikolójál, mint a másik. Azt mondják nekem, hogy azokban a hivatalokban is, ahol két nemzetiségemhez tartozó hivatalnok van, ezek egymás között nem mernek a nyelvükön beszélni. (Bodor Márton: Ilyet nem hallottam!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék ... (Elnök csenget.) Homieskn Vladimir: Igen, nem mernek. Elnök: Képviselő úr, csengetek, méltóztassék idefigyelni! A képviselő úr általánosságban ne hangoztasson vádakat. Ha vannak konkrét vádjai, azokat terjessze elő. (Helyeslés.) Általánosságban, névtelenül, hivatali