Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

Az országgyűlés képviselőházának lJf5. ülése 1940 október 28-án, hétfőn, 147 egy adóstatisztikában ilyen politikai természetű szempontok szerint intézzék el az összeállításokat és az élet fejlődését mutató táblázatokat, amelyekből következtetéseket vonhatunk le. Az adóstatisztikának teljesen új alapokon, a tudományos szempontoknak megfelelően elkészített tervek) szerint tessék a felvételét végrehajtatni és ez esetben még arra kívánok rámutatni, hogy ez ne mind a Központi Statisztikai Hivatal munkakörébe utaltassék. Nem kívánjuk, hogy azoknak eddig is túlterhelt munkáját még növeljék. Nem is erről van szó, hanem arról, hogy a tudományos igényeknek megfelelően az ő irányításuk mellett végezze el az a szerv, amely ma elvégezte, csak politikától mentesen, szigorúan tudományos színvonalon történjék ez a felvétel. T. Ház! Tudomásom szerint a Magyar Statisztikai Társaság által meghirdetett pályázat, amely egy új adóstatisztikát van hivatva létrehozni, már elég régi, ha jól tudom, másfél éves. Én magam is foglalkoztam egyes ezzel kapcsolatos kérdésekkel, amennyire rövid időm engedte, kisült azonban, hogy ez a pályamunka egyenesen megoldhatatlan, mert hiszen ahhoz, hogy helyesen konstruálhassuk meg az adóstatisztikát, bele kellene tekintenünk az egész adóztatásnak menetébe, talán lenn a legkisebb szervnél, a pénzügyigazgatóságnál, vagy inkáj>b az adóhivatalnál, márpedig ezek vizsgálata magától értetődően a jelen politikai viszonyok között teljesen lehetetlen. Nekem tehát MZ HZ óhajom, hogy a Statisztikai Hivatal magas tudományos presztízsét vesse latba, hogy minden politikától mentesen tudományos bizottság vagy tanács kijelölésével komoly, szakszerű, használható adóstatisztikát hozzunk létre. Nagyon furcsállom azt, hogy amikor az egész adóztatás problémájáról annyit hallunk, mint például az adóreformról, az adóterhek kiegyenlítésének kérdéséről, a kormányzat még sem vette magának a fáradságot, hogy egyszer hivatalosan is megállapíttassa a közterhek eloszlását az egyes társadalmi rétegekben. Végeredményben a magyar tudományos élet és a magyar tudományos világ van olyan felkészült, hogy ilyen nehéz problémákat is megold, %& pedig erre jelenlegi statisztikai berendezkedésünk még* nem alkalmas, akkor a kormánynak kötelessége lett volna már régen felépíteni az alapokat és megfelelő adóstatisztikát létrehozni. Mert nagyon finoman fejezem ki magamat, ha bizonyos fokig nívótlannak tartom, ha néha — félévenként vagy évenként — egy adóreformmal meglepnek egy országot a nélkül, hogy maga a kormány le tudná merni, hogy ennek milyen következményei és hatásai lesznek, a helyett, hogy ezt ilyen komoly munkával meg tudná alapozni. (Ügy van! Tjgy van! a szélsőbáloldalon.) T. Ház! A statisztikai problémák mellett meg kell említenem egy másik nagy feladatkört, amelyre ezidőszerint csak szórványokban került sor és amely az én megítélésem szerint ma már nélkülözhetetlen. Itt említem meg például azt, hogy teljesen felderítetlen például — tudományos formák között és a tudományos színvonalnak megfelelő módon — az e^yes társadalmi rétegeknek életszínvonala Magyarországon. Teljesen felderítetlen az ipari munkásság, a mezőgazdasági munkásság, a törpebirtokosság, vagy az alsó tisztviselői kar, de még a magasabb fizetési kategóriákban élő tisztviselőtársadalomnak is az életszínvonala. Errők még soha komolyan, számszerű formában képet nem adtak, mert nem készült erre nézve statisztika. Nagyon jól tudom, — hiszen aki statisztikai tudományokkal foglalkozik, tudja — hogy erre nézve ilyen irányban országos felvételek nem készíthetők, nem lehet megkérdezni 14 millió embert az egyéni életét iile* tőleg, de erre való a reprezentatív statisztika, amely a külföldön, így Olaszországban, Német: országban is igen nagy szolgálatokat tett, egyes társadalmi rétegek életkörülményeinek kinyomozása tekintetében. En egyenesen lehetetlennek tartom, — és ez a kormányra sem vet jó fényt — hogy nagy problémákat, mint például a pillanatnyilag itt előttünk dübörgő legnagyobb kérdést, a 60.000 emberre kiterjedő bányászsztrájkot, nem tudjuk pontosan megítélni és nem tudjuk bebizonyítani, hogy milyen alacsony életszínvonalon él ez a rendkívül értékes munkástársadalom. (Zaj a szélsőbaloldalon;) Tudjuk tapasztalásból, de nem tudjuk papíron és írásban bizonyítani. Kérdezem, a kormányzatnak nem elsőrendű kötelessége volna-e ezeket a társadalmi rétegeket is figyelni és életszínvonalukat állandóan vizsgálni. Nem érdekli ez a kormányt? Nem érdekli a magyar társadalmat, hogy 60.000-res, 100.000-res és milliós munkástömegeket érintő árszínvonalváltozás, a kereseti viszonyok változása milyen hatást gyakorol az ő életszínvonalukra. En csak arra kívánok itt rámutatni, hogy a statisztikai szolgálatnak ilyen területei is vannak, és az én megítélésem szerint egy komoly államvezetéshez, a társadalom minden rétegének helyes megítélését szolgáló államvezetéshez mindez egyenesen nélkülözhetetlen. Az ilyen reprezentatív statisztikai^ felvétel, amely a társadalmi rétegek r életszínvona^ lát nyomozza, amit reprezentatív háztartási statisztikának nevezünk, igen nagy eredményt ért el a külföldi országokban. Hiszen elegendő volna az ipari munkásság köréből akárcsak ezer vagy kétezer család egész életét állandóan reflektorfény alatt tartva számszerűen felvenni és ugyanígy elegendő volna a magyar parasztságnak, a legszegényebb, legmagyarabb rétegnek nagyon szomorú életét akár kétháromezer családnak állandó vizsgálatával és megfigyelésével felvenni és arról helyes képet alakítani. Én nagyon jól tudom, hogy ezek jelentős Összegeket igényelnek, ide az a megítélésem, hogy amikor egy 4—5 milliárdos nemzeti Jövedelemmel dolgozó országról van szó. ahol a munkabérek talán 2 milliárdot is kitesznek és az egész társadalom nyugalmáról, helyes és békés fejlődéséről van szó, akkor az a néhány százezer vagy félmillió, vagy akár egy-kétmillió pengő sem jöhet számba ahhoz, hoi<ry ilyen nagy értékeket és helyes ország'vezetést biztosítsanak. T. Ház! Ez a társadalmi rétee-ek megítélésére vonatkozó statisztika, ami különösen fontos most, amikor az állami élet bizonyos irányban fejlődik. Igaz, hogy a miniszterelnök úr egyik beszédében a mérnökpolitikai társaság vacsoráján azt mondotta, hogy ő nem is tudja hoíyy tulajdonképpen merre megyünk, merre fejlődünk. {Derültség a szélsőbaloldalon. — Lili János: Mi tudjuk!) Mi pontosan tudjuk, hogy merre fejlődünk; egy irányított gazdálkodás vonalán haladunk, márpedig ahhoz, hogy ez sikerre vezessen, az állami beavatkozásnak nem fékező, megakasztó természetűnek kell lennie,' hanem elősegítőnek, a lebonyolítás irányába lendítőnek. Ez azt jelenti, hogy az állami igazgatás a gazdasági életnek mind na\