Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

146 •••Az országgyűlés képviselőházának tuk; Ez az észrevételem a Statisztikai Hivatal vezetőségének szól. Az a kérésünk, hogy a feldolgozásnál a csonka országra vonatkozó adatokat állandóan külön állítsák össze, nehogy bekövetkezzék az, ami most is megtörtént, hogy csak a megnagyobbodott országra vonatkozó adatokat közlik, s így ebből csak rend- , kívüli munkák után hámozható majd ki az, hogy az 1930-as állapottal szemben micsoda változás történt a csonka országban. Magától értetődő ugyanis, hogy amikor nagy vizsgálatokat kívánunk elvégezni és amikor nagy mérlegét fogj.uk felállítani a magyarság fejlődésének vagy pusztulásának, akkor a folytonosság szempontjából ismernünk kell külön a csonka országra vonatkozó adatokat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez szerintem rendkívül fontos szakszempont; éppen ezért meg vagyok győződve róla, hogy & Statisztikai Hivatal igen t. és magasszínvonalú vezetősége ezt meg is fogja csinálni. Ennyit kívánok a népszámlálási törvényjavaslattal kapcsolatban megemlíteni, de nem volna helyes, ha egyúttal ennek a kérdésnek tárgyalásánál nem vetnék fel néhány statisztikai problémát egyenesen azért, hogy később a költségvetés során tárgyalás alá kerülő miniszterelnöki tárcánál a statisztikai szolgálatra vonatkozó előterjesztésekkel kapcsolatban talán már választ is kaphassunk ezekre a fontos tatisztikai problémákra. T. Ház! Hangsúlyoztam felszólalásom elején és most újra hangsúlyozom, hogy az országvezetés szempontjából nélkülözhetetlen szükség van széleskörű, minden irányban kiterjedő statisztikai felvételekre; magától értetődik, hogy a népszámlálási statisztikai felvételnél nem szorítkozhatunk rendkívüli kérdések sorozatára, mert hiszen ez a pontosság rovására menne, de viszont fel kell említeni, hogy a magyar társadalom problémáit másirányú statisztikai felvételeknél feltétlenül fel kell tárni. Hogy egyebet ne említsek, itt van például a közigazgatási statisztika hiánya. Jelenleg Magyarországon senki sem tud választ adni arra, hogy az egész állami gépezet sokszázezernyi tagja, milyen módon oszlik meg, senki sem tudja megmondani azt, hogy á magyar közigazgatás jó^e, gazdaságos-e, s megelégszíümk azzal a politikai természetű bírálattal, hogy a magyar élet fejlődésének három nagy ellensége van: a feudális nagybirtok, a liberális nagytőke és a bürokrácia. Nem lehet azonban egy ilyen politikai természetű megállapítással megelégedni és így küzdeni ezzel, á háromfejű sárkánnyal, hanem meg kell keresni a küzdelemhez azt a fegyvert, amellyel az ellenség tényleg le is győzhető. Ez a fegyver a statisztikai szolgálatban található meg, s ezért felhívom a Statisztikai Hivatal igen t. Vezetőségének figyelmét arra, hogy ilyen természetű kérdésekkel is foglalkozzék, á kormányzat figyelmét pedig arra hívom fel, hogy ne sajnáljon semmiféle áldozatot ezeknek a felvételeknek végrehajtására, mert nélkülük nem tudjuk a magyar sorskérdéseket eredmenyesén megoldani, T. Ház! Itt van például egy súlyos probléma. A jelenlegi statisztikai félvétei hiányossága folytán senki sem tud választ adni például arra, hogy az adóigazgatás vagy a közoktatás, vagy az. agrártermelés szervezeteibe, vagy az igazságszóigáltatásba; — és így felsorolhatnám az összesét — tehát a magyar. 145. ülése 1940 október 28-án, hétfőn. államigazgatás' fő ágaiba hány ember, hány munkaerő van bevonva, ezek milyen munkát, milyen teljesítményt végeznek és senki sem tudja azt sem megmondani ma, hogy egy adónem behajtásánál» vagy kimunkálásánál hány ember dolgozik és ez mibe kerül, tehát az állami élet igazgatásának fő szektorairól nincsen helyes és pontos képünk; mert nem elég az, hogyha a költségvetés köteteiből nagy kínnal összeállítjuk, hogy hány tisztviselő dolgozik ebben vagy abban a minisztériumban. Nem erre gondolok, hanem egy részletes, minden irányban kiterjedő felvételre, amelyből meg lehet állapítani például azt a nagy hiányt, amit most köztudomásként ország-világ elé kürtölünk, hogy például az egész földmívelésügyi szolgálatnak megnövekedett (fontossága van és nincs végrehajtó szerve. Csak hosszú nyomozat után sikerült ide jutni, ahelyett, hogy pontos statisztikai felvételek talán évtizedenként, vagy félévtizedenként számot adnának erről a rendkívül fontos kérdésről. Nyilvánvaló, hogy akkor, amikor az egész európai átalakulás lefolyóban van és amikor Magyarországnak is magától értetődően szervesen bele kell kapcsolódnia a nyugaton a tengelyhatalmak által megindított nagy átalakulásba, azt hiszem, senki előtt sem lelhet vitás az, hogy a magyar élet zavartalan, sikeres vitelének elsőrendű feladata az, hogy közigazgatása, az állami és gazdasági élet organizációja jó, gyors és olcsó legyen. Azt hiszem, t. Ház, jelenleg nem mondhatjuk ezt a hárbm jelzőt a magyar igazgatásra. Éppen ezek azok az okok, amelyek miatt nagyon kérem a statisztikai szolgálatnak ilyen területre való kiterjesztését, hogy egy részletes, tervszerű, időnként megismétlődő közigazgatási statisztikai felvétellel is foglalkozzék az igen tiszteit Központi Statisztikai Hivatal. Hogy tovább menjek, nemcsak az államigazgatás, hanem az állami élet egy másik rendkívül fontos, elsőrendű fontosságú kérdésével, az adózás kérdésével sem foglalkozik helyesen a statisztikai tudomány és a statisztikai felvétel. 1928 óta minden évben megjelenik a pénzügyminisztérium kiadásában egy adóstatisztika. Nem kívánok ennek bírálatába fogni itt, hiszen ez nagyon hosszadalmas lenne. Csak egyet legyen szabad megjegyezr nem, azt, hogy a Magyar Statisztikai Társaság direkt pályadíjat tűzött ki egy új adóstatisztika megkonstruálására, megtervezésére. Nyilván nem azért, mert a jelenlegi adóstatisztika, jó ós kielégítő, hanem azért, mert a jelenlegi adóstatisztikával a közterhek megoszlását helyesen megállapítani nem lehet. Sőt, fel kívánom hívni az igen t. Statisztikai Hivatal vezetőségének figyelmét arra is, hogy vesse latba tudományos súlyát és presztízsét akkor, amikor ilyen nagyfontosságú statisztikai kérdéseknek a politikai természetű eltor^ zítása forog fenn. T. Ház! Nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a pénzügyminiszter úr kiadásában megjelenő adóstatisztitkában az egyik esztendőben például közölték a nagy adóhátralékosok statisztikai adatát, azt az egy számot, hogy néhány ezer nagy adóhátralékosnak 33,000.000 pengő a hátraléka. És amikor mi ezen itt megbotránkoztunk és orvoslást kértünk, akkor a következő évi adóstatisztikából ez az összeállítás kimaradt. (Szöllősi Jenő: Kidobták a kanapét!) "T. Ház! Tulajdonképpen nem az adózásról kívánok beszélni, de az én tudományos meggyőződésem szerint abszurd dolog, ;hogy;