Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

144 Az országgyűlés ké\ tez Marton Béla, helyettes elnökökké Benes Zoltán es Alföldy Béla, jegyzővé Szabó Zoltán, a véderő bizottság (elnökké vitéz TakáchTolvay József gróf, helyettes elnökökké vitéz ÜDfalussy Gábor és Kölcsey István, jegyzővé vitéz Csiesery-Kónay István, a zárszámadásvizsgáló bizottság elnökké Czermann Antal, helyettes elnökökké vitéz Martsekényi Imre és Miskolczy István, jegyzővé Biesz Ádám bizottsági tag urakat választotta meg. Elnök: Jelentem még a t. Háznak, hogy az állandó igazoló bizottság elnökévé Ferenczy Tibor bizottsági tag urat választotta meg. A Ház a bejelentésekéit tudomásul vette. Tudomására hozom a t. Háznak, hogy a belügyminiszter úr a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára vitéz Bonczos Miklós államtitkár urat a házszabályok 142. §-ának (2) bekezdésére utalással miniszteri megbízottként bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Felkérem az állandó összeférhetlenségi bizottság még esküt nem tett tagjait, névszerint Mezey Lajos, Huszovszky Lajos, Bartha Ignác, Boér Ágoston, Keck Antal, Mátéffy Viktor és Vásáry István képviselő urakat, hogy szíveskedjenek az eskü letétele végett az elnöki emelvény előtt megjelenni. (Bartha Ignác, Boér Ágoston, Huszovszky Lajos, Mátéffy Viktor, Mezey Lams és Vásáry István megjelennek az elnöki emelvény előtt.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az eskü szövegét felolvasni. Szeder Ferenc jegyző (felolvassa az eskümintát. — Bartha Ignác, Boér Ágoston, Huszovszky Lajos, Mátéffy Viktor, Mezey Lajos és Vásáry István leteszik az esküt.) Elnök: Megállapítom, hogy a jelenvolt bizottsági tag urak az előírt esküt letették. Megállapítom egyben azt is, hogy csak Keck Antal képviselő úr nem tette le még a bizottság' tagjai közül az esküt. Ezt legközelebb fogjuk foganatosítani. Napirendünk első pontja az 1941. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslat. (írom. 363. szám.) Az előadó Donáth György képviselő úr, őt illeti a szó. Donáth György előadó: T. Képviselőház! A statisztikai szolgálatnak, azt lehet mondani, legklaszikusabb feladatai közé tartozik a népszámlálás, amely egyszersmind a statisztikai szolgálatnak méreteiben is a legnagyobbszabású feladata. Az államvezetés számára alig van érdekesebb kérdés, mint a vezetett nép számbavétele. Hiszen az államvezetés tárgya is tulajdonképpen csak egy lehet: a nép a maga összességében és egyéneiben. Ennek a népnek számszerű nagyságát, fejlődését vagy pusztulását csak a népszámlálás keretében ismerheti meg az államvezetés. Magyarországon 1869-ben tartottak először korszerű értelemben vett népszámlálást akkor, amikor a magyarság függetlenségét visszanyerve, szemlét akart tartani azonnal a maga erői felett és látni akarta, kikért indul az új küzdelembe. A történelmi Magyarországon az utolsó népszámlálás 1910-ben volt, amelynek adatai annál is inkább értékesek még ma is számunkra, mert hiszen különösen a megszállt területekkel kapcsolatban egészen a legutóbbi időkig úgyszólván egyetlen biztos támpont volt számunkra az elvesztett területek népességi viszonyainak a megítélésére, másrészt az emlékezetes első bécsi döntésnek is ezek az adatok szolgáltak alapjául. 145. ütése 19W október 28-án, hétfon. A rákövetkező népszámlálás, az 1920. évi már egy tragikus történelmi fordulat után találta az országot. Az 1930. évi még szintén a trianoni Magyarországot mérte meg. Most pedig 194fc-ben, amikor a tízévenkénti népszámlálás ismét esedékessé válik, a magyarság újra történelmének egy nagy fordulópontján jutott keresztül. Hogy a népszámlálás időpontja ilyen közvetlenül az erdélyi részek visszacsatolása után vált először időszerűvé, ez különösen szerencsés módon teszi lehetővé, Ihogy amikor a legutóbbi felvétellel szemben az 1938 őszén és 1939 tavaszán meggyarapodott ország adatait akartuk egyszerre számbavenni, ugyanakkor immár a második béosi döntéssel visszaítélt területek lakosságát is megszámlálhatjuk, anélkül, hogy itt az előbb említett területekkel kapcsolatban szükségessé vált közbeeső népösszeírást foganatosítani kellett volna. Ez a népszámlálás tehát a magyar állam életében legalább is olyan fontosságú, mint az 1869. évi volt. A trianoni Magyarország helyett egy megnövekedett ország tart szemlét önmaga felett, hogy lássa, mi az eredménye az összeomlás után vívott harcoknak és a lassú gyógyulásnak, s milyen erőkkel, milyen összetételben, milyen társadalmi struktúrával indulhatunk tovább azon az úton, amelyen nemzetünk fejlődését és nagyságát akarjuk biztosítani. T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat lényegélben, sőt szövegében is majdnem teljesen azonos a legutóbbi népszámlálást elrendelő törvénnyel. Lényegesnek látszó eltérés csupán az, hogy a népszámlálás alapjául nem az 1940 december 31. és 1941 január 1. napja közötti éjféli állapotot jelöli meg, hanem ezt az időpontot egy hónappal elhalasztja és így a népszámlálás időpontja az 1941. év lesz s alapjául a január 31. és február 1. napja közötti éjféli állapot szolgál. Ez az intézkedés gyakorlati jellegű, ez a halasztás teszi ugyanis lehetővé elsősorban, hogy a szeptember hóban visszacsatolt területeken is megtörténhessék a népszámlálás, még pedig egyidőben az egész megnagyobbodott országgal. Ez az indok, azt hiszem, elég súlyos ok a halasztásra, másrészt viszont ez az egyhavi halasztás a statisztika szempontjaiból nem káros, attól eltekintve, hlogy a feldolgozásban jelentéktelen technikai nehézségeket okoz. Egyébként visszont az összehasonlítás szempontjából, akár a tíz évvel ezelőtti népszámlálással akarjuk összehasonlítani, sem jelentékeny, hiszen egyhavi eltérés ide vagy oda, tízéves távlatban nem lényeges. A külföldi adatokkal való Összehasonlítás szempontjából is alkalmas lesz a felvétel, mert hiszen ott sem tartják mindenütt ugyanazokban az időpontokban a népszámlálásokat. A népszámlálással egyidejűleg^ ( volnának lebonyolítandók: egyrészt a lakás céljaira szolgáló épületek összeírása, másrészt bizonyos ipari és kereskedelmi adatgyűjtések is, amelyeket gyakorlati és pénzügyi okokból a rendes, szokásos adatgyűjtésektől eltérően legcélszerűbbnek látszik a népszámlálás összeíró munkálataiba bekapcsolni. % Az adatgyűjtés^ és a feldolgozás módszere a legutóbbi népszámláláshoz képest^ alig változik, de mindenesetre hasznosítandók lesznek azok a tapasztalatok, amelyek az időközben végrehajtott részleges népösszeírásokból felhasználhatók. A legutóbbi feldolgozás során szerzett gyakorlati tapasztalatok e mellett lehetővé fogják tenni azt is. hogy az eredmények a múlthoz képest rövidebb idő alatt ke-