Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-144

140 Az országgyűlés képviselőházának Ihh. ülése 19U0 október 22-én, kedden. télre, a szokatlan nagy csapadékra, a hűvös időjárásra, ezek mind közrejátszottak abban, hogy mezőgazdasági termelésünk ebben az esztendőben bizony aránylag alacsony. Az ipari termelésnél a nyersanyagbeszerzés nehézségeivel kell megküzdenünk, amit azt hiszem, szintén nem kell részleteznem és egyébként is az ipari termelésnek egyelőre határt szab a kapacitás és a tanult munkások száma. Azonkívül az egész termelést természetszerűen hátráltatta a katonai készenlét is, de azt hiszem, ezt az egy hátrányt örömmel vállaltuk valamennyien, minthogy ez történelmi eseményekkel volt kapcsolatban. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon!) A nehézségek élesen rávilágítanak arra, ami egyébként is indokolt és célravezető; a tervszerű gazdálkodás szükségességére. (Ügy van! a jobboldalon.) Tervszerűen meg kell állapítanunk úgy az iparban, mint a mezőgazdaságbn, — ideértve az álattenyésztést is — hogy mit termeljünk, mennyit termeljünk és milyen minőségben termeljünk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennek a tervszerű gazdálkodásnak az alapjait lefektettük. Egyes termelési ágakban ezt már teljesen megvalósítottuk, másokban viszont a megvalósítás folyamatban van. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az ország megnagyobbodása a végrehajtást természetesen megkönnyíti, viszont a programmon bizonyos változást önként értetődőleg szükségessé tesz. Ennek a tervszerű irányításnak két eszköze van. Az egyes termelési ágak rentabilitását természetszerűleg biztosítani kell, mert ha rövid időre lehet is, de hosszú időn keresztül senkitől sem lehet azt igényelni, hogy veszteséges termelést folytasson. (Űgy van! Úgy van! jobbfelől. — Mozgás a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Csak a munkástól lehet.) Ezt a rentabilitást alá lehet támasztani az előre megállapított fix árak rendszerével, ami különösen a mezőgazdaság kívánsága — és jogos kívánsága — s alá lehet támasztani adókedvezményekkel, esetleg termelési jutalmakkal, hogy a termelő önmaga érdekében is termelje azt, amire az országnak szüksége van. Ha azonban ez nem vezet célhoz, akkor egy másik eszközre is rá kell térnünk és ez az imperativ rendelkezések eszköze. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ez egyaránt vonatkozik a mezőgazdaságra és az iparra. A mezőgazdaság terén a földmívelésügyi miniszter úr be fogja nyújtani a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot, amely hivatva lesz «zekét az elveket az életbe átültetni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ipari téren az iparügyi miniszter úr közvetlen intézkedésekkel, különböző állami rendelések kiadásánál, ipari kedvezmények biztosításánál szerez érvényt ezeknek az elveknek, de ő is be fog nyújtani egy törvényjavaslatot, az új iparfejlesztési törvényjavaslatot annál is inkább, mert a réginek a hatálya 1941 december 31-én lejár. Természetes, mélyen t. Ház, hogy a tervszerű irányításnak ki kell terjednie az anyaggazdálkodásra is. (Ügy van! a jobboldalon.) Itt gazdaságosságnak, takarékosságnak kell érvényesülnie, mert minden pazarlás gyengíti a nemzetet, tehát bűn. (Ügy van! jobbfelől és a középen.) Bűn ez különösen ma, amikor a háborús viszonyok folytán nyersanyagellátásunk már-már leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. I Ezt előre is láttuk s ezért nagy gondot fordítottunk és fordítunk arra, hogy a belföldi nyersanyagokat fokozottabb mértékben tárjuk fel, ezeknek termelését előmozdítsuk, növeljük és felhasználási körüket is kiterjesszük, hogy a külföldi nyersanyagokat könnyebben nélkülözhessük. Máris kétszeresére emeltük a belföldi nyersanyagokból előállítható legfontosabb fémünknek,^ az alumíniumnak a termelését (Helyeslés.) és lehetővé tettük egy újabb alumíniumgyár létesítését. Gondoskodni kívánunk textilipari helyettesítő anyagok gyártásáról, így műrost- és műselyemgyártásról. Intézkedések történtek az ipari növénytermelés terén is, hogy csak néhány intézkedést említsek, mert, sajnos, az idő nagyon gyorsan halad. A nyersanyaggazdálkodás terén a rendelkezések hosszú sorát adtuk ki. A folyton változó viszonyok között természetesen folyton változtatnunk kell és a változó viszonyokhoz kell idomítanunk rendelkezéseinket is, de részben ezeknek a rendelkezéseknek köszönhetjük azt, hogy iparunk ma még tud dolgozni, részben pedig azoknak a tartalék anyagkészleteknek, amelyeket a Nemzeti Bank korábban gyűjtött devizatartalékaiból még idejében be tudtunk szerezni. Ebből is, de egyébként is látható, hogy a nemzet felkészültsége megkívánja, hogy tartalékkészleteket gyűjtsünk és^ ezeket fokozzuk. mert ez biztonságot nyújt még az időjárás ellen is, biztosítja a belföldi fogyasztás folyamatosságát rossz termés esetén is és hivatva van exportunkat stabilabbá tenni és ennek következtében a szükséges cikkek behozatalát is biztosítani. A mai idők természetesen a legtöbb téren nem alkalmasak készletek gyűjtésére, de a tervszerű gazdálkodás célkitűzései között a készletgazdálkodás megemlítése nem hiányozhat. Áttérek most külkereskedelmi kérdéseinkre, mert ezek szoros összefüggésben állnak a nyersanyagellátással. Az export célja nem aranygyüjtés vagy devizagyüjtés. Az export célja az, hogy a szükséges nyersanyagokat, azokat a cikkeket, amelyeket itthon nem termelnek, vagy nem gyártanak, be tudjuk hozni, így — hogy csak egy példát mondjak — gyapotot. Gazdasági kapcsolatainkat a tengelyhatalmakkal az elmúlt esztendőben még jobban el; mélyítettük. Törekedtünk a két nagy baráti nemzetet mezőgazdasági cikkekkel ellátni és tőlük nyersanyagok, ipari cikkek beszerzése terén kaptunk segítséget. Német külkereskedelmi forgalmunk erőteljesen fejlődött és olasz külkereskedelmi forgalmunk is igen kedvezően alakult. Szovjet-Oroszországgal — mint méltóztatnak tudni — kereskedelmi szerződést kötöttünk, amely a nyersanyagellátás szempontjából fontos. Az Európán kívüli kereskedelmi forgalmat annyiban igyekeztünk előmozdítani, hogy nyersanyagellátásunkat, amennyire lehet, biztosítsuk. Ezek az erőfeszítések a behozatal oldalán, tehát a nyersanyagok importja oldalán sikerrel is jártak. Kevésbbé sikerült az exportunk, de ezen a helyzeten átsegített bennünket a tartalék devizakészlet. Kereskedelmi mérlegünk az első nyolc hónapban 80 millió deficittel zárult, s ezt ezekből a tartalékkészletekből fedeztük. A mérlegnek ez a rosszabbodása azonban arra indított, — és ezt be kell jelentenem a t. Háznak — hogy külföldi tartozá| saink kamat- és tőketörlesztő szolgálata tekintetében külföldi hitelezőinkkel tárgyalásokat