Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

Az országgyűlés képviselőházának 139. ülése 19W október 11-én, pénteken. 103 szakítsuk a magyar életből. Ezért nemcsak a kolozsvári egyetem nevét kell megváltoztatnunk Hunyadi Mátyás, vagy Corvin Mátyás, vagy Mátyás-király egyetem névre, hanem minden olyan elnevezést, amelyhez a magyarságnak kellemetlen emléke fűződik, meg kell (szüntetni. (Helyeslés, a szélsőbaloldalon.) Minden nemzet annyit ér, amennyit a művelődés terén produkálni képes. A kis népekre hatványozottan áll ez a tétel. T. Ház! Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az öt perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház az öt perc meghosszabbítást megadta. Palló Imre: Köszönöm. Nekünk feladatunk van a Kárpátok medencéjében és erre becsületesen fel kell készülnünk. Garasoskodásra nincs időnk és a garasoskodás az öregek sajátossága. Mi fiatal nemzet vagyunk, még tudunk lelkesedni, de ha meghal bennünk a fiatalság és a népért való lelkesedni tudás — kegyetlenebb halál ez, mint a vénség halála. T. Ház! Mivel a törvényjavaslat nem néz messzebb a mánál és rajta van a garasoskodással az öregség^ bélyege, mivel az ismét csak szükségszerű javítgatás és nem gyökeres átépítés, nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Incze Antal! Elnök: Incze Antal képviselő urat illeti a szó. Incze Antal: T. Ház! Abból az alkalomból, hogy erről az oldalról először szólalok fel e Házban, mielőtt ennek a törvényjavaslatnak érdemi méltatásával foglalkoznék, kötelességemnek tartom leszögezni azt, hogy engem ezek közé a padok közé, ahol most ülök, nem hozott semmi más, mint az a belső meggyőződésem, hogy azt a programme t, amellyel a parlamentbe küldtek, itt ^óbban tudom szolgálni, mint abban a kötelékben, amelyben eddig ültem. Le akarom azonban szögezni azt, hogy én a liberális parlamentarizmusnak azt az önmagáért való ellenzékiségét, amely végeredményben csak destrukcióra vezet, soha elismerni nem fogom és ki akarom t hangsúlyozni azt, hogy a néni, a nemzeti és a szociális gondolat szolgálatát, jöjiön bármilyen oldalról, minden erőmmel támogatni fogom, de harcolni fogok személvemre való tekintet nélkül minden olyan politika ellen. . amely ezeknek a gondolatoknak szabad kifejlődését meg akarja akadályozni. (Hehieslés a szélsőbáloldalon. — Meskó Zoltán: Korrekt beszéd!) T. Ház! Még egy szót csak preliminálisan ehhez a javaslathoz. A javaslat mellett iratkoztam fel, mert a magyar királyi Ferenc^ József Tudományegyetem újjászervezéséről és a magyar királyi Horthy Miklós Tudományegyetem felállításáról szóló törvényjavaslatot elfogadom. De engedje meg nekem a miniszter úr, hogy én megengedjem magamnak azt a szerény megiegyzést, hogy amikor ennek a javaslatnak elfogadása nemcsak gyakorlati okokból sürgős, hanem amikor ennek a javaslatnak elfogadása tulajdonképpen alkalom az egész t. Ház számára, hogy nagy gondolatok mellett teljes egyhangúsággal nyilatkozzék meg — és úery látom, hogv az előttem felszólalt összes képviselők ennek kivétel nélkül eleget is tettek, — akkor talán egyszerűbb lett volna ennek a törvényjavaslatnak a letárgyalása úgy, ha a mélyen t. miniszter úr nem kever bele olyan problémákat is, illetőleg nem ' keresi ezzel a javaslattal kapcsolatban olyan problémák megoldását is, amelyeknek tekintetében — és ezt most már, mint azt hiszem» tizenkettedik szónok mondhatom — at. Ház szintén egységesen áll az ebben a javaslatban lefektetett egyes részletelgomdolásokkal szemben. Gondolok itt különösen az egyes egyetemek különböző fakultásainak időleges felfüggesztésére. T. Ház! Én legfőbb feladatomnak most azt tartom, hogy arról a Ferenc József Tudományegyetemről emlékezzem meg, aimrlyneík hallgató "a voltam Kolozsvárt és amely egyetemet hűségesen követtem abba a száműzetésbe, ahová nagy tanárai semmit sem vihettek magukkal a szegényes környezetbe, ahová akkor az ország szegénysége kényszerítette őket, ahová azonban igenis, magukkal vitték azt a. szellemet, amely szellem ennek a kolozsvári egyetemnek különleges egyéni színt adott és amely szellemnek az én felfogásom szerint tovább kell élnie a hazaköltöző Alma Mater falai között, mert egyedül csak ez a szellem adja meg a létjogosultságát azoknak a nagy áldozatoknak, amelyeket az állam, a társadálom

v Kolozsvár városa maga is és ennek az országnak minden polgára kétségtelenül boldogan vállal. Ez a szellem a népi gondolat szelleme. T. Ház! A magyar parlamentben, a magyar közéletben rengeteg szó esik társadalmunk, állami vezetésünk alapvető bajairól. Amikor ezeknek a bajoknak okát kutatják, több vagy kevesebb jószándékkal és több vagy kevesebb hozzáértéssel, mindig felmerül a középosztály problémája. Erdélyben ez a probléma abban a vonatkozásban, ahogy az úgynevezett Csonka-Magyarországon beszéltünk róla. ismeretlen volt. Miért? Azért, mert Erdélyben igenis volt és van — hála az Üristennek. hogy van, mert ennek köszönhető a mai eredmény — egy középosztálv. amely közvetlenül a népben gyökeredzik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kolozsvári egyetemnek az a halhatatlan és a nemzet egész történelme szempontjából felejthetetlen érdeme* hogy amikor az impériumváltozás megtörtént, akkor ennek az esrvetemnek jóvoltából igenis maradt ott Erdélyben olyan középosztály, a magyarságnak olyan vezető rétege, amelynél nem volt szükség

1 sem történetfilozófiára, sem faibiológiai analízisre, amely egész egyszerűen és természetesen apiánál vagy nagyapjánál fogva igenis változhatatlanul gyökeredzett abban a népben, amely nép szolgálatára dobta oda magát é« amely nép szolgálatában úgy, ahogyan Pál Gábor tegnap elmondotta, igenis elvesztette mindenét, de egyet nem, sőt abban még jobban megerősödött, nemzeti öntudatában, a közösség szolgálatára való elhivatottságában. (Űay van! Ügy van!) T. Ház! Amikor a kolozsvári egyetemről beszélek, lelkemben történelmi pillanatokat élek át, mert magam is diákja voltam, amikor 1919 május 10-én a megszálló hatalom a kolozsvári egyetem tanári karától esküt követelt a román állam szolgálatára. Ezekben a napokban, amikor a kolozsvári egyetem kérdése felmerült, történelmi pillanatok vonultak végig lelki szemeim előtt nagy nevek, most már lassan történelmivé váló személyeknek akkor nem nyilvános, akkor láthatatlan nagy kiállásai. Az áldozatkész hazafiságnak, amely nem a közéletben prédikál, hanem az egyéni életben vállalja állásfoglalásának konzekvenciáit, csodálatos példái futnak el emlékezetemben és ne vegye tőlem rossznéven Pál Gábor képviselő-