Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

iÔO Àz országgyűlés képviselőházának 1$Ù. ülése 1940 október 11-én, pénteken. toló egy sorba. A magyar kultúrának ez a megnyilatkozása, hogy legelnyomottabb és legszétszaggatottabb korszakában ilyen alapítványt tuüott tenni, örök dicsőségére válik. Ez az alapítvány tette lehetővé anyagilag is azt, hogy a tudományok itt a Pázmány-egyetem körében virágoztak. Ha meg méltóztatik nézni azt, hogy hogyan voltak javadalmazva a XVIII. századon keresztül s a XIX. század elején a professzorok, szinte elcsodálkozhatunk, hogy akkor micsoda hő és busás anyagi javadalmazást lehetett juttatni nemcsak a tudomány képviselőinek, hanem a tudományos intézményeknek is. Ezért ezt röviden voltam bátor itt előtárni és nem is akarom a képviselőház türelmét sokáig igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Említettem, hagy a javaslatot örömmel elfogadom, örömmel elfogadom azért, mert egyetemünknek, a Pázmány-egyetemnek testvére új életre kel és csak azt kívánjuk mi is, hogy ez az élet minél erősebb, minél továbbtartó és a tudományra nézve minél termékenyebb legyen. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.} Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferene jegyző: Paczolay György! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Palló Imre! Elnök: Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Andersen azt mondja, hogy a tudós salabakterek elsárgulhatnak, míg a természet könyve minden évben új kiadást er. Az isteni gondviselés, a nagy természet különös kegye, hogy ezt a magyar népet a Kárpátok medencéjében olyan nagyszerű földrajzi egységgel ajándékozta meg, amelyhez fogható a glóbuson nincs. A trianoni tudós salabakterek hiába törték meg ezt a földrajzi egységet, a természet könyve azóta új kiadást ért és ma a keleti Kárpátok lejtőján ismét masryar honvéd áll Őrt. A Hargita ismét magyar mezőkre néz, édesanyánk udvarából elfújta a szél a román rongyot. A csikországi fenyvesekben ismét virágoznak a gyöngyvirágok és a csikországi kis falvakban ismét megtanulnak kacagni a lányok. Még mindig vannak azonban városok, Brassó, Segesvár, Temesvár, ahol még mindig nem szabad magyarul dalolni a leányoknak, de én szentül meg vagyok győződve, hogyha a természet majd ismét új, könyvet ír, ismét magyar honvédek sorakoznak fel azokon a határrészeken is, amelyeket eddig a sors kegyetlensége tőlünk elvett. Nekünk szükségünk van az ezeréves határokra, mert Magyarország csak így teljesítheti küldetését, hivatását ebben a medencében, amelyet a honfoglaláskor ráruházott az isteni megbízatás, hogy az új Magyarország tényezője legyen az európai egyensúly fenntartásának, őrizze meg a népek szabadság iránti öntudatát és akadályozza meg a világuralmi abszolutizmust. T. Ház! A nemzet nem állapot, hanem egyértelmű a nemzetté válás folyamatával. A nemzet állandóan lesz, mert él; ami benne mégis megfogható állapot, az a nemzeti lét történelmi folyamata, a történelemben megnyilvánuló szellemi öröklét, az események testi ábráin keresztülcsillogó időtlenség. Ennek a nemzetnek, t. Ház, isteni hivatása, hogy a keleti ősöktől örökölt másfajta kultúrát kifejlessze és az elsajátított euiópai műveltség steritsé; gével az európai keresztény és a ma nemzeti szocialista kultúrába az ősi turáni gondolat termékenyítő ágát beoltsa. Éppen e történelmi küldetés érdekében ennek a nemzetnek itt a Kárpátok medencéjébe hatalmi tényezővé kell válnia, tehát a Kárpátok medencéjének földrajzi egységén épülő gazdasági és szellemi művelődés kifejlesztésével és ennek a művelődésnek segítségével a medencén belül szétszórt elemek összecsapásával létre kell hoznia azt az egységes politikai hatalmat, amelynek a Kárpátokon is túlmenő sugárzását a magyar nemzeti gondolat szabja meg. Ezzel a hatalmi tényezővé válással tud helyet biztosítani különös nemzeti kultúrájának Európában es csak ezúton válhatik az emberiség kultúr tényezőjévé. T, Ház! A cél villágos: nekünk hatalmi tényezővé kell vájnunk és ehhez nemzeti kultúránkat bele kell építenünk az egyetemes kultúrába is. Ebhez pedig a már itt sokszor hangoztatott teljes rendszerváltozásra van szükség, mert ameddig líviagyarországon nem azé a föld, aki megmunkálja, nem a dolgozó társadalom tudja irányítani a maga sorsát és mindenféle jott-ment zsidók irányítják a magyar kultúrát, addig itt kimondott nemzeti kultúráról nem lehet beszélni. A nemzeti kulj túra megteremtéséhez becsületesen dolgozó szakemberekre van szükség. Nem rangkórságban szenvedő urak teremtenek fejődést, hanem a csendben dolgozók. Ezeknek szaporítása nemzeti érdek. Ehhez azonban mai közoktatási rendszerünk gyökeres megváltoztatására van szükség. Hagyjunk fel már a pillanatnyi szükségletek szerint történő javítgatásokkal. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nyole éve jön és már meg is van nagyrészt!) Ne nyolc évig jöjjön, hanem csináljuk meg egyszerre. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nyolc év előtt csinálták!) Jöjjön a gyökeres átépítés, a közoktatás és a nemzetnevelés teljes rend- . szerváltozása. Ez a javaslat is csak foltqzgatás és nagyon fájó benne, hogy az új jövevény megsebzi a régieket. Ezzel kapcsolatban a legélesebben szembe kell szállnom a miniszter úrnak ama tegnapi kijelentésével, amellyel egymással szembeállította az áldozatokat hozó régi egyetemi városokat a mi kincses Kolozsvárunkkal. Mi ismerjük az áldozatokat, kalapot emelünk Kolozsvár magyarsága előtt, megköszönjük az áldozatokat, de egy miniszternek az ilyen szembeállításokon túl a nemzet jövőjét kell néznie és arra kell gondolnia, hogy mire a természet könyve új kiadást ér, dél felé is megnyílnak a .határok és a ma még román megszállás alatt lévő erdélyi területeken is magyar honvéd fog állni az ezeréves határokon; akkor pedig értelmiségre lesz szükség, ' de ezt a mai szűkmarkúság nem biztosítja. Hiszen már most is nagy és ipótolhatatlan hiány van egyes diplomás pályákon, például a mérnöki, a gyógyszerészi, az állatorvosi és orvosi pályákon, különösen vidéken. Ez a hiány továbbra is növekedő irányzatot mutat, amennyiben az egyetemek és főiskolák hallgatóinak száma csak látszólag növekedik hazánk területi növekedése következtében, a valóságban azonban fogy. Ha ennek okát vizsgáljuk, ezt az iskolázottság megoszlásában is megtalálhatjuk. Magyarországon az iskolázottság megoszlása a következő: 1:1% egyetemet vagy » főiskolát végzett, 3-6%-nak középiskolai érettségi bizonyítványa van, 10*8% négy középiskolát vagy valamilyen középfokú iskola négy osztályát végezte el, 48-5% hat elemit