Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-110

38 Az országgyűlés képviselőházának ÍJ tulajdonságokkal az irodákban, a kereskedelemben s az életben mindenütt célszerűbben, okosabban használják fel az időt. Meg keli tanítani őket az egészség kímélésére es meg kell tanítani Őket végre arra, hogy a pénz nem minden, mert az élet javai között a sorrend az, hogy először jön az egészség, azután az idő, és csak mint a legvégső — jó vagy rossz szükségesség, a pénz. Talán túlságosan akadémikus elmefuttatásnak látszik, hogy ezekről a kérdésekről beszélek, de ezek azok a kérdések, amelyek lépten-nyomon előbukkannak és ha ezekkel nem nézünk szembe és ezeket nem oldjuk meg, akkor kár megkezdeni a legkitűnőbb című és tartalmú törvényjavaslat végrehajtását is, történjék az a legjobb szándékkal is, mert ha nem ezeken a korszerű nyomokon haladj akkor csak elkenése annak, amit úgy hívnak, hogy múlt, akkor nem veszi át a múlt igazi értékeit és a jövőt még sem érti meg. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) T. Ház! Az a kérdés, lehet-© korszerűsíteni. Ezzel kapcsolatban négy olyan tényezőre mutatok rái, amely az elmúlt esztendők alatt a szemünk előtt keletkezett. A közvélemény általában az, hogy tabu a magyar közoktatáshoz nyúlni, hogy sok benne az idegen elem, hogy sokat örököltünk az osiztrák időkből, — ebben mind van igazság — hogy túlságosan merev é3 túlságosan akadémikus a dolog. Én ezzel szemben az életszerű, a gyakorlatias dolgokra hivatkozom. . A tanulmányi versenyeket nem egy évszázaddal ezelőtt rendelték el, hanem azok a mai, Trianon utáni (korban indultak meg. Ezek a tanulmányi versenyek gyönyörűen beváltak. Ha meggondoljuk, hogy a fiatalok között mit je; lent a sportszerű előrehaladás, a sportszerű verseny, — tehát a sportszerű, a nemes vetélkedés, tehát nem másnak elmellőzése, más iránti feltétlen rosszakarat' — akkor tudjuk, hogy ezeknek a versenyeknek milyen hallatlanul jótékony hatásuk van, hiszen az ország legjobbjai jönnelk össze, a legjobbakat pedig csak az otthoni verseny alapján lehet kiválasztani. Milyen korszerű rendezése az arra alkalmas agyak és akaratok fejlesztő tevékenységének. A másik dolog a tanulmányi kirándulások gyakori rendezése. Szívesen emlékezem meg a fővárosnak arról a tanulmányi kirándulásokat rendező akciójáról, amelynek keretében minden állami előírás, törvény, rendelet vagy közkívánság nélkül, csendesen 60.000 középiskolás gyermeket vittek el öt esztendő

1 alatt az ország 18 különböző helyére és három külföldi utat tettek meg, tehát helyes arányba hozták a honismeretet a külföld ismeretével. Hatvanezer magyar gyermeket vittek el, akik egyébként nem mozdultak volna el a maguk helyéről. Ennek az akciónak a vezetője egy nagyon kitűnő ember, akinek a nevét szívesen említem meg, Bodnár Gyula tanár, aki úgy vitte el a fiatalokat, hogy eleinte csak 33%-os vasúti kedvezményt, azután 50%-os kedvezményt kaptak, majd a főméltóságú asszony segítségével sikerült nagynehezen 75%-ra feltornázni a korszerű országlátó utak vasúti kedvezményét. Tény az, hogy 60.000 gyermek jutott ahhoz, hogy az ország szépségeit, gazdagságát közelről is megismerje." Itt van a levente-intézmény. Az idén a középiskolákba is bevezették a levente-intéz0. ülése 19%0 május 31-én, pénteken, ményt; hogy jól-e vagy rosszul, arra majd később térek rá, tény azonban, hogy egy olyan korszerű, olyan forradalmi újítás az, — ahogy mondani szoktuk, ha valami változás áll be — hogy a középiskolában tanuló, a hivatalnoki, vagy akadémikus pályára törekvő fiatalembert beállítják 12 éves korában pontosan úgy, mint a csiszliket, — ahogy az inasokat nevezték — vagy mint a falusi parasztgyerekeket és a többit mind. Óriási újítás. Lehet tehát új dolgokat csinálni. Szívesen emlékezem meg a kultuszminiszter úr távollétében arról a személyes elhatározásáról, amelyet én a legforradalmibb újításnak tartok. A mi diákidoukben elképzelhetetlen volt, hogy az ember — a büntetés minden konzekvenciája mellett — merjen futballozni. A legutóbbi időkben is, még 10—15 évvel ezelőtt is a diákok olyanformán álltak, hogy mindenféle füllentésekkel és egyebekkel kellett a maguk futballcsapatkötelékét tagadni, mert egyébként nem futballozhattak volna. Eziden végre kiírják, amióta a vallás- és közoktatásügyi miniszterünk van, az első országos futball-tornabajnokságot, a Szent László tornabajnokságot és uraim, neim dőlt össze a világ, amikor a 124 középiskola mellé a középiskolai országos futballtornába még két tanonciskolát is meghívtak. Lehet, uraim, mindent csinálni, csak hozzá kell fogni, idejében hozzá kell nyúlni és nem késlekedni. A korszerűsítés szempontjából bátor vagyok a törvényjavaslathoz való általános hozzászólás mellett a következő különleges szempontokra felhívni a Ház szíves figyelmét. A tanulmányi ismereteket, a (hon ismeretét általánosítani kell. Nem. mostani igényt jelentek be. araikor hivatkozom azokra a memorandumokra, — nem egy memorandumunk hever az illetékesek asztalában, vagy papírkosarában, talán azóta már az irattárban sincsenek meg — amelyek azzal a gondolattal foglalkoztak, különösen abban az időben, amikor érezhető volt a gazdasági hanyatlás és üresen futottak a vonatok: miért ne lehetne Magyarország minden menetrendszerű gyors-, vagy személyvonatához hozzákapcsolni egy úgynevezett ifjúsági kocsit, amelyben a városi és a falusi gyermekek, ezek különösen télen, a legszükségesebb önköltség és néhány fillér kilométertarifa megfizetése mellett elmennének végre a hazájukat megismerni. Mert azt lehet elsősorban szeretni, amit az ember ismer és lát. <Űgy van!) Ezekből a fillérekből azután olcsó pénzen a legszebb jnagyar helyeken, a végeken diákotthonokat lehetett volna építeni. Nem is kell hozzá költségvetési keret milliókkal, csak egy kis gondolat, egy kis szívósság. Számítgatásokat végeztünk abból a szempontból, hogy Egert és Sopront, a csonka hazának akkori két gyújtópontját 10 esztendő alatt másfélmillió diákkal és leventével lehetett volna úgy végiglátogatni, hogy sgy várszerű épületet emeltünk: volna, mint diákotthont Sopronban, Eger várát pedig vissza lehetett volna in eadem specie et quantitate, a régi nagyságában állítani és diákotthonnak használni. Ezt meg lehetett volna csinálni azokból a fillérekből, amelyeket a tarifakilométerek után fizettek volna a gyermekek. Tovább megyek. Ezek a tanulmányi kirándulások a nemzet lelkülete, a nemzeti kozfel^ fogás szempontjából rendkívüli jelentőségű eszközök. Méltóztassék elképzelni, mit jelent az, ha tíz év alatt az a másfélmillió gyermek