Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-110
Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1940 május 31-én, pénteken. 37 tani, azt a néhányat r azonban, amelyet megtanítunk, alaposan tanítsuk meg, mert akkor ez a nyolcosztályos elemi iskola még a nem korszerű szülők nevelését is pótolni tudja. Hiszen a nyolcosztályos elemi iskola mellett, ha nagyon gazdagok lennénk, ha nagyon sok időnk volna, voltaképpen a szülők nyoleosztályú iskoláját vagy legalább tanfolyamát is fel kellene állítani. Egyhez mindenesetre hozzásegít ez az iskola, mégpedig ahhoz, hogy ezek az új emberek nagyobb biztonságban fogják magukat az új vilában látni, mint a ma élő generáció, amely nem tud elszakadni a múlttól, mert nem akar, — de nem is szabad, hogy egészen elszakadjon — amely az újat nem hajlandó recipiálni, mert nem is akarja megismerni. Pedig mennyi jó van ebben, de sokszor nincs módjában megismerni. A nyolcosztályú elemi iskola itt válik perdöntővé a magyar életben. . Az iskola legyen kicsinyített mása a dolgozó magyar társadalomnak és akkor olyan nevelést ad, hogy az összes korszerű komplikációkat nagyon egyszerűen megoldja. Ezekkel a problémákkal is úgy vagyunk, mint az életveszedelmekkel: ha az ember szembeszáll velük, azonnal ötven százalékkal kisebbek lesznek, felére csökkennek. így vagyunk a nyolcosztályos elemi helyes végrehajtásával is. Hallunk feladatokról, látunk türelmetlenséget, érezzük azt a nyomást, amelyet szavakban, hangzatosságban, atmoszférában és egyebekben gerjesztenek, terjesztenek és adnak tovább. Nézzünk szembe ezzel a kérdéssel, nézzünk szembe a végrehajtásával. Korszerű módszert, anyagot a nyolcosztályú elemibe, fokozatosságot a végrehajtásba és akkor minden ilyen veszedelem leegyszerűsödik, mert minden veszedelem olyan egyszerű, mint amilyen komolyan néznek véle szemben. Sok közös munkát kell — mint említettem — a nyolcosztályú elemi iskolába bevezetni. A közös munka bevezeti a gyermeket a szociális közösségnek, az életnek ránézve sok szempontból idegen világjelenségei közé s ennek kapcsán rendkívül nagy hibát és mulasztást tud pótolni: megszűnteti a tudás általánosodásával az ellentéteket a nadrágos és a nem nadrágos, a tanult és az úgynevezett buta ember között. Ugyanis batának neveztek például sok falusit, pedig az időjóslástól kezdve a szántás-vetésen keresztül, egészen a gyümölcsaszalásig a. maga módja szerint sokkal többet tudott, mint az à városi ember, aki négy polgárit végzett vagy esetleg érettségig tett. A régi világszemlélet tehát butának nézte azt, aki sokkal többoldalú éa sokoldalúbb volt, mint ő. A nyolcosztályos elemi, emelvén a tanultság színvonalát, megszünteti egyikét — ismétlem — azoknak a szociális ellentéteknek, amelyeket nem gyomlálni kell, hanem belülről építő munkával meg kell változtatni. Vannak felfogások, amelyek azt mondják, hogy a szakosítás a tudományt emeli és ez magával ragadja á többieket. Uraim, a mai korban értékesebbnek tartom azt, még ha amerikanizálódást jelent is, ha egy-két fokkal emeljük a tömegek értelmi, érzelmi és műveltségbeli színvonalát, mint ha a keveseknek vagy a tudományos képzettségűeknek csúcsteljesítményét 10 vagy 20 méterrel toljuk ki. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) TTj - ember kell az életben : halljuk minduntalan! Ehhez új felfogás kell s ezt az új félfogást meg kell alapozni, körvonalazni kell. Az egyik ilyen alaptétel az, hogy mindenkinek magáévá kell tennie azt a felfogást, hogy közkötelesség tanulni. A régi liberális időkben a tandíjfizetés nagyon kedves szelekció volt ahhoz, hogy ki tanulhatott. A kasztok szerint való tagozódás a foglalkozási ágak szerint; való elkülönülés mind-mind azt szolgálta a liberális gazdasági idők rendjének megfelelően, bogy végeredményben az tanulhatott, aki nagyon akart, vagy akinek anyagi lehetősége meg volt, de a tanulás nem volt szociális kötelezettség; hiszen tulajdonképpen nem is tudtuk végrehajtani a hatosztályos elemit és ha az analfabéták statisztikáját nézzük, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az Eötvös-féle törvényjavaslat életbelépése óta is állandóan küzdünk ezzel a rémmel és úgy állunk, mint a niebelungi köd előtt: megyünk, megyünk, de nem látjuk, hogy hová, mert még mindig nincs vége a ködnek, mert még mindig tele vagyunk analfabétákkal. Nem a tragikus •színét akarom ecsetelni és nem akarom túlozni és nagyítani az írni-olvasni nem tudók számát, csak beállítva az idők távlatába, azt mondom, hogy ha azóta van nálunk hatosztályos elemi, amióta van, akkor miért van az, hogy még ennyi az analfabéta. A szociális érem másik oldaláról is meg kell emlékeznem: az embereknek nem mindig szándékos tanulási vágyáról. Közkötelességgé kell tehát tenni, elsőrendű állampolgári közkötelességgé azt, hogy mindenki tanuljon necsak írni-olvasni, — mert ez már túlhaladott álláspont — hanem azt is, hogy amit olvas és amit leír, tanulja meg értelmesen, (Ügy van! Ügy van!) Ehhez pedig nem elég négy elemi; ehhez nyolc elemi kell; nem elég: csak akadémikus, illetve enciklopédikus tudás-ismeretközlés, hanem ehhez munkára, cselekvésre, önállóságra, öntevékenységre, gyakorlatiasságra kell az embereket nevelni. A nyolcosztályos elemi a maga felsőbb tagozatával kellő végrehajtás mellett ennek a kívánalomnak a tömeg színvonalán eleget is tesz. Meg kell tanítani az embereket tanulni. De megváltozott a tanulás maga is. Amint említettem, a tanulás ma már nem az, hogy leülök és egy könyvet, vagy^ egy alaptételt, vagy egy tanulmányt bebiflázók, hanem az, hogy tanulom az alapgondolatokat, az ismereteket, ha szükségem van a részletekre, akkor r a részletekbe mélyülök bele, szóval perspektívára, áttekintésre törekszem az alapelvek tiszta megismerése mellett. Meg kell tanítani az embereket dolgozni. A legnehezebb dolgok egyike ez, hiszen az emberiség büntetése a paradicsomi elmélet szerint a munkával való sujtás. de ez csak azoknak büntetés, akik lógók, lusták és akik a más zsebében szeretnek kotorászni, vagy akiket rosszul tanítottak meg dolgozni. A nyolcosztályú eleminek itt van a perdöntő jelentősége: tanítsa meg az embereket az alapfogalmak tisztázása mellett azok felhasználására, hogy úgy dolgozzanak, hogy a munkában örömet is tudjanak találni. Meg kell tanítani az embereket úgy dolgozni, hogy többet termeljenek, mert a föld nem lesz több, de az ember több lesz, az igények máris túlságosan magasak és mindig növekednek s ezért el kell érnünk, hogy Magyarországon a meglévő adottságok mellett 16 millió kisgazda lehessen. A többtermelésre kell nevelni, meg kell tanítani az embereket arra, hogy ugyanazokkal az eszközökkel jobban szántsanak és vessenek, hogy ugyanazokkal az ipari eszközökkel jobban dolgozzanak és ugyanazokkal a szellemi képességekkel, ugyanazokkal az erkölcsi
