Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-127

478 Az országgyűlés képviselőházának részesülnek, akikről megállapítható, hogy a támogatásra i'ászorulnak. A segélyezési akció különösen a kisemberekre nézve bír jelentőséggel, mert kisebb címletmennyiség esetében a segeny lényegileg a kölcsön útján járó kamat olymértékű átértékelését jelenti, aminél kedvezőb bet általános átértékelés esetén sem lehetne nyújtani. A kisexisztenciák tehát a karitatív segélyezéssel jobban járnak, mint ahogyan általános átértékelés esetén járnának. Az interpellációban foglalt az a javaslat, bügy a hadikölcsönt-jegyzök, vagy legalább is a hadikölcsön-jegyzőknek az a része, amely visszakívánkozik a magyar röghöz, a zsidók tulajdonában ilévő birtokokból kártalaníttassék, nem veszi egyrészt figyelembe azt a törvényes rendelkezést, hogy a zsidók tulajdonában lévő ingatlanokért a vonatkozó jogszabályokban megállapított kártalanítás jár, másrészt pedig azt, hogy a törvény szerint ezeket az ingatlanokat elsősorban a földműveléssel élethivatásszerűen foglalkozók részére kell birtokba adni. A hadikolosönt-jegyzők kártalanításának a javasolt módon való megoldása nem költene közmegnyugvást, mert nemcsak a zsidó ingatlanokból földhözjuttatásukat váró földmíveslakosság körében, hanem az elegendő zsidóföld híján kielégítetlen hadikölcsönt-jegyzök körében is elkeseredést és elégedetlenséget okozna. A felsorolt okoknál fogva a javaslat nem valósítható meg. Budapest, 1940. évi július hó 1-én. Reményi-Schneller Lajos s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul vennie (Igen!) •- A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr válasza Szögi Géza képviselő úr részére. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Válasz Szögi Géza országgyűlési képviselő úrnak a szegedmelletti Somogyi-telepen épült lakóházak átruházásával kapcsolatban nagy tömegben — 4—500 esetben — szabálytalanul kirótt ingatlan vagyonátruházási illetékek és súlyos bírságok tárgyában előterjesztett interpellációjára. A szegedmelletti úgynevezett Somogyitelepen Szeged szabad királyi város által házhely céljára 98—99 évre bérbeadott telkeken a bérlők által épített felépítmények harmadik személyre történő átruházásainak illetékkiszabás céljára való bejelentését a bejelentésre kötelezett ügyfelek legtöbb esetben elmulasztották s ezért a szegedi m. kir. adóhivatal az 1937. évben felhívta Szeged szabad királyi város adóhivatalát, hogy a Somogyi-telepi birtokváltozásokat állapítsa meg. A városi adóhivatal megbízása folytán Bozsó Antal városi adóellenőr a városi tisztiügyészség által ki-. mutatott toirtokváltozásokat az ügyletkötő feleknél a helyszínen felülvizsgálta s az illeték kiszabásához szükséges adó- és értékbizonyítványok kiállítása céljából megállapította az átruházott ingatlanok forgalmi értékét. A város által közölt adatok alapján a szegedi m. kir. adóhivatal beidézte az ügyfeleket s az illetékalap megállapítása céljából velük egyességet kötött. Ezek szerint a birtokváltozások megállapítása és a helyszíni szemle a Szeged szabad királyi város rendelkezésére álló hivatalos adatok alapján történt s az átruházás alapjain szolgáló jogügyletek szabályszerű bejelentésének elmulasztása esetén a hatóságok az illetékkiszabáshoz szükséges adatokat nem raz127. ülése 19W július 5-én, pénteken. zia, hanem a hivatalos adatok felhasználásával törvényes eljárás során szerezték be. Az előadottak szerint Bozsó Antal városi adóellenőr csak a felmerült konkrét esetekben és 'kötelességszerűen járt el s a városi adóhivatal által közölt adatok és az ügyfelek által pótlólag bemutatott szerződések alapján; a m. kir. adóhivatal illetékkiszabással megbízott tisztviselője ugyancsak kötelességszerűen végezte az illetékek kiszabását. A Szeged szabad királyi város által bérbeadott területeken a bérlőik által épített - felépítmények harmadik személy részére való átruházására vonatkozó jogügyletek illetékkötelezettségének kérdését a szegedi kir. adóhivatal még- az 1928. évben felvette, a felépítmények eladását ingatlan vagyonátruházásnak minősítette és mint ilyent illetékezte meg. A m. kir. Közigazgatási Bíróság a hozzá döntés végett fe. került konkrét esetek alapján már az 1931. évi 167. számú jogegységi megállapodásban kimondotta, hogy »meghatározott évtizedekre bérbeadott telken emelt épületnek s ezzel kapcsolatban a bérleti jognak (épület vagy építményi jognak) visszteher ellenében való átruházása ingatlan vagyonátruházási illeték alá esik«. A pénzügyi hatóságok az azóta előforduló átruházások után az idézett jogegységi megállapodásban foglaltak alapján írták elő az illetékeket. Tudomásom van ugyan arról, hogy a m. kir. Közigazgatási Bíróság újabb esetekben az idézett jogegy&égi megállapodásban foglaltakkal ellentétesnek látszó feloldó végzésekkel új eljárást és határozathozatalt rendelt el, a felmerült jogkérdés eldöntése azonban a fennálló törvényes rendelkezések szerint végső fokon a m. kir. ^ Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik így abba nem áll módomban beavatkozni. A pénzügyi hatóságok pedig a bíróság újabb döntéséig. továbbra is a még érvényben lévő 167. számú jogegységi megállapodásban foglaltak alapján kötelesek eljárni. A be nem jelentett jogügyletek után utólag kiszabott illetékek és bírságok^ behajtásával kapcsolatban a pénzügyi hatóságok a legnagyobb méltányosság alkalmazásával • jártak el. A szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság a kiszabott bírságokat — az ügyletkötő felek r jóhiszeműségét feltételezve — az ügyfelek kérelmére eddig minden esetben törültette, a fennálló törvényes rendelkezések szerint nem törülhető, 75—200 pengőig terjedő egyszeres illetékek megfizetésére pedig az ügyfelek kérelmére öt évig terjedő részletfizetést engedélyezett. Az előadottak szerint az illetékek kisza^ basa törvényes alapon és jogszerűen történt, így a bejelentésre kötelezett ügyfelek által he nem jelentett illetékköteles jogügyletek a törvény szerint járó illeték alól nem mentesíthetők. Az illetékek elengedésére tör vény os jogalap nincsen. Az ügyletkötő felek jóhiszeműségének fennforgása esetén azonban a jogügyletek késedelmes bejelentése miatt előírt bírságokat hajlandó vagyok a jövőben s törültetni, továbbá az érdekeltek anyagi körülményeinek figyelembevételével az illeték befizetésére méltányos részletfizetést engedélyezni. Ilyen értelemben már utasítást is adtam az illetékes pénzügyi hatóságnak. Budapest, 1940. évi július hó 1-én. Reményi-Schneller Lajos s. k., m. kir pénzügyminiszter.« Elnök: Kérdem, jnéltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi.