Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-110

36 Az országgyűlés képviselőházának 1 tes ^törvényjavaslatot a magyar élet részére valóban közkinccsé teszik. A javaslat korszerű, az iskolát azonban korszerűen kell átszervezni. Ha szabad azt mondanom, oktatásunknak és nevelésünknek is szüksége van korszerűsítésre. Ez a korszerűsítés folyik, de ahol ugrásokat kell és szabad csinálni, az éppen ez az új nyolcosztályos elemi. Azt kell elérnünk, hogy az iskola valódi kapcsolatot teremtsen a gyermek és az élet, a család és a magyar élet, a nemzetcsalád között; azt kell elérnünk, hogy ma ez az iskola adja mindazokat a művelődési alapelemeket, amelyek nélkül új magyar, művelt magyar el nem képzelhető. Ha az előbb a technikai műveltség sürgetéséről beszéltem, most ki kell ezt egészítenem azzal, hogy nemcsak erről van szó, hiszen valláserkölcsi, szellemtörténeti, tudományos lelki és tudományos technikai ismeretekre is van szükség, amit a maga fokán és a maga síkján ez az elemi iskolai tervezeti és ez a nyolcosztályos elemi iskola kitűnően megold. Atanítási módszerekben is reformokra van szükség. Eddig általában az emlékezőtehetségre alapítva, mondjuk, receptív módszerekkel oktattak és neveltek bennünket, az emlékezőtehetségre alapítva tanítottak. Érdekes, hogy ennek az emlékezőtehetségre alapított oktatási rendszernek milyen kitűnő hatása és eredménye volt: a régi kor felfogása szerint az individualizmus erős kifejlesztésére, mondhatnám önzésre vezetett. Méltóztassanak elképzelni, hogy az az ember, akit csak emlékezetre tanítanak, azonnal kiugrik azok közül, akiknek nem jó az emlékezőtehetségük; a gyermeket fiatal korban képességeinél fogva kiemeli azok közül, akik között van s azoknál idővel többnek, különbnek érzi magát. Ha nem adunk megfelelő erkölcsi oktatást, — már pedig a múltban nem kapott, hanem ellenkezőleg, a liberális időkben azt súgták a fülébe, hogy csak előre, mindenképpen előre, de azt nem mondták, hogy úgy menj előre, hogy a szomszédodat is előrehúzd — akkor önzésre neveljük^ a gyermeket. Az ű\j nyolcosztályos elemi iskolában módszertani tekintetben is meg kell teremteni, hogy szociális legyen az a módszer. így lehet ezt elképzelni: közös foglalkoztatással, közös tanulással, sok gyakorlati ismeret felvételével. Abban az iskolában, ahol 5—6—8—10 szempontból kezelik és nevelik a gyermekeket és ahol minden gyermek számára megvan a lehetőség és a mód arra, hogy valamilyen síkon kiemelkedjék, magától értetődő dolog, hogy az anyagközlés mellett eleget kell tenni annak a legelsőrendű elvnek, hogy az iskolának, jelen esetben pedig a nyolcosztályos elemi iskolának az anyagközlés, az oktatás mellett elsősorban nevelnie kell. A nyolcosztályos elemi iskola tulajdonképpen hézagpótló falun is és városban is. Tizenkétesztendos korában elvégzi a gyermek a hat elemit és azután 13—14 éves korában vagy azért mert a munkaalkalmak nem eléggé szervezettek, vagy pedig azért, mert nagy a jelentkezők száma, foglalkozás nélkül fcselleng és lóg az életben; faluhelyen pedig az a helyzet, hogy a nyolcosztályos elemi nélkül még a hatosztályos oktatás céljait sem tudtuk tulajdonképpen elérni. Azt mondhatnók, hogy azok a tömegek, amelyek kiestek a VII—VIII. osztályú elemi oktatásból, akarva, nem akarva, megtanultak bizonyos átmeneti tétlenséget, már pedig nagyon jól tudjuk, hogy különösen a serdülőkorban- megtanult rossz, gyenge vagy negatív tulajdonságok hosszú esztendőkön át 10. ülése 1940 május 31-én, péntekén. tartó munkával is milyen nehezen változtathatók meg. Egészségi szempontból is jelentős a javaslat, mert az osztó igazság alapján áll: beemeli a gyermeket az iskolába és az iskolai idő alatt megvédi attól, hogy akár városban, akár falun túlerős erőfeszítésnek legyen kitéve. Nem közömbös, — és itt elsősorban a szociális viszonyok lesznek az irányadók — hogy a nyolcosztályos elemi iskola a törvény kellő végrehajtása esetén ezt az elgondolást gyönyörűen alátámasztja és kiegészíti, továbbá nem közömbös az sem, hogy a gyermeket nem fogják idő előtt olyan munkával terhelni, amely értelmi és fizikai fejlődési fokának nem. felel meg. Én nem féltem a munkától az embert, mert a munka az egyetlen komoly nevelő elem, — amint mondani szokták, a jó munkának a jó imádsággal egyenlő ereje van: lélekformáló, lélekalkotó — de azért mértéket kell tartani a munkában, az erőfeszítésben és ha a szűkös gazdasági viszonyok ezt nem teszik maguktól lehetővé, akkor a törvény erejével, a Ibraccíhiuim erejével kell belenyúlni a dologba, hogy mentesítsük a fiatalokat az erősebb munkától önmagunk, a nemzet és a jövő érdekében. Szellemi téren is hallatlan jelentősége lehet ennek a törvényjavaslatnak, illetőleg az életben való korszerű végrehajtásának. Ennek a javaslatnak a nyomán olyan világnézet alakulhat ki, amely nemcsak a korszerűség szempontjából szükséges, hanem magába emeli, magába olvasztja a múlt elemeit is éppen úgy, mint a jövő célkitűzéseit, szóval tömegével segíti megteremteni az új embert. A szociális felfogás ma még nagyon sok embernek csak a szavában él, de kevés embernek él a szívében. Hogy ez az utó'bbi bekövetkezzék, ahhoz nemcsak az szükséges, hogy kitűnő, szociálisan gondolkodó vezetők legyenek és meg legyenek a tudományos, irodalmi feltételek, hanem azis, hogy ez a szellem áthassa a nagy tömegekéi is; nemcsak a szociális igényeknek reá nézve kényelmes, védelmet jelentő része, hanem a szociális paritásnak az a másik oldala is, amely a szociális közkötelességek felismerésével jár. Ha a korszerű iskola ilyen szellemben nevel és. oktat, akkor valóban megteremtheti az új magyar közfelfogást. Tudnunk kell azt is, hogy a mai korban az embert, a gyermeket nevelni két szempontból is rendkívül nehéz. Az egyik szempont az, hogy rendkívül megszaporodott az ismeretek száma. Méltóztassanak csafk visszaemlékezni saját gyermekkorukra: bennünket még nem izgathatott és nem érdekelhetett az ötszáz kilométeres autó tempója, mert nem volt, bennünket nem zavart és nem izgatott a rádió és a villamosság mértéken túli alkalmazása. Mindezek a tényezők ma egyszerre szakadnak rá a fiatalra és ha csak úgy születik bele és tudomásul veszi őket, hogy vannak és nem oktatják rá, hogy mik ezek, aikor könnyen állhat elő az a tévedés, hogy a technikai civilizációt összetéveszti a kultúrával, a műveltséggel. Az, ami a kérdések között éles elhatárolást vonhat, a nevelés. A nyolcosztályú elemi iskolának nevelnie kell, neveléssel kell megteremtenie a tisztánlátást, hogy a tömeg, minden magyar ember, egyaránt tudja, mit jelent magyarnak lenni, ismerje az élet alapfogalmait, a nemzeti élet alapfogalmait, semmiesetre sie tévessze össze a civilizatorikus tudást és műveltséget a lelki, a szellemi, a tudományos műveltséggel; szóval tanítsuk meg az élet alapfogai i maira. -Nem is kell* sok alapfogalmat megtaní-