Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

Az országgyűlés képviselőházának 121},. ségét teljesíteni, akkor az alapot tesszük tönkre. Minden ilyen szociális intézmény tulajdonképpen az adózók áldozatkészségén alapszik, tehát az adózókat sem szabad túlságosan megterhelni, hogy eleget tudjanak tenni ennek a szociális kötelességüknek. A kormány és a belügyminiszter úr személye iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem. Kérem őket, hogy az ország gyeplőjét erélyes kézzel fogva és a nemzet erőit így összpontosítva, az eddiginél is nagyobb eredményeket érjenek el. Az erős kezet azért kell kérnem, mert a mostani háború is megmutatta, hogy csak olyan országok tudtak eredményeket elérni a háborúban is, ahol erős kéz volt. (Meskó Zoltán: És ahol szociális intézmények vannak!) Szociális intézményt hoztunk már tömérdeket, egész sorozata van a szociális intézményeknek. Ahogy a gazdasági élet kívánja, ez elől nem zárkózunk el és nem is fogunk elzárkózni. (Meskó Zoltán: Egypárat talán vissza kellene csinálni?) Ez kormányunknak és pártunknak is Programm ja, ezen a program mon állunk s ezen az alapon és a kormány iránti bizalomból fogadom el én is a javaslatot. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Zsidó Sándor. Elnök: Zsidó Sándor képviselő urat illeti a szó. Zsidó Sándor: T. Ház! Most, amikor olyan hírek jönnek, amelyek bennünk reményt ébresztenek, hogy az elkövetkezendő idők diadalmas és dicsőséges jövőt hoznak nekünk, úgy érzem, hogy nem szabad ezzel a javaslattal sokat foglalkoznom és éppen ezért a lehető legrövidebbre akarom fogni felszólalásomat. Hogy mégis felszólalok e javaslat tárgyalásánál, teszem ezt azért, mert ez a javaslat elsősorban azokról a néprétegekről akar gondoskodni, amelyekből én is származom. És amikor innen, ebből a márványteremből hátrafelé tekintek és odanézek, ahonnan elindultam, úgy érzem ebben a pillanatban, hogy akkor, amikor először történik komoly gondoskodás a falusi kisparaszt, törpebirtokos és nincstelen rétegek sorsáról, akkor nekem feléjük forduva, szeretettel kell Őket magamhoz emelnem. A törvényjavaslat 2. §-a azt mondja, hogy célja az országos nép- és családvédelmi alap támogatása, a leginkább rászoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése, továbbá a népesség szaporodásának előmozdítása. T. Ház! Ügy érzem nem elég anyagilag támogatni és megsegíteni ezt a fajilag legtisztábban magyar és leginkáb rászoruló népréteget, hanem erkölcsileg és szellemileg is fel kell őket emelni olyan magaslatra, hogy érezzék, hogy egy nagy magyar család gyermekei, egy olyan nemzetcsalád gyermekei, ahol mindnyájan egyek vagyunk egy közös gondolatban. Nagyon nehéz azonban felemelni azt az alsóbb réteget ezekre a magaslatokra, ha, sajnos, azt látjuk, hogy ez a nemzeti öntudat sokszor hiányzik a tanult emberekből, azokból az emberekből hiányzik nagyon sokszor, akik az élet naposabb útjain járnak, akik az élet naposabb oldalain vannak. Osak egy egyszerű példát akarok hirtelen felhozni. Hányszor tapasztalja az ember vidéken, ahol a város lüktetö ereje és a nemzetközi felfogás mégsem tudta annyira megfertőzni — hogy úgy mondjam — az általános közfelfogást, hányszor látjuk például azt, hogy ha egy^ hazafias ünnepélyt tartanak és az ünnepély végén a I ülése 19IpÖ június 27-én, csütörtökön, 445 Himnuszt énekli a közönség vagy a dalárda, vagy adja elő a zenekar, akkor nem hallgatjuk azt megfelelő áhítattal, mert nem érzik az emberek, hogy ez nekik nemzeti imádságuk, hogy addig élünk 'itt, amígj ezt hallgathatjuk, hanem az úriemberek veszik a kalapjukat és eltávoznak onnan. Itt kezdődik a nemzeti öntudat. És amíg a középosztálynak nincs nemzeti öntudata, addig hiába követeljük a falusi törpebirtokostól, a nincstelentől vagy a sommás munkástól hogy mutasson nekünk nemzeti öntudatot. (Pándi Antal: Az ünneplést belénk fojtották. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem fojtják beléjük. (Pándi Antal: De úgy van! — Zaj. — Elnök csenget.) Sőt, «okkal többet ünnepelünk, mint amennyit ünnepelni szabad volna, t. képviselő úr. De amikor ünnepelünk, ünnepeljünk komolyan! Itt kezdődik a nemzeti öntudat. Ne követeljünk nemzeti öntudatot olyan emberektől, akik sokkal alacsonyabb szellemi színvonalon vannak, járjunk elöl mi jó példával, mi mutassunk nemzeti öntudatot, hogy ők utánunk tudjanak jönni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.} Bosnyák Zoltán neves jobboldali író azt írta egyik munkájában, hogy Magyarországon a születési arányszám évről-évre csökken. Engedjék meg igen t. képviselőtársaim, hogy ezzel a kérdéssel röviden foglalkozzam azért, mert mint sokgyermekes családból származó ember és úgyis, mint sokgyermekes családapa át tudom érezni a sokgyermekes családok minden baját. Azt mondja Bosnyák Zoltán, hogy 1920-ban Magyarországon 249.000 volt a születések száma, 1930-ban 219.000,1935-ben csak 189.000. Ez egyebek között Bosnyák Zoltán szerint azt jelenti, hogy 1955-ben egy egész hadosztállyal kevesebb fiatal magyar férfi fog sor alá kerülni, mint 1941-ben. T. Ház! Szomorú adatok ezek. Nem vagyok olyan pesszimista, mint amilyen pesszimizmus egyik-másik képviselőtársam beszédéből kiáramlott, hogy mindig idegen példákra hivatkoznak, hogy hogyan van a szomszédban, vagy itt vagy ott. Nekünk a történelmet kell megfordítanunk, nekünk fel kell emelkednünk arra a történelmi magaslatra, amelyen Mátyás király korában élt a magyar nemzet, innen kell kiindulnunk és a hátrányokat kell helyrehoznunk. Bízó lélekkel, hittel, erővel és akarattal el kell érnünk, hogy a Kárpátok koszorúzta térséget tényleg be tudjuk tölteni és necsak hiú ábrándkép legyen ez, amit hirdetünk. Mert szent meggyőződésem, hogy ha minden magyar családban átlag négy ember lenne, akkor száz év alatt nem férnénk el a Kárpátokon belül. Arra kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék odahatni a minisztertanácson, hogy az állami javadalmak és jogosítványok 80%;át ugyancsak a sokgyermekes családok részére adják, hogy az iskolába járó tanulók, tekintettel a szülők társadalmi és vagyoni állására, olyan családokban, ahol három gyermeknél több van, a tanulmányi előmenetelt figyelembe véve, az általános szabályok szerint minden további nélkül tandíjmentesek legyenek. Ez a komoly családvédelem és abban is egyetértek Szöllősi Jenő igen t. képviselő úrral, hogy fel kell menteni a sokgyermekes családokat a családvédelmi adó fizetése alól, mert az az ember és család, ahol sok gyermek van, megtette nemzetével és fajtájával szemben azt a kötelezettséget, amit mulasztás esetén semmiféle családvédelmi adóval nem lehet pótolni. Abban a reményben, hogy ez a javaslat, bár az utolsó pillanatban, mondjuk, a huszonnegyedik órában jött, alkalmas lesz arra, hogy