Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

436 Àz országgyűlés képviselőházának 12% mázni ezt a bacillus-szürőt, mert ma ugyan megfoghatjuk a bacillust a szűrővel, de a régóta szabadon, gátlás nélkül termelt virusz sok magyar vért megfertőzött, lázassá ós nyugtalanná tett, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) ez pedig korlátlanul rombolja a magyar lelkiséget. A társadalmi higiénia talán majd kiessel valami védekezést ezek ellen is. (Kovarcz Emil: Egészen biztos!) Bízunk nagy társadalmi tudósainkban, akiket olyan szép számmal látunk mindenütt. De annál

f is inkább szükség van erre a sürgős segítségre, mert az éppen napjainkban olyan csodálatos győzelemhez jutott új világnézet (Kovarcz Emii: Az mást kíván!) megkívánhatja tőlünk, mint barátaitól ezt a további tisztulási processzust. (Kovarcz Emil: Bizonyos, hogy meg is kívánja!) Elnök: Kétszer is kértem a képviselő urat, hagyja abba a közbeszólásokat._ Minthogy hiába figyelmeztettem, rendreutasítom. Ferenczy Tibor: A törvényjavaslatnak nagy érdeme, hogy nem ró újabb terheket az adózók vállára, akik mindig ugyanazok, akárcsak az utcai urnák jókedvű adakozói. A különbség csak a'Z, hogy itt a jókedv nem mindig az adózó részén van. hanem inkább a hangulatkeltő kórusnál, amely főleg nem adózókból áll és amely egyaránt bíztatja az adakozót és a perselyezőt, ő maga pedig csak a heccet csinálja. Mindenesetre sokkal gazdaságosabb eljárás ez az ő részükre, mint a klasszikus reformkorszak nagy magyarjaié volt, akik saját anyagi megterhelésükkel reformáltak. Igen nevezetes újítása a javaslatnak, hogy a költségvetésben már feltárt likvid bevételek összefogásával, okosabb, célszerűbb, közvetlenebb felhasználásával kívánja elérni a kitűzött nagy célokat. Szociális probléma, t. Ház, nemcsak a társadalom alsó rétegeinek dolga, hanem a felsőbb rétegeknek, sőt az összes rétegeknek dolga is. Kár, hogy az a bizonyosi Marx—Mardohej-ideológia a mindenek felett való osztályharcot szem előtt tartva, e körül a fogalom körül is. mint általában a »szociális« szó használata körül olyan sűrű ködöt (fejlesztett, amelyet eddig, tudomásom szerint, talán csak nagy olasz barátaink fasizmusa tudott elfújni. Szociális, társadalmi probléma tehát, hogy egy nemzet társadalmának felsőbb rétegei, amelybe az alsóbb rétegek arra hívatott egyénei feljutni törekszenek, épségben megmaradjanak a helyükön és a feltétlenül szükséges mértéken túl ne legyenek folytonos csapolásnak kitéve. Igenis, kívánatos lenne. — én kimondom azt. amit sokan gondolnak, de nem mondanak ki — hogy a valóban nemzetivé vált magyar társadalomnak legyenek olyan felsőbb rétegei, amelyeknek vagyoni helyzete megengedi, hogy könnyelműség nélkül, észszerűen magasabb szinten éljenek. Nagy vagyonok, nagy Jövedelmek, nagy keresetek, sokat költő emberek ugyancsak kellenek egy egészséges társadalmi és gazdasági struktúra-, ban. Legyenek, akik tucatszámra csináltatnak öltönyöket, akik luxusépítkezéseket végeztetnefe, akik megengedhetik maguknak a drágaságok, műkincsek vásárlását, akik személyes szolgálatukra nagy személyzetet tartanak. Az ipar, főleg a kézműipar jó kereseti lehetősége és a művészetek pártolása csak ezektől várható. Ezek a kérdések mind külön-külön társadalmi problémák. Amit ezek pótlásaképpen égy sovány állami támogatás nyújt, az igaülése 19W június 27-én, csütörtökön, zán nem tudja megoldani ezeket a kérdéseket! De ha ezek az úgynevezett, vagy relatíve vagyonosabbak látják az állandóan reájuk irányított sanda pillantásokat, érzik a gyűlöletig menő irigységet, észlelik, hogy állandóan ellenük irányul bizonyos tendencia, akkor behúzódnak, mint a csiga a házába, a kétes, bizonytalan jövőtől tartva nem költekeznek többé és így nem teljesíthetik természetes, mondhatni rendeltetésszerű kötelességüket, hivatásukat és a társadalom más rétegeinek nem lehet haszna belőlük. Eléggé sajnálatos, hogy nálunk nincsen olyan általános vagyonosság, mint kellene. Tőkeszegénységünk közismert. Gazdag, nagyjövedelmű magyarjaink száma igen csekély. Hiszen legutóbb a beruházási hozzájárulás 50.000 pengős tiszta vagyonérték határát az egész országban talán csak 24.000 adózó érte el, vagyis az ország lakosságának körülbelül 0-2%-a. Ezekután elmondhatjuk, hogy mi magyarok ezer éven át alkotmányunkon és vitézi voltunkon kívül csak szegénységünket tudtuk megőrizni és áthozni a 20. századba. Nálunk igazán nincsen helye a kötelességét teljesítő nemzeti vagyon üldözésének. Mégis sokszor találkozunk olyanokkal, akik örömest nivellálnának még komoly cél nélkül is lefele, a legalsó fok felé. Márpedig ha a hegyekkel csak a gödröket tudjuk betölteni, akkor egy síkot teremthetünk ugyan, de az pusztaság lesz. Magát ezt a humánus javaslatot sokkal szívesebben fogadták volna egyesek, ha annak fedezetét a relatíve nagyobb vagyon, sőt még a polgári munka és szorgalom eredményeként apáról gyermekre szálló szerényebb vagyonúkból is véres operációval kellett volna előteremteni. A mi életformánk vezérmotívuma: a keresztény nemzeti irány mellett, annál visszatetszőbb ez a jelenség, t. Ház, mert valósággal shylocki szellemre vall, sőt ez a szellem engem emlékeztet a világszerte ismertnevű , francia márkira, akinek a pszihopatológiai tudomány állított örök emléket. A javaslat egyik fő erénye ennek a szellemnek tagadása. E mellett eléggé alig értékelhető példája a javaslat annak, hogy keresztény szellemben, felebaráti érzéssel és szeretettel, az irigység és gyűlölet kikapcsolásával lehet helyes társadalmi politikát csinálni. A legnagyobb elismerései csak gratulálni tudok a belügyminiszter úrnak javaslatához, amelyet őszinte örömmel és a személye iránti teljes bizalommal fogadok el. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök; T. Ház! János Áron képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. János Áron előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni a képviselőház mentelmi bizottságának jelentéseit Gál Csaba országgyűlési képviselő háromrendbeli, Bodor Má,rton, Gruber Lajos, Maróthy Károly és Serényi Miklós gróf képviselők két-két rendbeli. Csia Sándor, ifj. Eitner Sándor, Horváth Ferenc, Hubay Kálmán, Keek Antal, Lili János. Matolesy Mátyás, Matolcsy Tamás^ Milotay István, Nánássy Imre, Pálffy József gróf, Pongrácz Lajos, Piukovich József, Peyer Károly, Szeder Ferenc, Széchényi Lajos gróf. Szögi Géza, ifj. Tatár Imre és Wirth Károly képviselő egy-egy rendbeli mentelmi ügyeiben. Tisztelettel kérem e jelentések kinyomatá-