Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-124
Az országgyűlés képviselőházának 124. sát, szétosztását és annak idején napirendre tűzését. Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, tagjai köizött szétosztja. Napirendre tűzésük iránt annak idején fogok a t. Háznak javaslatot tenni. » Most folytatjuk a napirenden lévő javaslat tárgyalását. Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Homonnay Tivadar. Homonnay Tivadar: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársamnak értékes beszéde közepette azt méltóztatott mondani, hogy el a kezekkel, az avatatlan kezekkel, a szociális javaslatoktól. Én ehhez csak ep^y mondatot fűzök hozzá azt mondom: Renkívül nagy haj volna, kár volna, ha a szociális kérdések megoldását a demagógiára bíznánk. Mélyen t. Ház! Akaratlanul is vissza kell pillantanom a régmúlt időkre, mert az egész javaslat tárgyalása emlékeztet az 1924/25., az 1927/28. és az 1931-es időkre, amikor e Házban először tárgyaltuk azokat a szociális javaslatokat, amelyekről — mély sajnálatomra — egyetlen egy képviselőtársam sem emlékezik meg ma. (Rassay Károly: Nem ismerik!) Nagy államférfiakról, akiknek érdemei voltak történelmi időkben, megfeledkezni súlyos hiba, politikai hiba és hálátlanság megfeledkezni azokról a nagy politikusokról, Vass Józsefről és Ernszt Sándorról, akik ebbe a Házba idehozták az — igazán mondhatni —« első szociális törvényjavaslatokat. Az egész vita, amely itt lefolyt, ezekre az időkre emlékeztet engem. Nemcsak azért, mert a szónokoknak egész sokasága iratkozott fel ehhez a javaslathoz — és ezt helyesen tette, — hanem, azért is, mert a felszólalásoknak túlnyomó részében hallottuk, tapasztaltuk, láttuk azt a szakszerűséget, azt a mély szociális érzést, amely egyik-másik képviselőtársamat, sőt túlnyomó részüket eltöltötte. Másrészt pedig az adakozás készségét is tapasztaltuk. Túlméretezetten, szinte fékezhetetlenül szórták a tízezreket, százezreket, szórták a milliókat — mint az előbb hallottuk az egyik ellenzéki képviselő részéről, aki háromszázmilliót óhajtott ezekre a szociális gondoskodásokra ífordítani. Az egyik képviselőtársam, úgy érzem, nem gondolkozott a pengő értékének stabilitásáról, fontosságáról, a másik képviselőtársam pdig egy közbeszólás formájában azt mondotta, hogy nem oldja meg ezt a kérdést, azért nem fogadják el a javaslatot. (Rapcsányi László: Igaza volt!) Majd erre válaszolok. Ez az, amiért szintén visszagondolok egy pillanatra a régi javaslatokra a Vass- és Ernszt-féle javaslatokra. Akkor a szélső ellenzék felül tudott emelkedni a pártérdeken. (Rapcsányi László: Ma is felül tud emelkedni!) A mai parlamentben csak egyetlen javaslatnál, — bár helyesen — a honvédelmi javaslatoknál volt egységes a parlamentnek állásfoglalása. Mélyen sajnálom, hogy a szociális javaslatnál miért, miért nem, — nem tudom — az igen t. ellenzék nem tudott fölemelkedni arra a magaslatra, (Rapcsányi László: A nemzet érdekében! — Meskó Zoltán: Mi is sajnáljuk! — Zaj.) amelyre, ha felemelkedett volna, ez döntő bizonyíték lett volna arra nézve, hogy vannak kérdések a parlamentben, amelyeknél a pártérdekeket félre tudjuk tenni. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Kár volt, t. Ház, sajnálom, hogy ez így történt. Szívesen láttuk volna ezt I ülése 1940 június 27-én, csütörtökön, 437 az egyhangú megnyilvánulást ebben a kérdésben a Házban és én úgy érzem, s az a benső meggyőződésem, — lehet, hogy csalódom — hogy ezt a politikai hibát a szélső ellenzék, a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal egyaránt nehezen fogja tudni kárpótolni. (Rapcsányi László: Csak ne tessék összekapcsolni a keltőt. — Meskó Zoltán: Különbség van a kettő között! Láncszemeken múlt az egész.) Mélyen t. Ház! Rövid az időm, azért a közbeszólásokra nem óhajtok válaszolni, de Meskó igen t. 'barátomnak mégis válaszolok ennyit: A jó szervezésről beszélnek az országban, azonmár itt bent a parlamentben sincrí meg a helyes szervezés, amely, ha meglett volna, nem estek volna ugyanabba a hilbába bele, mint a földbirtokreform-javaslat tárgyalásánál, itt lemaradtak, ott egyáltalában nem is méltóztattak hozzászólni. (Rapcsányi László: Ugyan! A régi nóta! Üres frázis! Semmi értéke nincs!) Tény, hogy adni jó érzés, egyénileg éppen úgy, mint törvényhozás útján. És ha most ennek a javaslatnak kapcsán jó érzésről lehet beszélni, mint ahogyan lehet beszélni, akkor, azt hiszem, hogy nemcsak magát a belügyi kormányzatot, hanem mindazokat a képviselőtársaimat is, akik ezt a törvényjavaslatot megszavazzák, kell, hogy belső jóérzés töltse el. Én készséggel szavazom meg ezt a javaslatot, már csak annálfogva is, mert hiszen ennek végső célja a nemzet legmagasabb érdeke. Ha mi a nemzetet boldoggá vagy megelégedetté akarjuk tenni, akkor elsősorban magukat a nemzetet alkotó egyes társadalmi rétegeket kell boldogokká tennünk. Ezek pedig csak úgy lehetnek, boldogok, ha az őket alkotó családok megelégedettek és boldogok lesznek Külön kell említenem a megelégedettséget és külön a boldogságot. Nem lehet megelégedett egy család, i amely az élet gondjaival, a puszta megélhetéssel küzd, 'boldog pedig nem lehet az a család, amelynek alapja nem az erkölcs és amely a maga családi életét nem az erkölcsre építi fel. Mélyen t. Ház! Voltak képviselőtársaim, akik azt mondották itt, hogy miért most jön a kormányzat ezzel a javaslattal, miért nem jött vele korábban 1 ? Ezek a képviselőtársaim — ezt mindenifiéle célzás nélkül mondom, ne méltóztassanak sértésnek venni — abban a hiszemben vannak és én ebiben a kérdésben nem is^ bocsátkozom velük vitába, hogy mielőtt a Házba be^ jöttek volna, már a legnagyobbszerű gazdasági és szociális szakismeretekkel rendelkeztek, bővelkedtek. Itt benn a Házban pedig rövid politikai működésük alatt oly hatalmas tapasztalatokra tettek szert, amelyek alapján — ahogyan egy mondattal fejezték ki magukat — egy átfogó törvényjavaslatot szerettek volna látni, amely egymagában gyökeresen megoldja az összes társadalmi és szociális problémákat. Egyes intézkedéseket mi megvalósítandóknak tartunk, csak az a különbség köztünk, hogy mi nagyon jól tudjuk, hogy egy törvény keretében ezeket a problémákat nemcsak a nagy szociális gondoskodás terén, hanem magában a családvédelem kisebb körében sem lehet megoldani. Ez tisztára képtelenség. (Rapcsányi László: Téves magyarázat! Nem erről volt szó! — Pándi Antal; Ez neki magas!) Elnök: Ne méltóztassanak a képviselő urak a szónokot közbeszólásaikkal zavarni! Homonnay Tivadar: Képviselőtársam, a magyar parlamentben már sok vicc hangzott el, I ön a rossz viccek magas ugrását gyakorolja, én ezekben a politikai viccekben nem óhajtom Önnel felvenni a versenyt.
