Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

Az országgyűlés képviselőházának 124. mányiunk a máról és holnapról való gondoskodás teljessége mellett a távolabbi perspektívákat iá; munkálni kívánja. Ezzel a javaslat gondozásába veszi nemcsak a mai vészes idők által előidézett, hanem úgyszólván az emberi társadalommal egyidős, mondhatni azzal veleszületett betegségeknek orvoslását is. Még a legködösebb ábrán'dvi.1 ágban élők előtt sem lehet titok az a tény, amit az emberiség történetének évezredei, sőt a természettudományok is éppen eléggé bizonyítanak, hogy tudniillik e gyarló földi életben az élőlények között nincs és nem lehet teljes egyenlőség. Ilyen egyenlőség ezen a világon legfeljebb a holt-tömeganyagok, az ásványok között, lehetséges. Az emberben a lelki és testi adottságok legkülönbözőbb változatai, sőt az elődök végtelen sorozatának szinte elképzelhetetlen variációi hatnak egymásra és egymás ellen, amíg az egyén kialakul. Ha nem is gondolok arra, amit tréfásan mondani szoktak, hogy valaki az elődeit jól vagy nem jól választottá meg, kétségtelen, hogy az emberijei, mint a földi lét csiiesán álló legtökéletesebb és legfejlettebb élőlénynél még sokkal kevésbbé lehet egyenlőségről beszólni, mint az alatta állóknál. Az emberi együttélésnek_ legáltalánosabb, nem kötött, mondhatnám, primer formáját, a társadalmat nem az alkotó tényezőit képező embersokaságok elgondolása és szellemi munkája alkotta meg és építette fel, hanem az emberi egyedeknek különböző tulajdonságaik szerint bizonyos törvényszerűség alapján való elrendeződése, mint ahogy a világegyetemben az égitestek tömegük, súlyuk, nagyságuk, sűrűségük, stb. szerint kapcsolódnak rendszerbe. A társadalomnak jogi értelemben vett törvénye nincsen. Ehelyett az embertől független, mondhatnám, természeti erők alkotta és így az ember által nem vagy csak nagyon csekély mértékben befolyásolható és alig megfogOiató törvényszerűség az a valami, ami azt rendezte. Az emberek közötti különbözőségen alapulva, a társadalomnak számtalan rétegeződése képzelhető el, amelynek síkjai párhuzamosan is futhatnak egymással, keresztezhetik, metszhetik is egymást és együttvéve a társadalom struktúráját alkotják. Az ember erkölcsi érzékének mindenkori korszerű tartalma és jogérzetlének fejlődési foka szerint számtalanszor megkísérelte a történelem folyamán, hogy változtasson a társadalom struktúráján az éppen akkor helyesnek felismert és szükségesnek vélt irányban. Gyakran előfordult az is, hogy a társadalom egy-egy rétege erőszakosan igyekezett a struktúrán változtatni. Azt látjuk azonban, hogy az ilyenkor rendszerint bekövetkezett kaotikus állapotok elmultával legfeljebb egyes társadalmi rétegek személyi összetétele változott meg töb'bé-kevésbbé, de az alapkülönbségek, a rétegeződés, a rétegek közti válaszfalak, szóval a struktúra maga fennmaradt. A rétegeződések egyike, mondjuk, gazdasági ^vetületben a különböző vagyoni, gazdasági helyzet, megélhetési mód szerint történik. Legkülönbözőbb fokozatai a nagy-, a közép-, a kisvagyónnak a munkájából élő és még némi vagyont is szerezni tudó, a magát csupán fenntartani képes, a magát már fenntartani is csak támogatással tudó és a magát munka vagy bár

: minő ellenszolgáltatás nélkül mással eltartatni kívánó emberek; az utóbbiak a társadalom^ heréi, igen káros elem, akik a társadalom bármelyik rétegében előfordulnak. Az emberi együttélés kötöttebb formájú saját normái szerint élő zárt alakulatában, az . ülése 1940 június 27-én, csütörtökön. 435 államban azt látjuk, hogy ennek érdeke, saját maga és polgárai iránti kötelessége is, hogy a társadalom lépcsőjének alsóbb fokán álló, a támogatásra szoruló, a magát fenntartani nem vagy alig tudó, de erre hajlandóságot és jós'zándékot mutató rétegen segítsen és egyben a társadalom egyensúlyát veszélyeztető irányoknak, mint például az idővel nálunlk is elfajult és lelketlen zsarolóvá vált nagykapitalizmusnak túlburjánzását megakadályozza. Kormányelnökünk programmja alapján működő törvényhozásunk letagadhatatlanul ezt az utat és ezt az irányt követi. Ujabban többször hallottunk a társadalom válaszfalai lebontásának; szükségéről. Legyenek ennék a tételnek, bár igen tekintélyes hirdetői és olyanok, akikről nem tételezhető fel, hogy pusztán a rombolási vágya vezeti őket, én mégsem tudom őket követni és pedig egyrészt abból az egyszerű okból nem, mert ez az emberek közötti különbségek megszüntetése nélkül lehetetlen vállakózás, hiú ábránd, de másrészt azért sem, mert a társadalom épületéneik statikájára is vigyázni kell. Mi a rombolás helyett inkább azt az utat választanok, hogy a válaszfalakon ajtókat nyitunk és a rétegek emeletei közé lépcsőiket, mozgólépcsőket építünk, hogy elősegítsük a felfelé való haladást. Az arra érdemesek, a valóban tehetségek számára tegyük ezt lehetővé nagyobb mértekben, mint ahogyan eddig lehetséges volt, bár ha nem egyoldalúan nézzük a dolgot, megállapítható, hogy az emelkedésre hivatottak eddig sem fal- vagy toronymászással jutottak a magasabb színvonalra (Kovarcz Emil: Hanem protekcióval!) Semmi esetre sem tartjük azonban kívánatosnak, megengedhetőnek ezeknek a felső emeleteknek forszirozottabb, nagyobb mértékű megrohanását és elárasztását és pedig nem kívánjuk a magyar nemzeti társadalom jelene és jövője érdekében. Mert ha csak a ma oly emlegetett és szinte szezoncikké vált dinamizmust működtetjük és a stabilitásra nem nézünk, akkor nemcsak a válaszfalak dőlhetnek le, hanem az egész épület is és a romok között. egy alig éplkézláb, xígynevezett »népi közösség« roncsaival találkoznánk. Cui prodest — kérdezhetjük. (Kovarcz Emil: Majd megérti rövidesen!) Elnök: Kovarcz képviselő urat kérem, méltóztassék &

r közbeszólásokat abbahagyni, mert semmi jogcíme # sincs rá a képviselő úrnaik. Ferenczy Tibor: A mi életünkben egyszer már ki volt téve a mi évezredes épületremekünk egy ilyen szerencsétlen próbának, akkor is doktriner agyak által kieszelve. (Rassay Károly: Ugyanazokkal a jelszavakikal!) Ezt a próbát mégegyszer meg^ nem engedhetjük. Elég volt akkor! Idejében kimondjuk, hogy él a kezekkel, még jóhiszemű kísérletek se történjenek ebben a tekintetben! Éppen az említett dicstelen kísérletek kényszerű következményeképpen kellett a természetes válaszfalak mellé mesterséges válaszfalakat is emelni a társadalom bizonyos károsnak felismert idegen rétegei ellen. Úgyis jellemezhetném ezt a védekező munkát, hogy bacillusszűröket alkalmaztunk. Megengedem, lehetséges, hogy a gyors munkában sebtében csak rabitzfalakat húztunk, úgylátszik, hogy talán a szűrő anyag sem volt elég sűrű, de kétségtelen, hogy mégis zavartalanabbá tettük ezekkel az óvintézkedésekkel a jogszerű tulajdonos magyarságnak az épület birtoklását és egyáltalában az életét. Sajnos, be kell látnunk, hogy már jóval előbb, már évtizedek előtt kellett volna, alkal65*