Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-124
Az országgyűlés képviselőházának 12%. alkotmány és^ vallásszabadságot védő -vármegye, a passzív rezisztencia vármegyéje és a reformok vármegyéje. Ferenc király és császár belátta azt, hogy az alkotmány félretételével nem lehet kormányozni, 1825-ben összehívta az országgyűlést és ekkor veszi kezdetét a magyar alkotmány ledicsőbb korszaka, amikor az ország átalakulása nem forradalom útján, hanem a békés munka és pedig a vármegyék által kiküldött követek békés munkája útján ment végbe. A jelenlegi korban a szociális tartalmú vármegye van kialakulóban. A modern állam igyekszik a községet és a várost autonómiával felruházni, úgyhogy ennek folyományaképpen az autonómia virágzásának korát tulajdonképpen a városokban éli, viszont teljesen ellanyhul, elhalványul a vármegye önkormányzata. Ezt a folyamatot látjuk ma is nálunk. Az igen t. belügyminiszter úr a jelen javaslattal új feladatkört kíván a vármegyékre ruházni. Azt hiszem, a magyar múlt ismeretében nem lehet kétségünk aziránt, hogy a vármegye rugalmassága, képessége erre a feladatra alkalmassá 'fogja tenni a vármegyét. A jelen javaslat új életet önt a vármegyébe, azáltal, hogy a javaslattal tervezett rendszer bevezetését a vármegye feladatává teszi, feladatává teszi továbbá az önálló gazdasági exisztenciák alakítását. A javaslat a vármegye élettartamát gazdagítja és ezzel a belügyminiszter úr a vármegyék fejlődéstörténetébe örökre beírta a nevét. T. Ház! A javaslat jelentőségét vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy az eddigi, nem rokonszenves inségakció helyét fel fogja váltani a szerves szociálpolitikai rendszer, amelynek révén főként a mezőgazdasággal foglalkozók hozzájutnak a szükséges élelemhez, hozzájutnak a szükséges ruházathoz, résztvehetnek házépítési akcióban, ezen a réven házhoz juthatnak és munkaalkalmak lesznek számukra biztosítva. Ezzel a mezőgazdasági szociálpolitika beiktatódik a belügyi igazgatás keretébe is. A szociális haladás útján mérföldkövet jelent ez a javaslat. Mérföldkő, amely egyrészt jelenti és jelzi a .megtett utat is, de másrészt jelzi azt is, hogy ez tulajdonképpen a földbirtokpolitikai törvény kiegészítő része és folytatása. A földbirtokpolitikai törvény kiegészítő részét és folytatását látom abban, hogy az általam ismert szatmármegyei közjóléti szövetkezet keretén belül házakció indult meg, amely arra törekszik, hogy az arra rászorult egyéneket házhoz juttassa. Előfeltételképen azt tűzi ki, hogy az illető igényjogosultnak megfelelő területe legyen és pedig olyan területe. amely nemcsak házépítésre alkalmas, hanem egy kis kertet és egy kis gazdasági udvart is magában foglalhat. További feltétel az, hogy az igényjogosult az építéshez szükséges vályogot, továbbá a szükséges fuvart és a kézi napszámot is szolgáltassa. Ilyen körülmények között egy házépítés 1300 pengőbe kerül, ami különben tulajdonképpen 2000 pengőt reprezentál. Szatmár vármegye közjóléti szövetkezete ez évben 250 házat épít. Ha ez az akció a trianoni Magyarország 25 megyéjében bevezettetik, egy év alatt 651)0—7000 ház fog épülni. Különös örömömre szolgál a javaslatnak az az elgondolása, hogy a szociális reform megvalósítása érdekében összefogja nemcsak a vármegyei és nemcsak a helyi községi hatóságot, hanem a társadalom számos rétegét, a tárülése 19 UO június 27-én, csütörtökön. 429 sadalmi szervezeteket é^ az egyházakat is. Ezen a réven ezeknek a közreműködése olyan jelentékeny erőt reprezentál, amelyet gyümölcsözően lehet felhasználni a magyar haza javára. Űj ösvény a szövetkezeti forma életrehívása, amelynek a rendeltetése az lesz, hogy hitelt nyújtson és forgótőkével lássa el az arra rászorulókat. Az inségakció keretében ismeretes eddigi szociális olaj csepp helyébe fog lépni a szociális hitel. A javaslat a munkapiacon új munkanemet kíván bevezetni. Eddig az inségmunka keretében ismeretes volt a szükségmunka és az inségmunka. Szükségmunka alatt azt a munkát kellett értenünk, amelyet a teljesen munkaképes ínséges látott el és amelyért bizonyos bért kapott, ez a bér azonban a tengődési minimumot jelentette. Ismeretes volt azután az inségmunka, amelyet a csökkent munkaképességű ínséges látott el s amelyért bizonyos karitatív jellegű segélyt kapott. Eddig a szociális munkákat a városok érdekében végeztették és ellenértékképpen bizonyos karitatív segély járt. Ezzel szemben a javaslat egy új munkanemet valósít meg, , egy új munkanemet hoz be, amelyet szociális igazságérzet szült és szociális szeretet hatját. Szociális munka ez, mert önálló gazdasági alanyokká, exisztenciákká teszi az egyeseket azáltal, hogy saját munkájukkal saját gazdasági helyzetükön segít. Módszeres munka, mert a termelő munkába állítja be a szegény népelemet. Nemzeti munka, mert a nemzet erős tagjává teszi azt a legértékesebb élemet, amelyhez a falusi népréteg, a törpebirtokosok, a mezőgazdasági cselédeik és mezőgazdasági munkások tartoznak. A szociális haladás útján haladva, ezt a javaslatot örömmel fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Mocsáry Ödön jegyző: Bálás Károly! Elnök: Bálás Károly képviselő urat illeti a szó. Bálás Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Valamennyien örömmel üdvözöljük ezt a javaslatot, mint amely a szociális gondoskodást líj alapokra kívánja helyezni az országban. A magam részéről azonban tulajdonképpen nem is azt tartom a legfontosabbnak, hogy ez a javaslat mit sorol fel és mennyi szociális feladatot jelöl ki, mert hiszen a szociális feladatok kimeríthetetlenek. Akármicsoda tökéletes állami vagy társadalmi szerkezetben élünk, mindig újabb és újabb szociális kívánalmak fognak felmerülni és sohasem lesz olyan állam vagy államszerkezet, amely valamennyit ki fogja tudni meríteni. Legyünk tehát nyugodtak, ez a szociális javaslat is megelőzője a többinek és mindig újabb és újabb kívánalmak fognak felmerülni, mert hiszen az emberi fejlődésnek ez a természete. (Ügy van! a jobb oldalon.) A fontosabb dolognak ebben a javaslatban azt tartom, hogy megjelöli azt az anyagi fedezetet, amelyből bizonyos szociális kívánalmakat, szociális szüOisékleteket ki lebet elégíteni, mert reális szociálpolitika csak az lehet, amely nemcsak követel és kíván, hanem egyszersmind meg is jelöli azokat a forrásokat, amelyekből ezeket a kívánalmakat ki lehet elégíteni. Ellenkező esetben csak izgatással állunk szemben, amely lehet a népszerű karriércsinálás eszköze, de kétlem, hogy közérdekű dolog volna a kívánalmakat, igényeket felcsigázni akkor,
