Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

Az országgyűlés képviselőházának 12%. ülése 191*0 június 27-én, csütörtökön. amikor azok kielégítésére nincs lehetőség. Ha már annyira benne vagyunk a külföldi példák emlegetésében, vegyük itt szemügyre a fasizmus szociálpolitikáját. A fasizmus szociálpolitikájában vörös fonálként húzódik végig az az elv, hogy mindig a termelésé legyen a primátus és minden szociálpolitika, minden szociálpolitikai juttatás ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a termelést előbbre vigye. Mert végeredményben miben áll a jólét? A jólét különösen a tömeg jólét konkrét dolgokban, jobb lakásban, jobb ruházatban, jobb kereseti lehetőségben áll, amelyet meg kell teremteni, meg kell adni és nemcsak ígérni. Éppen ez az érdeme a fasizmus politikájának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A másik érdeme az, hogy szigorúan nemzeti alapon áll, annyira, hogy még a szocializmus kifejezést is perhorreszkálja. A fasizmus megalapítói szakítottak ezzel a kifejezéssel, amely bizonyos időben meglehetősen kompromittált volt a kommunizmus irányában és azt mondták, hogy ők igenis visszamennek a saját múltjukhoz, a nagy latin múlthoz és onnan vették át a fasces jelvényét, amely a jogrendet, a suum cuique elve szerint adó és osztó római impériumot jelentette. Mondhatjuk tehát, hogy ez a szociálpolitika a legnemz étibb is. Ott van például a nálunk is olyan előszeretettel emlegetett szicíliai földosztás. Ez a szicíliai földosztás csak egy részlete a battaglia del granónak. Tudniillik azzal a feltétellel ad földet, ha az illető többet termel, mint előtte termeltek, mert ez a földreform a nagy nemzeti célhoz, & többtermelés céljába van beállítva és beépítve, aminek az a rendeltetése, hogy az olasz nép lehetőleg önmaga lássa el magát. A szicíliai nép nem volt valami szorgalmas, meglehet, hogy a kedvezőtlen mór fajkeveredés jelei mutatkoztak nála. Ott például az asszonyok nem igen dolgoztak. Még az is tervbe van most véve, hogy az asszonyokat is rászoktatják a mezei munkára. Igazán efficiens szociális politika tehát csak az lehet, amely egyúttal a termelési politikába ágyazza be a szociális szempontokat, mert csak így lehet reálisan többet adni. Ezért helytelen dolog a szociális követeléseknek adni a primátust, különösen olyan időben, amikor nagyon jól tudjuk, hogy valami sokat nem tudunk adni. Itt van a háború, a mozgósítás, a mozgósítási költség. Ilyenkor az állam kasszája ki van merülve és végeredményben mégsem lehet más a fedezet, mint az állami költségvetés (fedezete, amely ezeket a szociális célokat előmozdítja. Ne feledjük el, hogy az ország népe nemcsak azokból áll, akik adót nem fizetnek és követelnek, hanem azokból is, akik adót fizetnek, és helytelen összetételű az a parlament, ahol ez a — mondjuk — szinkronizálás nincs meg, ahol a többség az adót nem fizetőkből és követelőkből, nem pedig az adó áldozatát viselőkből áll. Régi pénzügyi elv volt mindig, hogy helytelen, ha azok adóztatnak, akik az adó terhét magát nem viselik, mert ez vezet azután a destruktív szociálpolitikához, a kommunizmushoz, amely az általános nyomorúság' szerkezete lehet csupán, mert mindig az egyéni energia, az egyéni szorgalom viszi előre az embereket. A világ nern^ úgy ment előre, hogy egyszerre minden kőkorszakbeli ember valami újat, valami jobbat gondolt, hanem mindig a kiváló egyéniségek példája volt az, amely Vonzott és ezt a mai kor igazolja a lehető legjobban. Éppen ezért nem volna helytelen, — amit különben a javaslat meg is pendít — ha az az elv, hogy a szociális juttatás bizonyos kötelességet is jelent, különösen agrárpolitikai szempontból érvényesülne. Tudom, hogy ez nálunk nagyon nehéz, mert el lehetünk készülve arra, hogy egyelőre a kiosztott birtokok kevesebbet fognak termelni, (Ellenmondás a szétsőbaloldalon.) de ez a dolog természetével függ össze. Baj az volna, ha ez nuzamosan így maradna és ezért nem volna felesleges, ha a földmívelésügyi kormány gondoskodnék arról, hogy gondos statisztika készüljön abban a tekintetben, hogy a kiosztott földek, mondjuk, öt-hat évre visszamenően mit és menynyit termeltek és ha majd kiosztásra kerülnek, mit és mennyit fognak termelni rajtuk, hogy így legalább összehasonlítást tehessünk abból a szempontból, hogy az a bizonyos sokat emlegetett szociális kötelességteljesítés valóban előáll-e a szociális juttatással együtt. Ami az alap pénzügyi megalapozását illeti, mindenesetre nagyon fontos, hogy legyen miből finanszírozni ezeket a szociális juttatásokat, de nem szeretném, ha ez az alap is úgy fejlődnék, mint ahogy az alapi kezelések szomorú előzményei és tapasztalatai mutatják, tuniillik áttekinthetetlenné tenné a költségvetést és így megbontaná a költségvetés egységét. Etekintetben a pénzügyminiszter úrnak is meglehetős gondjai lesznek ezzel a szociális alappal, (Kovarcz Emil: A belügyminiszter rendelkezése alatt áll!) mert figyelemmel kell kísérnie, hogy az alap kellő felhasználásának ellenőrzése, a kellő parlamenti ellenőrzés tekintetében semmi kívánnivaló ne maradjon. Nagyon fontos kérdés azután a végrehajtás kérdése, mert minden reform attól függ. hogyan valósul meg. A végrehajtásnál nagyon sok és részletes megfontolás tárgyát kell hogv képezze, hogy azok, akik a törvényt végrehajtják, arra alkalmas emberek legyenek, valóban meglegyen bennük a lelkesedés és akarat és ne legyenek afféle, rossz értelemben vett falukutatók, akik a faluból legalább egy mandátumot akarnak a maguk számára kikutatni Fontos, ihogy a végrehajtásban az a szociális szellem érvényesüljön, amelyet nem lehet hirdetni, csak konkrét esetekben állandóan gyakorolni, mert ez tulajdonképpen a fel nem tünés és a kötelességteljesítés szelleme. Miután előttem felszólalt t. képviselőtársaim többször kitértek a népesedés problémájára, legyen szabad erről is pár szót szólnom, hiszen a törvényjavaslat egyik célként jelöli meg azt, hogy ennek az alapnak egyik fontos feladata volna a nemzeti népesedés erőteljesebbé és egészségesebbé tétele. A népesedési kérdés igen komplex probléma, melyről köteteket írtak és melynek kétezer éves múltja van. Hiszen Rómát is tulajdonképpen az buktatta meg, hogy a római faj elapadt és mint kulturált, kevésbbé szaporodott a barbár tömegekkel szemben és amikor körülbelül kétezer évvel ezelőtt megcsinálták a lex Päpia Poppaeat, mindezek az eszmék és gondolatok már felmerültek a maguk klasszikus formájában. Hatalmas földreformot csináltak, latifundiumosztásokat, a természetes szaporodást azonban még sem tudták előbbre vinni. Ezt a nagyon komplex kérdést nem is lehet csak közvetett anyagi eszközökkel megoldani, mert ez phsychologiai kérdés, az illető nép természetével függ össze, összefügg az emberek karakterével, a kor szellemével és a kÖ-