Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

426 Az országgyűlés képviselőházának V, cionális módon és korszerűen kerüljenek meg­oldásra a reánk Váró szociális feladatok. Ez a gondolat nem új. Amikor ezt a gon­dolatot itt felvázolom, nem teszek mást, mint hogy mintát és példát veszek az Országos Közegészségügyi Intézetről, (Nagy László: Igen!) amely lényegében véve ugyanezt a munkát végzi el és amely intézetről el kell ismernünk, hogy az a maga nemében világ­viszonylatban is kitűnő eredményeket ért el. (Ügy van! Úgy van! a közéjben.) T. Ház! A szociális képzésre szorulók har­madik csoportjába szerény véleményem sze­rint maga a társadalom tartozik. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nem lehet vitás, hogy — jöhetnek itt akármilyen politikai rendszerek — a társadalmi bajok megoldása a társada­lom nélkül contradictio in se. (Úgy van! Úgy van! a középén.) A társadalomra ebben a fel­emelő munkában feltétlenül és nélkülözhetet­lenül szükség van. Más kérdés azután az, hogy a társadalmat ennek a munkának a szolgá­latába hogyan állítják he. Semmiesetre sem így, ahogyan a társadalom most akarja szol­gálni a szociális gondozás ügyét. Amint a felszólalásokból megállapítható, az egész ország közvéleménye azonos abban, hogy elérkezett az utolsó ideje annak, hogy a társadalmi egyesületek ügyében, de főleg a társadalmi egyesületek szociális tevékenységé­nek ebben a rendszertelenségében végre rendet teremtsünk. (Úgy van! Ügy van! a, jobboldalon és a középen.) A társadalom adakozóikészsége és munkakészsége olyan nagy és drága szel­lemi és erkölcsi értéke a nemzetnek, hogy azt közjogi aggályok miatt elfolyatni a mi rend­szerünknek és a mi kormányunknak is leg­bűnösebb pazarlása lenne. Én nagyon jól tu­dom, hogy a kormányzat hosszabb ideje fog­lalkozik már ezzel a kérdéssel és egységes ren­dezését kívánja a társadalmi egyesületek ügyé­nek. Legyen szabad azonban azt kérnem a bel­ügyminiszter úrtól, hogy ne várjuk meg ezt az egyöntetű átrendezést. Súlyos szociális felada­tokat és igen nagy pénzeket foglal ez a tör­vényjavaslat a keretei közé, nem tudjuk tehát megvárni, amíg az egyesületek sokféle fajtá­jának rendezése következtében felmerülő ösz­szes aggályokat ési közjogi nehézségeket el tud­juk csitítani. Ezért tisztelettel kérem a bel­ügyminiszter urat, válasszuk a szociális mun­kában a társadalmi egyesületek rendezésének legegyszerűbb módozatát; a legegyszerűbb mó­dozat pedig szerény véleményem szerint az lenne, ha a javaslat 5. §-ának b) pontjaként a következő szöveget iktatnánk be (olvassa): »A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a szociá­lis tevékenységet kifejtő egyesületek ilyen; irányú működését rendeleti úton az egyesületi működés felfüggesztésének terhe mellett« — mert valamilyen szankció is kell — »szociáli­san szakképzett tag vagy tagok közreműködé­sétől, illetőleg munkaerők alkalmazásától, to­vábbá attól tegye függővé, hogy az egyesület évi munkatervét és működését a hatóság, va­lamint a többi egyesületek szociális tevékeny­ségével összeegyezteti.« (Helyeslés. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Eh­hez nem kell törvény, megvan a puvoárom hozzá!) Igen nagy örömömre szolgál, hogy, a belügyminiszter úrnak megvan az alkotmá­nyos eszköze ahhoz, hogy ezeket az egyesüle­teket rászorítsa erre a két követelményre, mert szerény véleményem, az, hogy ha mi az egye­sületektől szociálisan szakképzett tagot,, tago­kat vagy mukaerőket kérünk, akkor ki fog de­rülni, hogy az egyesület mennyire veszi komo­. ülése 19 W június 27-én, csütörtökön. lyan hivatását, hogy van-e a tagok között olyan, aki vállalja az önképzés áldozatát, van-e az egyesületben anyagi erő ahhoz, hogy a szakképzettséget tagjaival megszereztesse. Ha pedig nincsen, akkor el kell tűnnie annak az egyesületnek a magyar társadalom rendszerte­len szociálpolitikai munkálkodásából. T. Ház! Én cs-ak örülök annak, ha a bel­ügyminiszter úr biztosít erről, mert őszintén megmondom, hogy ilyen biztosíték nélkül nem tudtam volna teljes reménységgel nézni ennek a javaslatnak megvalósulása elé azért, mert — a gyakorlatból beszélek, amikor ezt mon­dom — ilyen biztosíték nélkül... (Folytonos mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Tegzes László: ...bármelyik megbokroso­dott vidéki nőegyleti elnöknő képes megaka­dályozni a hatóság és a társadalmi egyesüle­tek együttműködését. (Úgy van! Ügy van! — Egy hang a középen: A kártékony nőegyle­ték!) Én azonban mást is remélnék attól, ha kö­telező lenne a társadalmi egyesületekben, egy vagy több — aszerint, hogy az a társadalmi egyesület milyen nagy munkát végez — szo­ciálisan képzett tag közreműködése. Arra gon-; dolok, hogy mivel azt a szociálisan képzett tagot ugyanazon a tanfolyamon képeznék ki előzőleg, mint azokat, akik ezzel hivatásszerű­leg foglalkoznak, már ezeken a tanfolyamo­kon megszületnék az az egységes szellem, amely képessé tenné a különböző társadalmi egyesületeket és a hatóság-nál működő hiva­tásos gondozókat arra, hogy egyetértésben, egy szellemben és azolios képzettséggel együt­tesen végezzék el a rájukváró feladatot. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A társadalmi egyesületek kérdé- ­séVel tulajdonképpen áttértem arra a másik gondolatkörre, amelyet egészen röviden kívá­nok csak érinteni és ez a különböző állami igazgatási ágakban folyó szociális munka. Fonákság lenne, ha mi a társadalomtól szer­ves, összefüggő és egyöntetű munkát kíván­nánk akkor, amikor viszont az állami igazga­tás legkülönbözőbb ágaiban folyó szociális munkában nincsen átfogó, egységes rendszer. (Ügy van! Ügy van!) Már pedig igazat kell adnunk Stitz képviselő úrnak, aki azt mon­dotta, hogy ma 137 ügykörben intézik a ma­gyar szociális feladatokat, egymásra való te­kintet nélkül. (Úgy van! Ügy van! — Egy hang jobbfelől: Sok bába közt elvész a gyermek!) A javaslat, legnagyobb értéke éppen az, hogy alátámasztja azt, amit eddig az elméleti szo­ciálpolitika hirdetett és amit az utóbbi évek tapasztalataival valóban igazolva láttunk, tudniillik hogy a szociális problémák között egy szétválaszthatatlan összefüggés van; ha pedig a javaslat leszögezi ezt a gondolatot a maga intézkedéseivel és indokolásában, akkor ezt a gondolatot tovább kell vezetni és a kö­vetkeztetéseket végig le kell vonni. A követ­keztetések végig való levonása pedig — ismét­lam — az állami ügyigazgatás különböző ré­szeiben folyó szociális munkának valamilyen módon való együttműködésének biztosítása. (Helyeslés.) T. Ház! Nagyon jól tudom, hogy ez nem kis kérdés, mert hiszen itt megint előtérbe kerülnek a közjogi és hatásköri nehézségek, (Egy hang a középen: Féltékenység!) annyi más derék és korszerű gondolatnak megölói, de én azt gondolom, hogy ha a javaslatot csak azzal egészítenénk ki, hogy »A minisztérium felhatalmaztatik, hogy az alap szervezetének,

Next

/
Thumbnails
Contents