Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-124
Az országgyűlés képviselőházának 124. számolását 'akarja, hogy ezáltal felszabadítsa a (magyar dolgozó társadalmiad, tehát a függő helyzeteket szaporító jelien törvényjavaslatot ezért sem fogadhatja el. Terjesszen ibe a kormány olyan törvényjavaslatot, melyben a magyar faj életvonalának biztosítását a termelés átszervezésével, a házhoz, földhöz ési termelőeszközökhöz való joggal biztosítja. (Gál Csaba: Nem lesz ideje rá!) és minden rászorultra általánossá teszi azt a jogot, hogy a gyermekek után családi pótlékban részesüljenek, A szükséges anyagi eszközök egy feltétlenül megalkotandó helyes örökösödési törvénnyel, az egészséges utódok biztosítása pedig egy megfelelő, korszerű, mindenkit felölelő egészségügyi törvénnyel teremthetők meg. Az anyagi eszközök mellett nem kisebb fontosságúak a magyar öntudat általánosítása, a művelődés emelése eS' a kötelességérzet kitermelése. Mindezek után 'elmaradhatatlan szükségszerűség a nemzeti szocialista miunkaállam megteremtése, amely átfogó terveivel egyedül alkalmast a három és félmillió proletár sorsban tengődő magyar felemelésére és magyar emberhez méltó életmódhoz való juttatására. Ezt az új államformát akarjuk megteremteni, ezt az új államformát fogjuk minidenhogyan megvalsítani, amely az ország legnagyobb gazdasági és katonai erőkifejtéséneik biztosítására egyesegyedül isi alkalmas. A nemzeti szocializmiusi által követelt fajvédelemi felülmúlja eredményességében a liberális, kapitalista rendszer minden intézményének szociális intézkedését és így már csak a nemzeti szocialista imiunkaállam intézkedései révén lehet biztosítani a magyar tömegek erkölcsi és anyagi felvirágzását. Ezekután ezt a törvényjavaslatot nemi fogadhatom el, A belügyminiszter ár által benyújtott törvényjavaslatot úgy a magam, mint a nyilaskeresztespáxfc nevében nincs mód ómban elfogadni. Elnök: Szólásra következik 1 ? Vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Tegzes László! Elnök: Tegzes László képviselő urat illeti a szó. Tegzes László: T. Ház! Őszintén meg kell mondanom, hogy mindig nagyon csodálkoztam, ha valamelyik párt, amely magát magyarnak, fajvédőnek és nemzetiszocialistának nevezi, akármilyen indokkal ezt a javaslatot nem fogadja el. Ha van célkitűzés, amely magyar, amely fajvédő, amely szociális vonalú, akkor ezeket a célkitűzéseket ez a javaslat magában foglalja. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Gál Csaba: De nem oldja meg a kérdést! — Elnött csenget. — Wirth Károly: Tessék rendes munkabéreket adni! — Nagy zaj a szélsobaloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Nincs a világon olyan társadalmi és állami rendszer, amelyben azt látnánk, hogy a munkabérek rendszere megoldaná teljesen a szociális problémát, hogy ne volna szükség összefüggő, átfogó szociális gondozásra. E törvényjavaslatnak éppen az a sajátos értéke, és ebben az ertekben, mint a gyermekvédelmi javaslatban is, megelőzi a világon lévő összes ilyen szociális javaslatokat, hogy a korszerű, szociális gondozásnak három követelményét: a szakképzettséget, a gazdasági úton való talpraallítást és az organizációs munkát keretei közé foglalja. Ez a három és hosszú évek keserves tapasztalatai alapján leszűrt korszerű tanulság az egyedüli lehetőség, amelyen akármilyen államrendszeren belül egy komoly, átfogó, szociális gondozást létesíteni lehet. ülése 1940 június 27-én, csütörtökön, 423 (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ezt a javaslatot éppen ezért örömmel és büszkeséggel tárgyalhatja minden magyar ember, aki nem a pártpolitika, a napi sikerek aprólékos szemszögéből ítéli meg, hanem a nagy népi felemelés gondolatán át nézi ezt a javaslatot. T. Ház! Nemcsak a magyarság, hanem úgyszólván az egész világ igen hosszú és keserves utat tett meg a szervezetlen társadalmi adakozáson, a különböző országokban létesített hatósági inségakciókon keresztül egészen odáig, míg eljutott ezeknek a követelményeknek a felismeréséig. Hiszen ez természetes. A világot úgyszólván egyforma erővel és intenzitással árasztotta el az az alsó néposztályokat sújtó elszegényedés, amely a liberális korszaknak és berendezkedésnek volt a következménye. (Gál Csaba: Jó, hogy belátja! — Zaj.) Elnök: Gál Csaba képviselő urat kérem, méltóztassék az állandó közbeszólást abbahagyni. Tegzes László: Egyformán váratlanul érte az egész emberiséget a háború utáni az a gazdasági válság, amely a tömegeket ilyen szédítő ínségbe és ilyen lehetetlen állapotok közzé szorította be a munkanélküliség következtében. Ez a két megpróbáltatás a liberális rendszer hibái és^ a közbejött gazdasági válság nyomán támadt ínség valóban készületlenül találta nem" csak Magyarországét, hanem az egész világot. Erőfeszítésekkel teli kísérletek, rengeteg szenvedés fűződik ahhoz a fejlődéshez, amelyet Somogyi Ferenc t. képviselő barátom, mint előadó a szociális gondozás történeteként felvázolt és egy csepp szégyelnivalónk sincs ezért a javaslatért, ismétlem, mert ez a javaslat igenis levonja a fejlődésnek ezeket a következményeit és ismétlem, hogy keretei közé foglalja mindazokat a kívánságokat és követelményeket, amelyek mellett igenis meg lehet alapozni egy korszerű szociálpolitikát. (Wirth Károly: Hiszen nem arról van szó, hogy nem kell egy ilyen javaslat, de átfogóan kellene megoldani ezt a kérdést.) Elnök: Kérem, ha a képviselő uraknak mondanivalójuk van, méltóztassék feliratkozni és összefüggői beszéd keretében elmondani észrevételeiket. (Somogyi Ferenc: Meg fogjuk hallgatni !) Tegzes László: Mondom, nemcsak hazai állapotok, hanem világviszonylatok játszottak közre abban, hogy mint mindenütt, nálunk Magyarországon is a szociális gondozás munkáját és annak eredményeit végeredményben két tényező hátráltatta és ezek közül az egyik volt az általánosságban tapasztalható dilettantizmus, amellyel a szociális gondozás munkáját úgy a közigazgatásban, mint a társadalomban végeztük, a másik pedig kétségtelenül a szervezetlenség. A javaslatnak ép a legnagyobb értéke az, hogy az organikus szociális gondozás munkájának alapjait egy átfogó szociális képzettség pilléreire akarja lerakni. Nem egy jogszabály, hanem egy azonos szellemtől áthatott, nagyjában azonos kiművelt szociális munkássereg, mint Nagy László képviselőtársam is mondotta, képes valóban arra, hogy az elvi elgondoláson túl megvalósítsa azokat a ^követelményeket, amelyeket szociális gondozás keretében a mai időkben népünk elesett rétegei kívánnak. Különös örömmel üdvözlöm a javaslatban azt, ' hogy a belügyminiszter úr a szociális képzés
