Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-123
Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése19%0 június 26-án, szerdán. 399 szaladt a víz, rombolt, pusztított és elment, ott utána nyomban hozzá lehetett kezdeni a kárfelvételhez, a megbecsüléshez, az anyag leszállításához. Ezek a vármegyék, mint Baranya. Tclna, Győr vármegye, stb., előnyben vannak. Hátrányosabb helyzetben vannak a dunatiszaközi és a tiszántúli vármegyék, így Pec^t megye is. Fel kell hoznom Pest vármegye védelmében azt, hogy elsősorban is egy rendkívül nagy közigazgatási területtel állunk szemben. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Matolesy Mátyás: Nem lehet megvédeni Barcsayt! —• Keek Antal: Államtitkár úr, ha választás van, nem nagy ez a terület! — Zaj. — Elnök csenget.) Egy konkrét műszaki feladat megoldása ilyen nagy vármegye területén nehezebb, mint egy kis vármegyénél. Azután a vizek, az árvizek meglehetősen későn vonultak itt el, nagyon sokáig álltak, sőt egyes helyeken a vármegyében, nem tudom, hogy a képviselő úr kerületében így van-e, de bizonyos helyeken még mindig állnak a vizek. Nem lehet tehát a házakat megközelíteni és a kárfelvételt eszközölni. Továbbá a rendkívüli esőzés azokon a helyeken, ahol vályogépítkezés folyik, késleltette és hátráltatta a vályog ki verését, meri hiszen nem lehetett a vályogverést folytatni. Pest vármegyében 900 házat kell ú.ira felépíteni, tehát körülbelül az újonnan felépítendő házak negyedrésze Pest vármegyéből kerül ki. Ez is feltétlenül nehézséget okoz. Azonkívül azért, mert ilyen nagymennyiségű építkezés ről van szó. Pest vármegyében ehhez rendkívül sok műszaki ember, mérnök és építőmester kellene, de be kell vallanunk, hogy kevés áll rendelkezésre. Általában is kevés van és most a rendkívüli, körülmények sokat elvontak ebből a f foglalkozási ágból, tehát nem állt az a személyzet rendelkezésre, ami szükséges. Azonkívül bizonyos helyeken, nem tudom, hogy a képviselő úr által említett hét községben így van-e, de tudom, hogy Pest vármegyének más részein. Ráckevén, Makádon és egyéb helyeken az is késlelteti az intézkedést, mert területcseréről van szó, azokra a helyekre ugyanis, ahol a 'házak összedőltek, az építési engedély nem adnató ki, tehát más területet kell biztosítani csere révén. Ez is oka annak, hogy Pest vármegye el van maradva a többi vármegyékhez képest, ezt koncedálom és szükséges is, hogy ezt a késedelmet minél hamarább behozza. Megnyugtatásul csak annyit közölhetek még, megállapítottam, hogy a kérdéses helyen is a tégla, mész és a szigetelőanyag megrendelése és leszállítása folyamatban van, a munkálatok műszaki előkészítése megtörtént. A magam részéről csak annyit tudok még biztatáskép mondani, hogy a végrehajtást igenis személyesen fogom magam is ellenőrizni és a pestvármegyei károsultak a késedelemtől eltekintve valóságban és a gyakorlatban semmivel sem fognak hátrányosabb helyzetbe kerülni. (Helyenlés a jobboldalon.) A rongálásokat helvreállítjuk.^ az összedőlt házakat felépítjük. Közigazgatási, szociális és műszaki vonatkozásban a további irányítás, az akadályok elhárítása és az ellenőrzés meg fog történni és t remélhetőleg augusztus végéig Pest vármegyében, ebben a hátrább maradt vármegyében is tető alá tudjuk hozni ezeket a házakat. (Taps a, jobboldalon. — Matolesy Mátyás: Barcsay távozzék!) Elnök • Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Iaen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. (KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. Következik Halmai János képviselő úr interpelláción cl cl miniszterelnök úrhoz a cukorjegyek tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a cukor jegyekben hozott fokozatos változtatások olyan kaotikus állapotot teremtettek a cukorbesz'erzés körül, hogy az súlyos kárára van az országnak? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr haladéktalanul kivizsgálni ezt a kérdést és intézkedéseket tenni olyan értelemben, hogy a cukorjegyek kezelését leegyszerűsítsék? — Halmai János s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Halmai János: T. Ház! A cukor jeggyel és a cukorhiánnyal kapcsolatosan megint eary olyan ad hoe sürgős kormányintézkedésre kell rávilágítanunk, amely, mint valamennyi ^ hasonló sürgős kormányintézkedés, szerencsétlenül balkézzel van megfogva. (Matolesy Tamás: Hát, ez balkézzel van megfogva!) A kormány gazdasági politikája mindenesetre felelős azért, hogy először a cukor eltűnt, illetve cukorhiány van, másodszor azért, hogy a cukor termelésére szükséges cukorrénatermelés ^tagnál. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mint kiindulópontot, figyelembe ; kell venni, hogy Magyarország cukorexoortálÓ or^záq: immár tíz esztendeje és annak ellenére, hogy meglehetősen na^y mennyiséget exoiortálunk külföldről évről-évre. az utóbbi háro™ észten rí ah ^n min die- kevesebb cukrot termeltünk. (Varga József ivari és kereskedelemüayi 'miniszter a terembe lép. — Matolesy Mátyás: Füen az egyetlen raínisztpr ÚT! — Taps a "Z<HsőbnJoldrtlnn és jobbfelőL) Ha ennek okát k-n tatjuk, akkor rájövünk arra. hófiry • ennek Tp«zb o n az az oka, ho**v a cukor bénából meglehetősen kevés lesz feldolgozva, illetőleg évről évre kevesebb lesz feldolgozva, mint cukor, részben wdig az, hosrv a meglévő cukor nem mint cnkoT lesz kidobva a piacra hanem amint 19?5-ben történt, a szeszkartel által lesz felfőzve (T'Jgn van! a szélsőbaloldalon,) T. Ház! Hogy mi, szegény Magyarország. az export minden egyes fázisára és fajára rá vagyunk utalva, ez nem szorul bizonyításra. Az is tagadhatatlan, hogy valutáris és egyéb szempontból nézve a helyzetet, üdvös, hogy cukorexportunk van. Be ennek a cukorexportnak nem szabad elhibázottnak lennie, mert az első és a legfontosabb feltétel az kell hogy legyen, hogy mi legyünk ellátva, azután jön a valutáris szempont és azután mehet ki a cukor. Ha az első okot vesszük figyelembe, hogy a cukorrépatermelés évről-évre hanyatlik es visszaesik, akkor rá kell mutatnunk arra, hogy ennek megvan a maga speciális oka. Az első' és legfontosabb kérdés az, hogy egyáltalában érdemes-e cukorrépatermesztéssel foglalkozni. (Tóth János: Már tíz év óta nem volt érdemes!) Ha szembeállítjuk csak két mezőgazdasági terméknek két esztendőben elért árnivellációját, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy cukorrépát alig érdemes termeszteni. 1933-ban a búza ára körülbelül 10 pengő volt, ezzel szemben a cukorrépáé 2 pengő 15 fillér. 1939nben a búza ára 20 pengő volt, a cukorrépa ára maradt 2 pengő 15 fillér. A két mezőgazdasági termék között^ tenat a különbség az, hogy míg a búza ára száz százalékkal emelkedett, addig a cukorrépa ára maradt ugyan60
