Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-123
394 Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 19 UÖ június 26-án, szerdán. közvélemény hangja. (Tovább olvassa): »Kétségtelen, hogy Ágoston nem alkalmazta volna Teleki Jánost vezérigazgatónak, ha nem lett volna képviselő' és a miniszterelnök unokaöccse, vagy nem akarja azt elhitetni a kénviselő úr, hogy szaktudásáért alkalmazták őt? Nem, alkalmazták, hogy a minisztertanács által, a kormányíbiztosság revizorai útján megállapított szabálytalanságok miatt kiküldött vállalati vezetőt kifúrja, mielőtt < r az még a második zsidótörvény alapjain elkezdhette volna működését. Es ez sikerült is Ágostonnak. A vállalati vezetőt Teleki kilőtte 1939. október havában. Vagy csak nem srondolja a képviselő úr, hagy a vállalati vezetőt azért mentette fel az r október 5-i minisztertanács, mert a vállalatnál a zsidótörvény végre van hajtva eis nincs mit tenni tovább. Hiszen a vállalati vezető eltávozása óta a vállalatnál a zsidótörvény végrehajtását illetőleg nem történt semmi sem. Ha csak azt nem említik fel, hogy kirúgtak állásából egy keresztény tisztviselőt — Kincses tisztviselőt — minden ok nélkül, — látszólag —, tényleg azonban azért, mert adatot szolgáltatott a kormémybiztosság számára, mely tény a vállalat zsidó vezetőinek tudomására jutott. És helyette felvettek egy zsidót, Jemnitzet, aki ugyan tanúsítvánnyal rendelkezik, azonban azt hisszük, hogy minden keresztény magyar ember előtt zsidónak számít, hiszen apja ma is zsidó, anyja ma is zsidó, ő is zsidó, de mert a felesége keresztény, tehát a törvétny leganaigyobb dicsőségére ő is kereszténynek száimít. Feleségétől azóta elvált.« (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én nem olvasom tovább, mert ez így megy végig. Más levelek is, amelyek hozzám érkeztek, hasonlóképpen hangzanak. Akármelyiket olvasom is feL az a meggyőződésük, hogy igenis, hogy ha a vezérigazgatónak a norma hson felül ilyen óriási dotációja van. ez nyilván mas célokat is szolgáil és kénvisel. mint a közönséges vállalati vezetés. De a másik levél viszont arról számol be — és ezt még inkább nehezményezzük — és felteszi a kérdést. hogy az összeférhetlenségi törvényt kívánja-e tehát a kormánypárt. Megemlítem még azt, hogy a Kispesti Textilgyárnak Ágoston Manó és Popper György zsidó részvénytöbbségű tulajdonosai nemcsak a vezérigazgatót szerződtették ilyen formában, hanem — én nem olvasom fel a levelet, csak megnevezem — milyen igazgatósági tagokkal vették őt körül, nyilván a politikai szempontok teljes kiegyensúlyozására: egy tag volt kereskedelem- és iparügyi miniszter, egy tag a vezérigazgató öccse, a második őrgróf, azután v. b t. t., a felsőház tagja, egy nyugalmazott belügyminiszter, egy képviselő, egy Berczelly nevű úr, — ez nem érdekes politikailag. De ha én azt látom, hogy a politikai élet minden vonaláról és szektoráról hoznak igazgatósági tagságokat, akkor az a meggyőződésem, hogy itt igenis súlyos összeférhetlenségi esettel állunk szemben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És én nem azért hoztam ide ezt a dolgot, hogy bárkinek is kellemetlen legyek, tőlem távol állott, hogy Teleki János képviselőtársamat bántsam, de az a meggyőző, désem, r-^' számtalan ilyen esetet tudnék idehozni — hogy a kormánynak drákói szigoriíságú törvényt kell hoznia, azt azután hajtsa is végre, necsak plakátozzon. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Papp József képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz Bors Lajos bakonytamási lakos ujságárusító engedély kiadásának megtagadása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Bakonytamás községben az ujságárusító engedélyt a világtalan Bors Lajos kérése elle nére két zsidó kapta meg? 2. Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézíkedni arranézve, hogy a zsidóktól az engedélyt elvonva, Bors Lajos bakonytamási lakos kapja meg?« (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Papp József: T. Ház! Interpellációval jövök a t. Ház elé egy talán kicsinek látszó ügyben, egy ujságárusító engedély megtagadása tárgyában. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Papp József: Ha azonban komolyan megnézzük ennek az ujságárusítási engedély meg nem adásának hátterét, akkor igenis nagyon komoly dologra kell, hogy rájöjjünk. Az újságárusítási engedély meg nem. adása nem anynyira fáj, mint az, hogy egy szegény, világtalan, négygyermekes apa kérte az ujságárusítási engedélyt, aki négy gyermeket nevel, a legidősebb 5 éves. a többi ennél kisebb. Ebben a községben, ahol az ujságárusítási engedélyt kiérték, két zsidó fűszerkereskedő kapott újságárusítási engedélyt, olyan két zsidó, akinek jómenetelű üzlete van, földbirtoka van, busás megélhetése van. Ugyanakkor ennek a nyomorult, négy családos, világtalan apának az engedélyt nem adták meg. (Maróthy Károly: Gazság! — Budinszky László: A népújság! Biztosan az Esti Kurír!) Ha most megnézzük a jegyzői véleményt, a főbíró véleményét és különösen Veszprém vármegye alispánjának végzését ebben az ügyben, akkor borzasztó dolgokat látunk. Az alispán végzése ugyanis azt mondja, hogy az illetőt nem találta megbízhatónak, mert feltehető, "hogy a lapárusítás alkalmával nemkívánatos politikai tevékenységet fejt ki. (Maróthy Károly: A Népszavát szabad terjeszteni!) Ez a világtalan, nagycsaládú ember, aki teljesen vagyontalan, aiki úgy tengeti életét, hogy koldulásból él, ez az ember politikailag nteim megbízható. Szükségesnek tartom elmondani, miért nem megbízható politikailag ez a szegény világtalan ember. Amikor ez a szegény ember látott az ő szemeivel, amikor ez az ember még fenn tudta magát tartani, — ez az ember nekem gyermekkori pajtásom volt és én ezt a barátságot ma sem vetem meg — a választások alatt ez a szegény világtalan ember természetesen nem szidott meg engem , jóbarátságomért. És ezen a nyomorult emberen tölti ki a bosszúját a jegyző, ezen tölti ki a bosszúját a pápai járás főbírája és ezen a nyomorult világtalan emberen hosszul ja meg magát Veszprém vármegye alispánja. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gyönyörű!) Nekem jóbarátom ez az ember gyermekkorom óta. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ne haragudjék azért! — Maróthy Károly: Vak ember! Hadirokkant! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaza van!) Nem tudom, mit árt ez a szegény ember, ha olyan magyar sajtóterméket árusít, amelyet a
