Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-123
Az országgyűlés képviselőházának János gróf képviselő úrnak a Kispesti Textilgyár vezérigazgatói kinevezése tárgyában. 1.) Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Teleki János gróf képviselő úrnak a Kispesti Textilgyár vezérigazgatói kinevezése törvényellenes volt és hogy állása a képviselői összeférhetlenség kritériumát kimeríti? 2.) Hajlandó-e a miniszterelnök úr intézkedni, hogy a Teleki János gróf képviselő úrnak vezérigazgatói kinevezésével elkövetett törvény ellenesség orvosoltassék, vagy Teleki János gróf képviselői mandátumáról lemondjon? Matolosy Mátyás s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Hall$uM r a szélsőbaloldalon.} Azt szeretném, ha ezt a kérdést sokkal nagyobb nyugalommal és sokkal őszintébben fognánk fel és tárgyalnánk meg. Azt hiszem, előbbi interpellációmmal személy szerint senkinek sem ártottam, de a problémát ide kellett hozni. Megállapítjuk, hogy a mi meggyőződésünk szerint az állami életből, a közpályáról átugró tisztviselőnek a magángazdasági életben való elhelyezkedése az összeférhetetlenség egyik válfajának iskolapéldája. r Van azonban az összeférhetlenségnek egy másik válfaja is, ez pedig a politikai természetű összeférhetlenség. Ahogyan az előbb mondottam, állandóan folyik az ilyen természetű átszivárgás, amilyenről az előbb beszéltem, de ugyanakkor erőteljesen megindult — éppen a zsidótörvény következtében — a zsidó vállalatok árizálása, ami azt eredményezi, hogy a zsidó vállalatok keresve keresnek keresztény magyar embereket, politikusokat, hogy azok Őket a közéletből származható támadásokkal szemben megvédjék. Amikor egy alkalommal itt a kormány egy évi munkássága felett gyakoroltam bírálatot, beszédem végén felemlítettem az összeférhetlenség^ kérdésével kapcsolatban két nevet. Ezzei óriási viharokat keltettem, amely azóta sem tudott megnyugodni. (Csorba Sándor: Nem kell újra felhozni! — Keek Antal: De igenis fel kell hozni! — Elnök csenget.\ Kénytelen vagyok ezzel foglalkozni. Újra azt hangsúlyozom ebben a kérdésben is, őszintén menjünk elébe és szembe ennek a kérdésnek. Előre hangsúlyozom, magától értetődik, hogy nem tekinthető összeférhetlenségnek az, ha egy szövetkezetnek vagy nút tudom én egy vidéki gazdaérdekeltségnek élére képviselő, vagy politikus megy, hogy ezáltal minden lehetőt megteremtsen, hogy azt az intézményt erősítse és támogassa. Amikor ezt helyeslem, elismerem, számtalan olyan képviselőtársunk van, aki egy-egy ilyen érdekeltségben hasznos munkát végez, önzetlenül, nobile officiumkéut viseli tisztjét, vagy nevetséges fillérekért. Nem is erről van szó, ne értsük félre egymást, hanem arról, hogy mostanában megindult a nagyvállalatok részéről a roham keresztény, nagy összeköttetésű politikusok megnyeréseért. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt én, amikor nem a szakembereknek, hanem a politikai összeköttetéseknek egyszerű áruba bocsátásáról van szó, a legteljesebb mértékben elítélem és összeférhetetlennek • tartom. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps a szélsőbaloldalon.) Amikor a múlt alkalommal ez a kérdés itt felmerült, őszintén megmondom, nem is gondoltam, hogy ezeknek a neveknek felemlítése milyen óriási izgalmat vált ki. Azt hittem, természetes, hogy ilyen kérdéseket meg kell oldani, de a legutóbbi alkalommal az 123. ülése 194Ó június 26-án, szerdán. 39o illető érdekelt vezérigazgató ár 'beszéde alkalmával, amikor ő személyes megtámadtatásával kapcsolatban felszólalt, azt a szomorú tényt láttam, hogy a kormánypárt igen nagy többsége megértéssel kísérte és tapsolt neki. Nagyon jól tudom, hogy ez azért történt, inert nem méltóztatnak látni ennek a konkrét esetnek súlyosságát és mélységét. Teleki János úr, a képviselő Kispesten ennek a bizonyos vállalatnak — kénytelen vagyok ennél a vállalatnál ezt a kérdést mint példát felemlíteni — vezérigazgatója lett a múlt nyár elején. Mint képviselő ment oda. évi dotációjára: nézve pontos adatom nincs, (Wirth Károly: Azzal kezdte, hogy a munkások bérét levonta!) de maga is elismerte egy nyilatkozatában. .. (Nagy zaj a jobboldalon.) Nem támadni kívánom őt, hangsúlyozom, ez, csak mint példa áll előttünk, hidegen, szenvedély nélkül kezelhetjük. T. Ház! Tessék őszintén gondolkodni azon, hogy ha valaki tízéves szerződést köt évi, legalább 60.000 pengős fix fizetéssel és ehhez járul 2% a forgalom után, ami együtt 120.000 pengőre tehető s ha ezenfelül a vállalat fizeti összes jövedelmi és egyéb adóit, autótartását és mindent, akkor ez a szakértők szerint any* nyit jelent, hogy mintegy 160.000 pengős évi dotációja van. (Egy hang a középen: Megérdemli!) Nem sajnálom tőle, értsük meg. Ö vállalati ember. Ám legyen megfelelő jövedelme, de kérdezem: — és nem én kérdezem egyedül, hanem a hozzám érkezett levelek tömege kérdezi — vájjon Teleki János képviselő úr megkapta volna-e ezt a 160.000 pengős dotációját, ha nem lett volna képviselő? Ez a kérdés. Mert én felteszem a kérdést, mi az oka annak, hogy egy nem is mammutvállalat, csak egy jólmenő textilvállalat háromszor akkora fizetést ad, mint a Nemzeti Bank a vezérigazgatójának 1 ? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi ezt nem értjük. Erről van szó. Az a véleményem, hogy igenis, bármennyire elismerjük az illető vezérigazgató úr képességeit, az a meggyőződésünk, hogy ekkora dotáció semmiesetre sem csak az ő szakértelmének szól, hanem annak a politikai súlynak, amelyet ő a magyar politikai életben jelent. (Zaj.) Ne tessék ezen nevetni, t. Ház. "Újra kérem, tessék szenvtelenül végighallgatni. (Folytonos zaj.) Annak pedig, aki ebben a tekintetben kételkedik, csak egynéhány levelet fogok felolvasni arranézve, hogyan vélekedik a közvélemény erről a kérdésről, hogy van-e tehát összeférhetlenség vagy nincs. Olvasom tehát a következő levelet. (Olvassa:) »Gróf Teleki János a Kispesti Textilgyárral szerződését azután írta alá, miután már a minisztertanács által teljes alappal kiküldött vállalati vezető a vállalatnál megkezdette működését. A vállalati vezető 1939 május havában lett a vállalathoz kirendelve, Teleki pedig június havaiban alkalmaztatott Ágostonok által mint vezérigazgató, a vállalati vezető tudta nélkül, őt befejezett tények élé állítva. Ha Telekinek a „szénája teljesen rendben van«, — ez macskakörmök között — akkor fel kell szólítanod őt, hogy tegye le a Ház asztalára a Kispestivel költött erkölcstelen szerződését, hadd lássa a világ, hogy milyen hallatlan feltételek mellett alkalmazta őt Ágoston Manó. (Mozgás a szélsőbalodalon.) Szerződésileg biztosított jövedelme, tekintettel arra, hogy az adóit is a vállalat fizeti, meghaladja az évi 120.000 pengőt.« í)gy folytatódik a levél tovább is, ez a 5P*
