Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

392 Az országgyűlés képviselőházán lásunk ugyanis, hogy az új lehetőségek során a közpályákról tömegesen mennek át a magángazdasági életbe miniszteriális és hivatali pozíciókból emberek. (Zaj.) Szeretném tudni, hogy ezekben az esetekben valóban mi az összeférhetlenségről a felfogása a kormánypártnak. A kereskedelemügyi minisztérium autóosztályán dolgozott egy Máv.-segédtitkár, 35 éves, aki havi 400 pengős fizetését felcserélte a Haltenberger-féle taxivállalat igazgatói állásával, amely havi 3000 pengőt jövedelmez. (Felkiáltások a szélsőbalodalon: Ki az?) Kérem a nyugodt figyelmet és végighallgatást! Tehát az állami szerv, a kereskedelemügyi minisztérium autóosztályáról egy taxivállalat élére került. (vitéz Lipcsey Márton: Hamis nyomokon jár!) Hangsúlyozom, hogy nem mondok neveket, mert nem akarok senkinek kellemetlenséget okozni. (Donáth György: Egyike a legtehetségesebb fiatalembereknek! (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbalodalon: Miért olyan türelmetleneké ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Az iparügyi minisztérium egyik főmérnöke aki nagyon tehetséges ember, — de nem erről van szó — erről a helyről átment egy papírgyárhoz igazgatónak. Nem is ezt nézem, hogy havi 3000 pengőt kap, nem ez a lényeges, hanem az a lényeges, hogy közhivatalból, olyan helyről, ahol ezeket a kérdéseket korábban intézték, onnan mennek át a magángazdaságba. (Felkiáltások a szélsőbaloidalon: Ügy van! Ez a lényeg! —WirthKároly: Jó volna ezt megérteni! —

Donáth György: Talán a lótenyésztéstől vigyék oda?) Tessék nyugodtan meghallgatni a következő esetet, amely, azt hiszem, minden kétséget eloszlat ebben a kérdésben. Egy nagyon tehetséges fiatalemberről van szó, aki az árkormánybiztosságnál a borügyek referense volt. Akkor az árkormánybiztos úr erőteljes intézkedésére nem engedték meg, hogy közvetlenül magánvállalatokhoz menjen, ezért előbb a Máv.-hoz ment és onnan az árkormáybiztosságál volt bőr-referens, átment a Wolfner-bőrgyár igazgatójának. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Nagyon tehetséges ember! — Wirth Károly: Érdekes, hogy mindenhez értenek! — Szöllőssi Jenő: Éljen a rendszer! — Zaj.) Nem említem meg, hogy kitől kaptam az adatokat, de nagyot néznének, ha megemlíteném, kitől kaptam ezeket az információkat. (Zaj. — Elnök csenget.) Én nem támadni akarok, hanem a kérdést itt megbeszélni kívánom. Kérdezem a t. Házat és a kormányt, Vájjon az a bőr-referens, aki ott hivatalánál fogva az összes többi vállalatnak minden titkát ismeri, nem a noteszében, de a fejében, átmehet-e egyik legnagyobo vállalat élére.? Ezeket a kérdéseket kell itt megvitatni, azt, hogy vájjon ez a tünet mit jelent, mert ugyanígy tudom például felsorolni, hogy a pénzügyminisztériumból — ez közismert dolog _ az egyik osztály főnöke átment a cukorérdekeltség elnökségébe. És így tovább elmondhatom, hogy például egy nyugalmazott államtitkár úr egy textilvállalat élére került, akkor eljárt mint nyugalmazott államtitkár és mint a textilgyár egyik nagy tényezője az árkormánybiztos úrnál s rá két hét múlva kinevezték és megbízták az anyaghivatal vezetéseve^ (Zaj a szélsőbalodalon. — Wirth Károly: Ez a korrupció!) Nem kívánok ebből semmit sem kovácsolni, csak felvetem a kérdést, vájjon ez a tünet, amely itt lépten-nyomon előfordul, helyes-e és kíván-e a kormány ebben a kérdésben ; 123. ülése 19UO június 26-án, szerdán, állást foglalni és milyen intézkedést kíván tenni ennek megszüntetésére. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Mert erről van szó, és nem felháborodást kívánok itt látni, hanem azt szeretném megértetni, hogy itt két nagyon fontos tünettel és káros következménnyel találkozunk. Az első az, hogy emberek közhivatalokból átmennek a gazdasági életbe és ott vállalatok élére kerülnek és ezáltal a közhivatalok legtehetségesebb, legmozgékonyabb, legértékesebb tagjai távoznak onnan. Ez az egyik kérdés. Tessék őszintén megnézni és nyugodtan meghallgatni, hogy a nevezett minisztériumokban milyen nehézségek vannak az utánpótlás terén. Ez az egyik oldala a kérdésnek. Természetesen a magánvállalat jóval többet fizet és ezért mindenki szívesebben megy oda el egy magasabb életszínvonal elérése végett. Én tehát csak felvetem a kérdést, mert ezek a tünetek adva vannak. Ugyanakkor viszont az is érthető^hogy a vállalatok talán tízszer akkora dotációban részesítik az illetőket. Mert legyünk eggyel tisztában, azzal, hogy a vállalatoknak ma nem az a legfontosabb, hogy milyen mérnökük van, hanem hogy megtalálják azt az embert, aki (Maróthy Károly: Kijárót!) el tudja intézni a vállalatnak a közélettel, a közzel való kapcsolatát. A mai életben az állami igazgatás és beavatkozás mind szélesebb körre terjed. Magától' értetődik, hogy az a magánvállalkozás keres egy olyan embert, aki el tudja intézni ezeket a nehéz kérdéseket, amelyek az anyagbeszerzéstől egészen a zsidótörvény végrehajtásáig terjedő rendkívül hosszú skálát alkotnak. Biztos tehát, hogy ez a kérdés itt van. Kérdezem: tessék egyszer komolyan megmondani, összeférhetlenség-e ez, vagy sem. Tessék gondblkodni azon, mi módon kívánja a kormány ezt az igen káros és igen veszedelmes tünetet megállítani? Nekünk az a felfogásunk, hogy egy átalakulás, egy teljes rendszerváltozás idején nagyon komoly emberek kellenek az állami élet igazgatásába, nem volna szabad tehát megengedni, hogy onnan eltávozzanak az emberek. (Tornyos György: Hogyan akadályozzák meg?) Ezt pedig úgy lehet megakadályozni, hogy igenis tessék az ezeken a helyeken álló, vezetőpozícióban lévő közhivatalnokoknak^ megfelelő, komolyabb dotációt adni. (Szöllősi Jenő: Szakértelmükhöz képest!) Amikor egy ilyen emberre száz- és százmilliós tételek vannak bízva, akkor az illetőt nem lehet 400 pengővel elintézni. Ez magától értetődik, hiszen erkölcstelen is lenne. (Ügy van! úgy van! a szélsőbaloldalon,) A másik oldalon pedig az államnak — különösen a beavatkozás világában — nagyon is megvan a hatalma ahhoz, hogy a vállalatnak megtiltsa, hegy tőle egyetlen egy embert is elvegyenek. Foglalkozzék tehát a kormány ezzel a kérdéssel, dotálja jobban ezeket a tisztviselőket és ugyanakkor tiltsa meg a gyáraknak, hogy három éven át ne merjenek olyan embert felvenni, aki a közhivatalt elhagyva, menne a vállalatok élére. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr második interpellációja a miniszterelnök úrnak. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir, miniszterelnök úrhoz a Teleki