Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-123
380 Az országgyűlés képviseloházána Itt említem, nieg, hogy 1040. évi május hó l-ig részben a két zsidótörvény végrehajtása kapcsán, részben a kormánynak az értelmiségi! munkanélküliség (megszüntetése érdekéiben tett egyéb intézkedései következtében már eddig is több, mint 15.000-en nyertek a gazdasági életben elhelyezkedést. A kormánybiztos hatáskörébe Utalt feladatok között utolsónak említettem a törvény végrehajtására vonatkozó statisztikai adatok összeállítását, melyek az 1938. évi XV. tc.-re vonatkozóan már befejezést nyertek. A törvény 17. §-ának végrehajtására vonatkozóan az előbbiekben előadottakból világosan látható, hogy a kormánybiztos mindent elkövet, hogy az esetleges kijátszási törekvések feldierittessenek és hogy a jogszabályok által hatáskörébe utalt ügyekben a törvény teljes mértékben, i;te csak betű szerint, de szellemében is végrehajtassák. Működése során egyetlen egy esetben sem 4 fordult elő, hogy kivétel tétetett volna valamely munkaadóval szemben, akiről megállapítást nyert, hogy a törvényt kijátszani igyekszik. Az előadottakat összegezve, meg lehet állapítani, hogy az 1939. évi IV. te. végrehajtása érdekében minden szükséges intézkedés megtörtént, az eljáró hatóságot a törvény intenciójának megfelelően járnak el és a végrehajtás — a mai nehéz helyzethez képest is — gyorsan halad) előre a közélet és a gazdasági élet minden ágazatában, sőt bizonyos vonatkozásokban már befejezéshez is jutott. Mindezekre tekintettel, a kormány nem látja szükségesnek, hogy az 1939 : IV. te. rendelkezéseinek módosítása vagy kiegészítése céljaiból új törvény alkotása iránt tegyen kezdemélnyező lépéseket. Ilyen tervvel a kormány eziődszerint nem foglalkozik.« (Maróthy Károly: Majd fog foglalkozni!) »Kérem a válasz tudomásulvételét. Tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy fenti válaszomat a képviselőház legközelebbi interpellácáós ülésén előterjeszteni méltóztassék. Budapest, 1940. évi június hó 17-eh. Dr. Kadoesay László s. k.« m , Elnök; Méltóztatnak az igazságügyminiszter úr írásbeli váílaszát tudomásul venni 1 ? (Igén!) A Ház a választ tudomásul vette. Most rátérünk az interpellációkra. Az első Szögi Géza képviselő úr interpellációja volna a földmívelésügyi miniszter úrhoz, a képviselő úr azonban halasztást kért interpellációja előterjesztésére. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. Hajlandó-e a miniszterelnök úr nyilatkozni arról, hogy az évtizedeken keresztül kivándorolni kényszerült magyar állampolgároknak az országba való visszatelepítése érdekélben milyen intézkedéseket tett és milyen intézkedéseket szándékozik tenni 1 ? Budinszky László s. k. országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! A magyarság egy öríifk problémája volt és marad a magyarság számbeli és minőségbeli erejének az emelése. A magyarság megerősödése, ez az örök probléma nem újkeletű, nem ma keletkezett. 123, ülése 191,0 június 26-ÓM, szerdán. nem ebben a korszakban, hanem a kiegyezéstől kezdve mindvégig minden kormánynak örök problémája volt. Próbautak ugyan részlet; intézkedéseket és különböző törvényeket hozni a kivándorlás meggátlására a visszavándorlás elősegítésére és ezek a törvények rendészeti intézkedésképpen meg is feleltek. Megalakították a kivándorlási tanácsot, megalakítottak bizonyos menházakat Amerikában, ahová a kivándorlás leginkább irányult, ezek a törvények azonban egyáltalán nem szüntették meg a probléma okozóit, a betegség előidézőit, mert a jó orvos nemcsak ráken valamit arra a betegségre, hanem keményen, kérlelhetetlenül és kegyetlenül meg is kell hogy mondja, hogy mi tulajdonképpen annak a bajnak a kútforrása, hogy a magyarság szétszóródik. A kivándorlást háromféleképpen lehet elképzelni. Lehet egy honfoglalás, amikor harcos csapatok elfoglalnak valamely területeket, lehet egy céltudatos gyarmatosítás, telepítés, amint azt nagy népek tették, hogy felesleges erejüket elhelyezték a gyarmatokon, azok ott megtelepedtek és szoros kapcsolatot tartanak fenn az anyaországgal és végül lehet a kivándorlásnak egy egészen szomorú és alacsonyértékű fajtája, ez pedig az, ami — sajnos — Magyarországon történt, az úgynevezett szétszóródás, szétzüllés. A kiegyezés után következő boldog liberális korszakban a magyar emberek vették falun az ő kis tarisznyájukat, telerakták szalonnával és feljötteik Budapestre, hogy, itt azután kivándorlási társaságok irodáiban kivándorlókat szállító hajókon tengerentúlra menjenek. Ez a kivándorlás többSkevesebb megszakítással tartott és igen jó üzlet volt a zsidóság részére, a hajósvállalatok részére. Mire a világháború bekövetkezett, kimutathatóan 1 millió fegyverképes magyar férfi volt a tengerentúl, aki nem vehetetett részt Magyarország küzdelmében a világhábo- ' rúban, akinek nem volt alkalma visszatérni; 1 millió magyar férfi volt, akit ki kellett ebből zárni azért, mert a liberális korszakban nem tekintették azt és nem törődtek azzal, hogy ha valaki vándorbotot vesz a kezébe ós elhagyja^ ezt a földet, hogy helyet adjon a Galíciából beszivárgó és beszűremkedő zsidóság részére. Ezzel a liberális kormányok nem törődtek. Azt mondották: Magyarság ide, magyarság oda, ha elfogy, elfogy, az a fontos, hogy annyi munkás legyen, amennyi képes a földeket megművelni, a többi pedig tűnjön el, menjen el. A második fázisa ennek a szomorú jelenségnek a háború utáni idő, mert hiszen természetes, hogy a háború alatt a kivándorlás és szétszóródás szünetelt. Sőt a háború után az úgynevezett tengerentúli kivándorlás majdnem megszűntémért hiszen Észak-Amerika, DélAmerika és egyéb hatalmak felismerték, hogy ez reájuk nézve most már káros, tehát egyszerűen lezárták a bevándorlás lehetőségét. Annál nagyobb mértékben indult meg azután a közel- és a távolkelet felé a magyarság kivándorlása. T. Ház! Sok mindenről hallottunk, azonban azt a szomorú statisztikai adatot, amely a romániai egyházak anyakönyvein keresztül tárul elénk, — mert hiszen a romániai statisztikai adatok e tekintetben nem adnak megbízható támpontot — nem hallottuk említeni. Ebből mgállapítható, hogy abból az Erdélyből, amely mindig a mienk volt és mindig a mienk lesz, (Taps a Ház minden oldalán.) abból az P]rdélyből, t. Ház, elindul egy szomorú karaván a regát felé és Bukarest külvárosaiban,
