Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőházának Galac kikötővárosában és egyéb tengeri kikötőkben a városok szélén mindenütt magyar szót hallani. Ezek a magyarok Erdélyből a regátba vándorolnak, teljesen szétszóródva, a legutolsó, a legalantasalbb munkát kénytelenek végezni, a helyett, hogy ide jönnének vissza az anyaországba, a helyett, hogy itt. tudnánk őket elhelyezni, hogy megvárják azt az időpontot, amíg visszatérhetnek ősi szülőföldjükre Erdélybe. Bukarest a világ második legnagyobb magyar városa, 200.000 magyar nyomorog Bukarestben, Gáláéban pedig 50.000 magyar él teljesen szétszórtan, a legnagyobb nyomorúságban. 60—70.000-re tehető a moldvai és bukovinai csángók száma. Kérdezem, t. Ház, mi történt ezeknek a székely eredetű magyar véreknek a visszatelepítése érdekében? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Semmi!) Mert hogy a liberális kormányzat nem tett ezen a térén semmit, azzal tisztában vagyunk, (Zaj a szélsőbaloldalon.) de azt láttuk a háfború után, hogy csoportosan mentek ki a magyar munkások a belgiumi bányákba, a francia bányáikba és szivárogtak és kívánkoztak ki a nemzeti szocialista Németországba. Vájjon miért! Azért, mert ott sokkal jobbak voltak a nyomorult szegény munkás részére a megélhetési viszonyok. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A veszedelem azonban nem ott van, hogy ezek a munkások mentek ki, hanem ott, hogy kimentek a földmunkások, mert nem volt földjük, nem tudtak itthon, a hazai rögön egy talpalatnyi földet kapni, hogy őseik foglalkozását tovább tudják űzni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: I)é a zsidóknak van földjük! — Rapcsányi László: Azoknak ma is jut! — Zaj a szélsőbaloldalom.) T. Ház! Egy éve, hogy együtt ül ez a parlament. Elmúlt már egy esztendeje annak, hogy itt földbirtokpolitikai kérdések felvetődtek és mind a mai napig megállapítható, hogy az egyházi, vallási birtokok közül 24 — csak a 10.000 holdon felülieket veszem — 775.000 katasztrális holdlat tesz ki és ez tulajdonképpen egy kézben van. A kincstári és törvényhatósági birtokok közül 16 — csak a 10.000 holdon felülieket említem — 550.000 holdat tesz ki. A hitbizományi birtokok közül is csak a 10.000 holdon felülieket sorolom fel, vagyis csak tizet említek, amelyek területe 550.000 holdat tesz ki. A különböző zsidó birtokok több mint 500.000 katasztrális holdat tesznek ki. Ez összesen 2-5 millió katasztrális holdat jelent. Kérdem, t. Ház, mi történt abban az irányban, hogy magyar véreinket visszatelepítsék, hogy azokat, akik kivándorolni fognak kényszerülni, ezeken a birtokodkon elhelyezzék és földet adjanak a magyar föld népének? (Felkiáltások a szélsőbaloldalom: Semmi!) Semmi sem történt! (Rapcsányi László: Húsos fazekak biztosítása, az történt. Más nem! — Zaj.) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, hogy az ilyen ízléstelen megjegyzésektől szíveskedjék tartózkodni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem ízléstelen!) Figyelmeztetem a képviselő urakat, ne méltóztassanak visszafelelni az elnöki rendreutasításra! Budinszky László: T. Ház! Ezeken a száraz tényeken nem lelhet változtatni. Ez olyan szomorú és komoly jelenség, hogy tisztelettel felteszem a kérdést a m. kir. kormányelnök úrhoz, mi fog történni, ha rövidesen kitör a béke és ha a túlfór szír ózott ipari termelés lé lesz 123, ülése 19AO június 26-án, szerdán, 381 állítva? Mi fog történni akkor ezekkel az ipari munkásokkal, hova fognak ezek kényszerülni dolgozni menni, mert hogy itt nem lesz munkájuk, az egészen biztos. Mi fog történni azokkal a nincstelenekkel, akiknek van egy kis földjük és akik azt várják, hogy földhöz jussanak, hogy apáik foglalkozását tudják űzni? Mikor fognak ezek valamelyes birtokhoz jutni? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Soha!) Elgy év elmúlt ós nem történt semmi. Ez nem pártikérdés, ez a reakció kérdése. Ebben a Házban is és a magyar országgyűlés másik Házában is egy átkos reakció ül, amely nem tud annak felismerésére jutni, hogy egy új szemlélet alapján új, egészséges, becsületes vérkeringést kell belevinni a nemzet testébe és azokat a javakat, amelyek itt vannak, tisztességesen és becsületesen kell elosztani, mert a kivándorlás első és fő oka az a gazdasági nyomorúság, amely ebben az országban honolt és ma is honol. (Ügy van! Ügy van! ai szélsőbailoldalon.) Hiába éltetjük a tengelyt és hiába éltetik azok, akik azelőtt esetleg még nem eltették, 'hanem szidták, hiába beszélünk itt mindenféle reformpolitikáról, ha egyszer nem tudjuk kiűzni a reakciót és nem tudjuk lerázni a nyakunkról azt a rendszert, azt a pár embert, aki itt uralja a helyzetet, azt az összesen 40 vagy 50 embert, akinek a kezében (kétmillió katasztrális hold van. akkor itt nem lesz magyar feltámadás. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert úgy nem lehet biológiailag megerősíteni ezt a nemzetet, ha a kivándorlás továbbra is fog folyni. Kétségtelen ugyanis, hogy amint a katonai intézkedések befejeződnek, amint kitör itt a béke, újra és újra itt lesznek azok a tömegek, amelyeik (vitéz Lipcsén Márton közbeszól.) kérdőjelként fognak meredni Lipcsey képviselőtársam elé is és amelyek majd őt is kérik, hogy helyezze el őket állásba vagy váhahova, mert nem tudnak megélni. Ez a mai helyzet egyik oka. A mai állapotok másik oka az, hogy ma nincsen a magyar nemzet széles rétegeiben nemzeti öntudat. Miért nincsen meg a nemzeti öntudat? Azért, mert a magyar tömegeket, a magyar parasztságot legfeljebb ötévenként egyszer látogatják meg, politikai dikciókkal és választási kortéziával elmondjak, hogy mit fog kapni (Felkiáltások jobb felől és a középen: Itt vannak a törvényjavaslatok!), azután nem nevelik, nem törődnek vele semmit, «sak a parlamentben beszélnek. (Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Élénk ellenmondások és zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérem a képviselő urat, mérsékelje magát és ne méltóztassék ilyen provokáló hangon beszelni. (Zaj.) Méltóztassanak meghallgatni a szónokot! Budinszky László: T. Ház! Ha a szónoklatokból valami kikelne, akkor abból a sok beszédből, amelyet itt egyes urak közbeszólás formájában nem egészen értelmesen elmondanak, már sok minden keletkezeit volna. Tessék azonban a tényekkel szembenézni. Neveli-e valaki a magyar népet politikai és nemzeti öntudatra? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Senki!) Senki sem! Tessék nekem megmon; dani, hogy a magyar parasztság soraiból fel tud-e valaki emelkedni a középosztályba vagy a felső osztályokba? (Felkiáltások jobb felől és a középen: Nagyon sokan!) Tessék megnézni a statisztikákat és akkor meg méltóztatnak látni, hogy a magyar paraszti tömegek nem rúdnak felemelkedni, mert olyan óriási mértékű gazdasági elesettségben élnek, mint amilyenben még a liberális aranykorszakban sem