Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 19^0 június 26-án, szerdán. 369 cember 10-én a 'fasiszta Olaszország hozott létre egy törvényt Opera Nationale Maternità e In­fanzia, címen. Ez a törvény az anya- és cse­esemővédelem nemzeti segélymííve voit és re­mekül összefogta a társadalmat és az államot. A fasiszta Olaszország ezzel a törvényei mint­egy utat 'mutatott arra, hogy az anya- és cse­csemővédelmet milyen irányban kell fejlesz­teni, hogy az valóban maradéktalanul megfelel­jen céljának. A mi törvényhozásunkban is találunk igen sok teljesen új, teljesen eredeti és igen kiváló alkotást. Ezek közé sorolom a kisdedóvásról szóló 1891: XV. ta-t és az elhagyott gyermekek gondozására megalkotott 1901: VIII. tc.-t s an­nak végrehajtási utasítását. Ezek a törvények azonban a különböző országokban és nálunk is — bár egész sorozatát létesítették a kiváló tör­vényeknek — mind csak részletkérdéseket ol­dottak meg. Ez a törvényjavaslat az, amely teljesen eredeti és mégis teljesen átfogó kere­tet épített ki. Ebbe a keretbe beleférhet az egész magyar szociálpolitika, ha a javaslat cél­kitűzéseit megfelelő vezetőség maradéktalanul keresztül tudja vinni. Ez a törvényjavaslat az, amely bevezetésében kifejezetten azt mondja, hogy az alsóbb néposztályok gazdasági, szel­lemi és erkölcsi színvonalát óhajtja emelni. Ha ez sikerül, akkor a törvény az egész országot egy mérhetetlenül magas piedesztálra fogja felemelni. T. Ház! A törvényjavaslat ragyogó tulaj­donsága, hogy a legnagyobb hangsúlyt a sok­gyermekes családok segélyezésére helyezi, mert ebből implicite folyik, hogy a magyar nép sza­porodása az, amit mindenáron előre akar vinni. A népszaporodásról itt már nagyon sok ada­tot felhoztunk a különböző törvényjavaslatok tárgyalásakor és több előttem szólott igen t. képviselőtársam klasszikusan nyilatkozott erre vonatkozóan. Ezért nem akarom e^zt részletesen tárgyalni, mindössze egy német íróra, Walter Schumanra hivatkozom, aki »Sozialpolitik im neuen Staat« című művében világosan bebizo­nyította, hogyan lehet megfordítani a csökkenő tendenciájú népszaporodást megfelelő szociá­lis prevencióval, megfelelő munkaalkalmak te­remtésével és megfelelő intézkedések intézmé­nyes létesítésével. Abban a törvényjavaslatban, amelyet most tárgyalunk, a legjelentősebb momentumnak azt találjuk, hogy a nép gazdasági jólétét iparko­dik előmozdítani és hogy ennek a törvényja­vaslatnak keretében építették ki a közjóléti szövetkezeteket. T. Ház! Ezek a közjóléti szövetkezetek előt­tünk már nemcsak elgondolások, nemcsak áb­rándképek, mert hiszen volt alkalmunk a köz­vetlen környezetünkben látni és tapasztalni, hogy ezek a>z egyes helyeken már tényleg funk­cionáló közjóléti szövetkezetek mit tudnak pro­dukálni. Ezek a közjóléti szövetkezetek vannak sze­rény véleményem szerint hivatva arra, hogy elsősorban a mezőgazdasági munkásságnak, a mezőgazdasági lakosságnak az anyagi jólétét iparkodjanak felfokozni olyan módon, hogy megteremtsék a mezőgazdasági kisipart és ne csak megteremtsék, hanem irányítani is tudják. Megint meglévő tényekre hivatkozom. Láttam számos kis kenderfonó üzemet, az­után egész csomó a mezőgazdasági kémia alapján álló üzemet, amelyekben részben el tudták helyezni néptfe'leslegünket, biztosítani tudtak népünknek abban az időben is kerese­tet, amikor az a téli munkában otthon pihent. Ez. az egyik legfontosabb feladata a közjóléti szövetkezeteknek. De a közjóléti szövetkeze­teknek és ennek a törvénynek nemcsak a mezőgazdasági népességre kell kiterjedniük, hanem igenis ki kell terjedniük a városi pro­letariátusra, a városra is, mert hiszen mi át­fogó magyar szociálpolitikát akarunk meg­valósítani, nem pedig csak az egyes népréte­gekre kiterjedőt. (Helyeslés.) Hangsúlyozom, elismerem azt, hogy agrárállam lévén, első­sorban természetesen a mezőgazdasági lakos­ságra kell fektetnünk a fősúlyt. Akkor azon­ban, amikor ezekkel a közjóléti szövetkezetek­kel foglalkozunk, ki kell emelnem azt is, hogy nagyon nagy szerepük van ezeknek a szövetkezeteknek még abban, hoígy előmozdít­sák, tanítsák és irányítsák a mezőgazdaság kisebb ágait is. Volt alkalmam látni a város­széli telepítésekiben, volt alkalmam látni kint a megyékben a létesülő kis méhészeteket, angoranyúlteny észeteket, selyemhernyótenyé­szeteket, baromfitelepeket és láttam azt, hogy annak a mezőgazdasági proletariátusnak a kis házikójában, íkis viskójában ennek az alapnak a segítségével a közjóléti szövetkeze­teken keresztül ott röfögött az az álom: az a disznó, amellyel egy egész évet keresztül tu­dott jobb körülmények között húzni, amelyet a közjóléti szövetkezet segítségével tudott magának szerezni. Mélyen t. Ház! Akkor, amikor mi ezekre a közjóléti szövetkezetekre gondolunk, meg kell gondolnunk azt, hogy rendkívül modern szellem, érvényesült ebben az elgondolásban, amikor eszkomptálta a mai idők tanulságát. A mai idők tanulsága ott nyilvánul meg, amikor a papirosból fakadó munka detroni­zálta az aranyat és ezt az elvet viszi keresz­tül a javaslat abban a passzusában, amikor nem Shylock-szerű bankfedezeteket köt ki, hanem lehetővé teszi azt, hogy a juttatásokat a kisember természetben és munkában is vissza tudja fizetni. Ha nézzük ennek az alapnak az anyagi megalapozottságát, akkor előre kell bocsátanom, hogy én előzőleg egy tanulmányt folytattam és háromféle ilyen alapot, háromféle típust találtam. Az egyik a francia az 1843. évi június 6-i törvénnyel meg­hozott »Fond de concours«, vagyis a »közre­működési alap«, amely abból áll, hogy egyes magánszemélyeknek különböző departement­oknak és községeknek a különböző célokra rendelt alapításait ezekre felhasználva az állam kezelte és az év végén az elszámolásiban a budgethez csatolta. Ez volt az egyik típus. A másik típus, amiben ilyen alapoknak az anyagi megalapozottságát láttam, a hollandiai úgynevezett special fondok, amelyek közül nyolc ilyenfélét ismerünk, amelyeknek külön­böző nyugdíj- és díjalap a rendeltetésük és ezek a special fondok tisztán a költségvetésbe van­nak beékelve. A harmadik típus a Rockefeller­fondation anyagi megalapozása. 1913-ban, il­letve 1929 január 3-án, amikor megalapították és véglegesen megszövegezték, akkor ennek az alapítványnak, amely pedig rendkívül tekinté­lyes, hiszen több mint kétmilliárd dollárból áll, négy szekcióját állították föl: a természettudo­mányi részét, az orvostudományi részét, a szo­ciálpolitikai irészét és az általános emberbaráti, közegészségügyi és humanitárius részét. Ez tisztán magánvállalkozás. A mi alapunknak anvagi megalapozottsága ebből a három elem­iből tevődik össze és akkor, amikor az 1940, évre eső költségelőirányzat, amely körülbelül 1800 millió pengőre telhető, ennek a költségelő­66*

Next

/
Thumbnails
Contents