Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-122

I Az országgyűlés képviselőházának tálytól lefelé ezeket a szociális problémákat a, magyar nemzet tagjainak 80—90 százaléka valqban saját bőrén tapasztalta, sokszor a legkínosabb és a legkeservesebb körülmények között; az ő megértésük, az elesett emberekkel szemben mindenesetre egészen más lesz, mint azoké, akik esetleg csak akadémikus elvontságból ismerik ezeket a problémákat. (Ügy van! jobbfelől.) T. Házi Ha aneg méltóztatnak engedni, még egy kérdésre térek ki; ez szerény véleményem szerint nem tartozik szorosan ehhez a tárgyhoz, a túloldalról azonban többen szóbahozták. Ez pedig a népszaporodás kérdése. Szerintem ez a javaslat nem akarja megoldani az egyke problémáját mert valóban úgy van, ahogy előttem szólott Bencs Zoltán igen t. képviselőtársam mondta: olyan kérdés ez, amelynek, mint a legtöbb kérdésnek általában, hiába keressük azt az archimedesi pontját, vagy hiába keressük azt a politikai bölcsek kövét, azt az egyetlenegy intézkedést, — mint ahogy a honmentők rendszerint szokták — amely kiforgatja sarkaiból a világot és egyszerre mindent megújít. Valóban arról van itt szó, hogy a nemzet minden egyes tagjában nagyobb életkedvnek kell élnie, valóban a nemzet minden tagját át kell hatnia a hivatástudatnak és annak az érzésnek, hogy van miért szaporodnia ennek a nemzetnek és vannak olyaaii feladatok, amelyeket még el kell végeznünk; úgy is mondhatnám, tisztában kell lennünk mindnyájunknak azzal, hogy a nemzet számára ugyanaz a földi feladat adódik, mint amely az egyén számára: először biztosítsa mindennapi létét, mégpedig úgy, hogy legalább is az emberi méltóságot megillető színvonalat biztosítja mindenki számára, másodsorban pedig biztosítsuk a nemzet fennmaradását. T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak végrehajtása során az egyke problémájának mint motívumnak kell szerepelnie, tehát az adott esetekben, amelyeket ma felsorolni még nem tu dunk, a konkrét intézkedések isorán máskép kell elbírálni a dolgokat egy sokgyermekes család esetében és máskép kell elbírálni egy kis család esetéiben. Ezt a kérdést csupán ezzel a javaslattal és önmagában véve egy intézkedéssel megoldani nem lehet, de meggyőződésem, hogy ez a javaslat számos lehetőséget fog adni arra, hogy ezeken a kérdéseken adott esetekben segítsünk. En ezzel kapcsolatban másra óhajtanék kitérni. Tegnap is, ma is és elmúlt vitáink során sokszor felmerült itt a képviselőházban az a rendkívül szomorú és aggasztó tény, hogy a magyarság természetes szaporodása csökkenőben, némelyek szerint vészesen csökkenőben van, és ezzel a ténnyel állandóan szembehelyezik a szomszédos államok nagyobb természetes szaporodását. En nem akarom kétségbevonni ennek a kérdésnek a súlyosságát, de le kell szögeznem, hogy teljes és gyökeres tévedésen alapszik a helyzetnek ez a sötét beállítása a szomszéd államokkal való összehasonlítás kapcsán. (Ügy van! jobbfelől.) Ne méltóztassanak rossznéven venni, ha azt mondom, hogy bár ez jószándékú és jóindulatú, de mégis defetizmust látok e kérdés állandó emlegetésében. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csak egyetlenegy statisztikai tényt szögezek ezzel szembe. Kétségtelen, hogy a magyar birodalomban a múlt század végén a születések aránya még 44 körül mozgott, mostanig pedig kereken 20-ra, tehát felénél is kevesebbre csökkent. Kétségtelen, hogy akkor természetes szaporodásunk is sokkal nagyobb volt és ez is körülbelül felére esett. Ha azonban a szomszédos 122. ülése 19UO június 25-én, kedden. 351 népeket nézzük, amelyeknek természetes szaporodása ma kétségtelenül nagyobb, mint a magyarságé, akkor azt kell látnunk, hogy ők is ugyainazon a folyamaton — nem nevezhetem fejlődésnek, hanem inkább dekadenciának — esnek keresztül, amelyen átestünk mi és átesett. Európa többi kultúrnépe is. Nem tudom azonban, hogy nem gyorsabb ütemben esnek-e át rajta, mint mi. Ma meg méltóztatnak nézni a környező államok, Jugoszlávia, Románia, vagy Bulgária vonatkozó adatait, azt méltóztatnak látni, hogy azok születési számai és természetes szaporodási adatai körülbelül megfelelnek a húszas évekbeli, vagy a világháború előtti évekbeli Magyarország adatainak. Tíz-húsz év alatt tehát ezek az államok is oda fognak jutni, ahova mi jutottunk. Roppant naivitásnak és a statisztikával való felületes játéknak kell tehát minősítenem, amikor ezeknek a szomszéd államoknak a szaporodását az elkövetkezendő száz évre valami naiv kamatoskamatszámítás alapján ugyanennek a szaporodási számnak az alapján számítják ki. (Nagy László: Húsz évet nem lehet Összehasonlítani!) Ismétlem, nem akarom kétségbevonni e kérdés súlyosságát, de le kell szögeznem, hogy először is természetes folyamaton esünk át. Különben pedig ne méltóztassanak mindent az ég-világon ennek a kormánynak és ennek a pártnak a/terhére róni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem lehetünk felelősek azért, hogy a világháború előtt, sőt a világháború után is súlyos és nagy mulasztások történtek ezekben a kérdésekben. Ülnek ^ a túloldalon képviselőtársaim, akikkel annakidején együtt bíráltuk ezeket a viszonyokat, roppant nehéz tehát bármelyikünknek is terhére róni olyan cselekményeket, amelyek akkor történtek, amikor sokan talán még az iskola padjaiban ültünk. A másik pedig, amit le kell szögeznem, az, hogy bár természetes folyamaton esünk át, méltóztassanak azt is figyelembe venni, hogy a nemzetek és népek történelmi fejlődése hullámzó. Valaki említette itt a francia példát. Franciaország a népszaporodás terén talán, a legnagyobb dekadenciát mutatta. De még nagyobb dekadenciát mutatott a háború utáni evekben Németország, amely néhány év alatt produkálta ezen a téren azt, amit Franciaország egy évszázad alatt. De ahogy a példa és pedig ragyogó példa mutatja, szembe lehetett szállni ezzel a dekadenciával. De mást mondok. Nem akarok ugyan jóslásokba bocsátkozni, mert az igen, nehéz volna, de nem tudom: ha Franciaország elveszíti nagyhatalmi állását és a proletárnemzetek sorába süllyed, nem fog-e ott is megváltozni ez a tendencia? Az, hogy nálunk, Magyarországon a természetes szaporodás csökken és ki tudja, talán még jobban is fog csökkenni, valóban szomorú jelenség, súlyos természetű dolog, de egyrészt a szomszédos országok már majdnem ugyanoda jutottak, másrészt pedig méltóztassék figyelembe venni még azt, hogy a szomszédos országok területében a magyar birodalom igen sok része foglaltatik és azok jobb szaporodási arányszámaiban néhánymillió magyarnak, közte sokszázezer székelynek jobb szaporodási arányszáma is benne van, (Ügy van! Ügy van!) ami szintén nem megvetendő jelenség a jövő Magyarország kialakítása szempontjából. (Igaz! Ügy van!) Nem tartozott szorosan a tárgyhoz ez a kérdés és csak azért bátorkodtam erre rámutatni, mert igen sokszor emlegetik és bár — 53*