Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-122

352 Az országgyűlés képviselőházának ismétlem — meg vagyok róla győződve, hogy jóindulattal emlegetik, de azért valami enyhe kis akaratlan defetizmus mindig mutatkozik ebben a megvilágításban. A kérdés súlyosságát mindnyájan ismerjük és ezért magától értetődően szükségesnek tartjuk, hogy ez ellen a veszély ellen minden elképzelhető eszközzel küzdeni kell, (Ügy van! jobbfelöl.) ha kell, retorzióval, ha kell, ahol az lehetséges, kedvezménnyel, de mindenek felett egy mindent átfogó és egyetlen központi gondolattól irányított államvezetéssel, amely minden részletkérdésben — úgy, ahogyan bevezető szavaimban voltam bátor rámutatni — csak azt tartja szem előtt, hogy minél több szellemi és anyagi jószágot tudjon termelni nemzete számára és ezek minél igazságosabban, minél méltányosabban legyenek szétosztva, mert ez az, amitől a nemzet visszakaphatja életkedvét. (Elénk helyeslés.) Befejezésül csak egyet bátorkodnék még mondani. A magyar nemzet történelmét mint minden más nemzetét, olyan tényezők szabják meg, amelyek koroktól és eszményektől függetlenek. Elsősorban maga a nemzet, másodsorban pedig az a terület, mondhatnám élettér, amelyen él. Nemzet és haza ezeréves fogalmak nálunk, de mégis vannak nagy történelmi események, amelyek bizonyos fokig irányítólag keik hogy hassanak a nemzet életére függetlenül ezektől az örök tényezőktől. Ilyen tényező pedig ma Európában kettő van: az egyik a ki-alakuló új világrend, amelyet ma már szóban és írásban mindenki emleget, amely elől kitérni nem lehet (Úgy van! Ügy van!) és amely új Világrendnek lényeges alapmotívuma az, hogy az eddigiekkel szemben szociális rend lesz. S ha ezt elismerjük és úgy látjuk, hogy Magyarország sem vonhatja ki magát ennek a rendnek hatása alól, (Egy hang a középen: Egészen biztos!) akkor azt kell mondanunk, hogy bár e nélkül a kényszerítő eszköz nélkül is szükségesnek láttuk sokszor és sokan és szükségesnek látta maga a kormányzat is, hogy ilyen javaslattal jöjjön a Ház elé, de ez a tény még súlyosabban írja elő, hogy a szociális politika elől ne térjünk ki. A másik pedig az, hogy évszázadok óta a magyar nemzetnek a maihoz hasonló sanszai nem voltak arra, hogy a maga történelmi gondolatát valóra váltsa. (Ügy van! Úgy van!) Ügy is fogalmazhatnám, bár talán ífiatalosan, talán merészen hangzik, hogy évtizedek vagy évszázadok óta nem volt ekkora sanszunk arra, hogy a történelmi Magyarországot az 1918 előtti határokkal helyreállítsuk. S ezt akarjuk mindnyájan, ez a legfontosabb öél, amely szemünk előtt lebeg... (Élénk helyeslés és taps. — Gál Csaba: Miért dolgoztak ellene éveken keresztül? — Zajos éll&nmondások a jobboldalon és a középen. — Egy hang jobbfelől: Félrebeszél!) Mielőtt erre a közibeszólásra válaszolnék, (Felkiáltások jobb felől: Nem érdemes!) méltóztassék megengedni, hogy mondatomat befejezzem; mondom: bár mindnyájan az 1918 előtti Magyarországot akarjuk méreteiben, de nem akarjuk tartalmában mindenben az 1918 előtti Magyarországot. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a közepett. — (iái Csaba: Csak nem lettek totálisok már? — Egy hang a jobbközépen: Inkább írjon tovább!) Ez nem jelenti azt, t. Képviselőház, mintha szembe akarnánk szállani a magyar tradíciókkal. Mi az új Magyarországot magyar tradíciókból akarjuk felépíteni, (Ugy van! Taps a, középen.) de valóban magyar tradíciókból, az Árpádok és a Hunyadiak Ma122. ülése 1940 június 25-én, kedden. gyarországának hagyományaiból, (Taps.) amely ország már szociális ország Volt, sokkal szociálisabb, mint a háborúelőtti liberális Magyarország. T. Képviselőház! Ha tehát mi le akarjuk vonni ezen a téren is a konzekvenciákat, akkor megint csak oda térek vissza, hogy elsősorban szociális téren kell ezeket a következtetéseket levonni, vagyis ezt az új magyar birodalmat, amelyet fel fogunk építeni, az új nemzeti gondolat, a közösség gondolata kell hogy áthassa, s a közösségi gondolat, a testvériség gondolata írja parancsolóan elő számunkra ezeket az intézkedéseket. (Ügy van! a középen.) T. képviselőtársam azt mondta, hogy nem csináltunk ebben a kérdésben semmit, vagy, hogy mást csináltunk. (Gr. Festetics Domonkos: O ezt könyvből olvasta!) Mielőtt t. képviselőtársam bejött a terembe, én már fejtegetéseim során előre feleltem erre, de hozzá kell tennem, azok a vádak, amelyeket a túloldalról velünk szemben ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban hangoztattak, enyhén szólva alaptalanok, annál is inkább, mert ennek a, pártnak túlnyomó többsége nem volt részes a 20 év előtti, vagy mondjuk, tíz év előtti dolgokban és nem vitás, hogy ha voltak hibák, éppen ennek a pártnak tagjai között tömegével ülnek azok, akik 20 esztendőn keresztül kritizálták ezeket. (Gál Csaba: Ott vannak már egy esztendeje! — Zaj a jobboldalon.) Nem az a feladatom, hogy minden közbeszólásra válaszoljak, de ha egy esztendő alatt tett valaki valamit, mi mégis tovább jutottunk ezen a téren is, mint a t. képviselőtársaim, akiknek, ha egy esztendei tevékenységét mérlegre tesszük, az egész abban kulminál, hogy bennünket a végén egy népcsaláddá degradáltak. (Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon^ Szégyellik is már!) Nincs szükségünk oktatásra, nincs szükségünk ideákra. Azt a progr

ammot, amelyet mi itt megvalósítunk, évtizedek óta sokan hirdették Magyarországon, évtizedek óta sokan foglalták írásba. Ez élt bennünk 20 esztendő óta mint »szegedi gondolat« és ha voltak akadályok, most már ezek egyre kisebb térre szorulnak, és legyen meggyőződve t. képviselőtársam: nekünk van elhatározott szándékunk — és ebben senki és semmi bennünket meg nem zavarhat. (Zaj a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nemcsak azért fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mert ennek a pártnak tagja vagyok, de elfogadnám mint ellenzéki képviselő is, (Helyeslés a középen.) ha másért nem, azért, mert még arra az esetre, amikor majd önök! lesznek a kormányon (Derültség és zaj a jobboldalon.) és amikor önök közül fog kikerülni a miniszterelnök, íi

r belügyminiszter és a főispán Magyarországon, legalább könyebb dolguk lesz^ mert a problémák nehezét mi addigra már megoldottuk. (Mozgás a jobboldalon. — Kóródy Tibor: Festetics Dózsi is mosolyog! Jegyzőkönyvbe van véve ez a mosoly! — Egy hang a szélsőjobboldalon: Ne mondjon ilyeneket, mert még kizárják a pártjából!) Ha nem is elég némelyeknek ez a törvényjavaslat és ha el tudnánk képzelni többet is, mi boldogok vagyunk, hogy kísérletképpen is már ennyivel tudunk jönni és meggyőződésem, hogy az egy-, vagy kétesztendős kísérletek nyomán, ha ennek szükségessége felmerül, fogunk tudni jönni ' sokkal többel, fogunk tudni jönni sokkal erélyesebb intézkedésekkel. Ennek a bizalomnak jegyében