Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-122
348 Az országgyűlés képviselőházának felelően nagyon hasznos szolgálatokat fog tenni. Várom továbbá ettől az intézkedéstől azt, hogy viszont egy csomó más olyan egyesület, amely azonkívül, hogy évenkint egy közgyűlést tart, semmi más hasznosat nem tesz az ország érdekében, eltűnik a (föld színéről {Helyeslés a szélsőbaloidalon.) és az a vagyoni és erkölcsi erő, amely ezeket támogatta, a javaslat keretében hasznos célokra fog fordíttatni. Az, hogy az intézmény jó működéséhez kicsiny és szakszerű apparátus kell, azt hiszem, a Házban nem vitás. Ennek az apparátusnak áthatva kell lennie a szociális kérdésnek nemcsak az érzelmi, hanem az értelmi anyagától is. Tudom, hogy az egyetemeken bőséges matéria áll rendelkezésre mindazok számára, akik a szociális tudományokban, amelyek többnyire együtt tárgy altatnak a gazdaságtudományokkal, jártasságra akarnak ^ szert tenni, de ez a kettő összefügg és meggyőződésem szerint nem titkos tudomány, mindenki elsajátíthatja, aki erre a pályára vagy feladatra szenteli a maga áldozatos életét. Vi szont azonban most már nincs időnk várni arra, hogy elegendő ember van-e. (Maróthy Károly: Már 'régen nincs!) Nagyon jól tudom, hogy rengeteg szociálpolitikus szaladgál széles Magyarországon, körülbelül úgy, ahogyan az ismert anekdota mondja, amely ezzel kapcsolatban eszembe > jut. Csokonai Vitéz Mihály Debrecen kultúrájáról azt mondta volt, hogy ez egy igen művelt város, — már az ő idejében — mert ott mindenki doktor. Amikor ezt kétségbevonták, átkötötte a képét egy keszkenővel, átment a Csapó-utcán és a Piac-téren s végül találkozott vitatkozó barátjával is. Az illető azt mondta neki: »A foga fáj, öcsém-uramnak? Hideg vasat neki, más nem segít«. Csokonai erre beírta a noteszéibe és így felelt: »Urambátyám volt a 218-ik, mert Debrecenben mindenki doktor«. Körülbelül így vagyunk a szociálpolitikával is, mivel a szociális kérdés iránt... (Mozgás a baloldalon.) Maróthy képviselőtársam úgylátszik nem ért velem egyet, de talán az ő tapasztalatai nem olyan szélesek, mint az enyémek. (Derültség. — Maróthy Károly: Lehet, hogy még gazdagabbak is!) Látnia kellett volna, mi volt az én irodámban, amikor Gömbös miniszterelnök úr annakidején felhívta segítésre az országot szociális téren. Mennyi mindenféle ember jött. Rengeteg szociálpolitikus jelentkezett. Olyan szociálpolitikus azonban, akire ennek a javaslatnak végrehajtásánál szükség lesz, csak komoly kiképzés mellett válik azzá és csak attól remélhetjük, hogy a miniszter úrnak és e javaslatnak végrehajtásában komoly segítségre lesz. De hogy az egész közigazgatás át legyen hatva a szociális olaj cséppel és szociális tudással, arról a törvényjavaslatnak ez, az intézkedése a fennálló állapottal szemben a legmesszebbmenőén gondoskodik és azt hiszem, ez ismét olyan rendelkezés, amelyet a Ház minden oldalán — tárgyilagos gondolkozás mellett — örömmel kell elfogadni. Bocsánatot kérek, mélyen t. Képviselőház, hogy a javaslat elemzésében talán messzemenő részletekbe mentem bele, de az volt az érzésem, hogy egy olyan fontos javaslat áll előttünk, amely értékben — legalább az eddigi vita folyamán — nem méltányoltatott eléggé. Én, aki rengeteg sokat harcoltam és küzdöttem azért, hogy Magyarországon legyen szociálpolitika és mint annak egyik szerény munkatársa, húsz-húszon négv esztendei működésem alatt némi eredményekről is beszámolhatok, — nem az én ered 122. ülése 19UO június 25-én, kedden. menyeimről, hanem azokról, amelyek ez alatt az idő alatt érettek el és amelyeknek részben nagyobb, részben kisebb mértékben magam is segítőtársa voltam — azt hiszem, hogy ez a javaslat, mintegy a koronája azoknak a javaslatoknak, amelyek a legutóbbi húsz esztendő alatt végigmentek a magyar közéletben. (Tóth János: Nem javítottak semmit! — Zaj a jobboldalon.) Aki tudja, mi volt azelőtt, mi volt 1920 előtt, az tudja, hogy mit haladtunk azóta. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Méltóztassék ezt tanulmány tárgyává tenni. Amennyiben képviselőtársam nem volt ezeknek a különbségeknek közvetlen tapasztaló ja — én az voltam — (Tóth János: Én falun látom!) és mondhatom, rengeteget haladtunk. Elismerem, még nagy fejlődési lehetőségek vannak előttünk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Óriásiak!) de látom a becsületes törekvést, hogy,ezeket a fejlődési lehetőségeket kihasználjuk! Ez a javaslat is egy ilyen lehetőség. Ezt a lehetőséget is megragaujuk és vele megindul a magyar nép erősödése lassan, de hatalmas tömegekben. És méltóztatnak majd látni azt, amit várunk és amiről mindnyájan hisszük, hogy jönni fog, hogy a magyar vér megindul, sokasodik, betölti a síkságot, majd betölti a völgyeket fel a hegyekig, és ez az ország — amelyért a honvédelem kiadásainál hatalmas tempót fejtünk ki és nagy áldozatokat hozunk — de áldozatokat hozunk ezzel a javaslattal kapcsolatban is, mert ez is honvédelem, (Ügy van! Ügy van!) és ez az áldozat is meg fogja teremteni a maga gyümölcseit — mondom, ez az ország erős lesz, nemzeti és magyar. A javaslatot, minthogy célkitűzéseit minden tekintetben helyeslem, örömmel fogadom el általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Donáth György! Elnök: Donáth György képviselő urat illeti a szó. (Zaj és mozgás.) Méltóztassanak helyet foglalni, képviselő urak. Donáth György: T. Képviselőház! A vita második napján, az előttem elhangzott felszólalások után valóban rendkívül nehéz feladat ehhez a törvényjavaslathoz akár pro, akár kontra hozzászólni, mert hiszen az érveket és ellenérveket kölcsönösen, mindkét oldalon jóformán teljesen kimerítették. De ettől eltekintve is, az előttünk fekvő törvényjavaslat természete felépítésénél fogva olyan, hogy nem alkalmas a túlságosan sok vitára, lévén kerettörvényjavaslat. Hozzáteszem, hála Istennek, kerettörvényjavaslat. A magam részéről éppen ezért csupán arra szorítkozom, hogy megkíséreljem megtenni észrevételeimet a vita során elhangzott egy-két ellenvetéssel kapcsolatban. T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat végtelenül egyszerű, világos és örömmel állapotom meg, hogy ebből a szempontból is újszerű, mert ezt a másfél oldalt az első olvasásra, azt hiszem, mindenki könnyen megértette, amit a törvényjavaslatok szövegével kapcsolatban, sajnos, nem minden esetben mondhatunk el. A javaslat világos és egyszerű, mert rámutat a megoldandó feladatra, megjelöli a szükséges fedezetet és felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy az ehhez, szükséges szervezetet a maga legjobb belátása szerint megteremtse. A javaslatnak azzal a részével szemben,
