Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-122

Az országgyűlés képviselőházának 1 amelyben rámutat a megoldandó feladatokra* , elsőszámú ellenvetés volt a túloldalról, hogy csak általánosságban jelöli meg, hogy bizonyos intézkedéseket kíván hozni a szociálpolitika terén, de a teendőket nem sorolja fel szabatosabban. Majdnem azt mondhatnám, némelyek talán azt kívánták volna, hogy a törvényjavaslat taxatíve sorolja fel, hogy mit akar teremteni a kormány Magyarországon a szociálpolitika terén az elkövetkezendő években, vagy esetleg évtizedekben, A másik ezzel kapcsolatos ellenvetés az volt, hogy a javaslat nem eléggé organikus, vagyis, hogy sokkal több mindennek kellene benne lennie. Itt azután a iszoeiális biztosítástól kezdve egész sereg probléma merült fel, amelyeket mmt kívánságokat hoztak ide igen t. kepvislőtársaim. T. Képviselőház! Azt hiszem, ennek a Háznak túlnyomó többsége 'szintén úgy gondolkodik, hogy a legfőbb célt, mondhatnám, a legfőbb földi célját ennek az államvezetésnek abban látja, hogy a nemzet tagjai minél magasabb életszínvonalat érhessenek el és világos, hogy ezt számos intézkedéssel mozdíthatjuk elő. Csak néhány példát említek. Itt van elsősorban maga a sokszor emlegetett földpolitika. Szándékosan nem mondom, hogy földbirtokpolitika, mert-ez az egész földpolitikának csak egy része, amely önmagában véve nem alkalmas arra, hogy az életszínvonalat emelje, hanem ehhez szervesen hozzátartozik az értékesítés, a termelés problémája, a munkabér problémája stb. Itt van azután általában a munkabérpolitika, a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt, kapcsolatban a minimális munkabérek kérdésével, vagy a családi pótlék problémájával. Itt van, mint alkalmas eszköz, az adópolitika, amely adókedvezmények segítségével, a minimális kötelezettségek megállapítása révén szintén szociálpolitikát jelenthet. Nem akarom itt azt a problémát említeni, amelyet többen felvetettek az adópolitikával kapcsolatban, mintha ez az egykének gyógymódja volna, bár kétségtelen, hogy itt jutalmazó és büntető adórendelkezéseket lehet alkalmazni, de valóban ezzel egymagában nem oldhatjuk meg a problémát. Ide tartozik azonkívül a szociális biztosítás, amelynek a mezőgazdasági lakosságra minél nagyobb mértékben való kiterjesztését, azt hiszem, ebben a Házban mindenki egyformán szükségesnek tartja; idetartozik talán legeslegelsősorban az államvezetésnek az a feladata, hogy népünknek minél nagyobb rétegei minél nagyobb műveltséget érhessenek el; idetartozik a közegészségügy stb., stb. T. Képviselőház! Mi ezt mind tudjuk és látjuk. Valóban csak ezeknek az intézkedéseknek az összessége — különösen abban a formában, hogy mindezeket az intézkedéseket egyetlen központi gondolat hassa ' át — alkalmas arra, hogy a nemzet életszínvonalát emelje, úgy is mondhatnám, hogy a nemzet számára minél több szellemi és anyagi jószágot termeljen, s azokat azután lehetőség szerint minél méltányosabban és minél igazságosabban oszsza szét a nemzet tagjai között. Nem hiszem azonban, mélyen t. Képviselőház, hogy a legellenzékibb kritika is, ha tárgyilagos, azt állíthatná, hogy ezen a téren semmi sem történt. Lehet azt mondani, hogy bennünket ez nem elégít ki, lehet azt mondani, hogy sokkal több szükséges ahhoz, hogy a problémáinkat megoldjuk, de azt mondani, hogy semmi sem történt, feltétlenül az objektivitás némi hiányára vall. T. Képviselőház! Ha csak azokat a gondolaIvÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 22. ülése 19 kO június 25-én, kedden. .140 tokát veszem, amelyekre az imént voltam bátor rámutatni a földbirtokpolitikával kapcsolatban, igen sokan vannak a túloldalon és nem szegy éljük, nyíltan bevalljuk, ezen az oldalon is, akik a földbirtokpolitika terén sokkal messzebb volnánk hajlandók elmenni a mai helyzetnél, de mégsem lehet azt mondani, hogy semmi sem történt, sőt állítani lehet, hogy ezèn a téren éppen a közelmúltban olyan nagyhorderejű kezdeményezés történt, amilyenre évtizedekre visszamenőleg nem volt példa. Vagy itt volt ugyancsak a íöldpolitikával kapcsolatban számos más intézkedés: a minimális munkabérek megállapítása, itt volt a gyáriparban a családi pótlék bevezetése, az adópolitikában éppen legutóbb bizonyos reformok, amelyek egyrészt adókedvezményeket hoztak, másrészt bizonyos büntetőrendelkezéseket is foglaltak magukban. A leg fontosabb intézkedés terén, amire bátor voltam célozni, a nemzet műveltségének emelése szempontjából itt volt a közelmúltban a nyolcosztályos elemi iskolákról szóló törvényjavaslat, amelyről az én szerény nézetem az, hogy évtizedekre visszamenően a Ház alig tárgyalt ennéd nagyobb jelentőségű és remélhetőleg mélyrehatóbb eredményű törvényjavaslatot. De még ha ezeket tagadjuk is és ismét viszszatérünk arra, hogy csak átfogó intézkedések hozhatják meg az általános színvonal emelkedését, akkor is meg kell állapítanunk, hogy ezek a lineáris reformok — ha szabad őket így neveznem — csak a lineáris problémákat oldják meg ; és mindig ottmaradnak azok az esetek, amelyeket nem lehet beskatulyázni az általános érvényű intézkedésekbe, amelyeknél megjelenik az egyén, aki most már nemcsak a statisztikai tömegben szereplő, teljesen elhalványult fogalom, hanem maga az ember, akinek sajátos problémáin segíteni kell Ezt célozza szerényfe.lfogásom szerint ez a javaslat, hogy ezeket a problémákat oldjuk meg, és mert ezek a problémák taxatíve semmiképpen sem sorolhatók fel, nyilván azért nem vétettek be a törvényjavaslatba sem ilyen taxációs felsorolásban. Lehetetlen ma megállapítani, hogy az eljövendő évek vagy évtizedek során miféle feladatok fognak^adódni ebben vagy abban a faluban vagy városban mint egyéni problémák. Ezért szerintem sokkal célszerűbb is ez a megoldás, mert ha taxatíve sorolnánk fel a problémákat, akkor bizonyos esetekben, amelyeket nem lehetne beskatulyázni a felsoroltak közé, ott állna a magyar bürokrácia, mondiván, hogy erre nincs jogszabály, tehát nem lehet megcsinálni. A másik aggály az volt, ugyancsak ezzel kapcsolatban, hogy még csak rá sem mutatunk arra, melyek ezek a problémák. Nagyon jól tudjuk, hogy a törvényjavaslatok indokolása évtizedek múlva is jogforrásul szolgál. Ha elolvassuk ennek a törvényjavaslatnak az indokolását, egyrészt példák felsorolását találjuk benne egy ilyen szociális megoldássál kapcsolatban, amely egyik vármegyénkben történt, — és mindenki meg lehet győződve arról, hogy igen igen # jól sikerült mint első kísérlet is — másrészt igen sok ötletet olvashatunk a javaslatban, sőt, példákat is látunk benne, amelyek illusztrálni akarják azt, hogy milyen keretek között képzeli el a kormány a szociális problémák megoldását. • í Ennyit a javaslat célkitűzéséről. A másik aggály az, hogy a törvényjavaslatban megjelölt fedezet túlkicsi. A jövő esztendőtől kezdve ez a törvényjavaslat körülbelül évi 65 millió pengőt biztosít erre a célra, tehát nem lehet azt mondani, — különösen, ha 53