Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-122

Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1940 június 25-én, kedden. 341 gítést, az úgynevezett karitatív segélyezést kiküszöbölni, vagy tökéletesebbé tenni eddig is meglévő szociálpolitikai dolgokat, részint pedig a rendelkezésre álló összeggel mint kisegítő, segítségére akar lenni más minisztériumoknak abban, hogy a meghozott szociális törvényeket végrehajthassák és anyagi javakat akar ehhez rendelkezésükre bocsátani. Ez a hármas beosztás megadja az egész törvényjavaslat szándékát. Ha így nézi valaki ezt a törvényjavaslatot, akkor sopánkodhatik azon, hogy keveset ad, — én magam is keveslem azt, amit ad — de végeredményben örülnünk kell annak, hogy létesítenek egy ilyen, a költségvetéstől független nép- és családvédelmi szociális alapot. Ami a javaslat egyes teendőit, szándékait illeti, külön kiemelem a gyermekvédelemnek azt az új elgondolását, hogy lehetőleg minél kevesebb gyermek kerüljön menlhelyi gondozásra, hogy az édesanyáknak, a szülőknek az állam anyagi segítéssel tegye lehetővé, hogy ők maguk nevelhessék fel gyermekeiket. (Helyeslés.) Ez követelménye a helyesen értelmezett anyai szeretetnek, de követelménye annak az aggodalomnak is, amely az eddigi menhelyi neveléssel szemben nagyon jogosan fennállott. (Reibel Mihály: Jogosan!) A keresztény szociálpolitika nem helyezkedhetik más álláspontra, mint arra, hogy az édesanya kapjon meg mindent, íhogy ő maga odahaza nevelhesse fel gyermekeit és ne kelljen gyermekeit se menhelybe, se napközi otthonba, se máshova kiadni, mert a legjobb nevelő, az Istentől rendelt nevelő az édesanya. (Helyeslés és taps.) Mostanában úgyis annyi családbontó tényező működik közre, hogy az államnak az ilyen családibontó tevékenységet nem elősegítenie, hanem megakadályoznia kell. (Helyeslés.) Az eddig más keretekben végzett feladutok közé tartozik a városi szociálpolitika is. Ez a javaslat meglelnetősen mostohán bánik a városi szociálpolitikával: úgy mellékesen említi, félmondatokban. (Reibel Mihály: Csak kerettörvény!) Csak utal rá. Mégis azt szeretném kérni, hogy a városi szociálpolitika ne legyen mostohagyermek ennek a szociális alapnak a keretében. A városok, különösen ipari városaink közigazgatásának egyik legfontosabb feladata éppen a szociálpolitikai ellátás. Gondoljunk csak vissza azokra az időkre, a gazdasági dekonjunktúra idejére, amikor voltak magyar ipari városok, amelyeknek lakossága! 20—25%-áról kellett közellátással gondoskodni. Akkor fejlődött ki Magyarországon a szociálpolitika és éppen a városokban fejlődött ki a legszebben. Me gondoljuk azonban, Ihogy ma. amikor az ipari foglalkoztatottság nagyobb, ezek a szociálpolitikai feladatok nem állanak fenn, ha kisebb mértékben is. Csak említem egyetlen példaként azt a rettenetes lakásnyomorúságot, amely ipari városainkban fenáil. Győr várcsára utalok, amelyben szinte katasztrofális méreteket ölt már éppen a sokgyermekes családok lakásinsége. (Szöllősi Jenő: Makón ugyanez a helyzet!) Barakokban laknak, egy szobában egy család; a konyhában egy másik sokgyermekes család. Most már az a helyzet, hogy ai szobákat ketté kell osztani s mindenik felébe külön családot tenni. Számtalan alkalommal könyörgött már a város a kormányzatnak, hogy kapjon az Oti.-tól kölcsönt erre a célra (Reibel Mihály: Nem lehet!) és annak ellenére, hogy Győr város Budapest után a legtöbb pénzt adja az Oti. pénztáraiba, nem sikerült elérni. Nagyon kérem, éppen ezzel a csa'KEPVISELÖHAZI NAPLÓ VI. . Iád védelmi javaslattal kapcsolatban is, a belügyminiszter urat, tegye lehetővé, hogy Győr városa megkapja ezt a kölcsönt és kislakások építésére fordíthassa, mert egyébként, ha ez késik még egy esztendeig, egészen katasztrofális lesz Győrött a helyzet s nem tudom, milyen következményei lesznek. (Peyer Károly: Nem az Oti.-n múlik, hanem a győri polgármesteren!) Nem rajta múlik. (Peyer Károly: Azon múlik! — Reibel Mihály: A vidék pénzét felszívja az Oti.! — Zaj.) A nagy munkástömegekkel rendelkező ipari városaink ennek a javaslatnak keretében kapjanak több dotációt, mint amennyit eddig kaptak, hogy elláthassák megnövekedett egyéb feladataik mellett a szociálpolitikai feladatokat is. Teljesen egyetértek a miniszter úrral abban, hogy közigazgatási tisztviselőink szociális alapképzése hiányos s azok leginkább velük született érzékükre vannak utalva. Kénytelen vagyok azonban megállapítani, — lehet, hogy csak az én hiányos tapasztalataimnak tudható be — hogy ez a velük született érzés nem .mutatkozik meg legalább is az esetek 60—70 százalékában. Talán nem is az egyesekben van a hiba, hanem a magyar bürokráciának egészen antiszociális, fertőzött légkörében. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbáloldalon.) Azt látja az ember, hogy nem is a rendszerben van a hiba, meri képviselőtársaim megláthatnák, hogy ha egy másik rendszer jönne, mi történnék. A miniszterben sokszor megvan a legjobb szándék, a törvényhozóban is, hogy meghozza a szociális törvényt, a miniszter kiad egy nagy szer ű^ szociális rendeletet és egyes bürokrata pasák egyszerűen szabotálják. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Nem szabad tűrni! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Internálni kell az ilyeneket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Közi Horváth József: T. képviselőtársaim, nem olyan egyszerű a helyzet. Nem olyan egyszerű, amikor egy egész szellemről, egy meggyőkeresedett szellemről van szó. (Zaj.) Az igen t. képviselőtársam szintén pedagógus, mint a miniszterelnök úr és látom, hogy szintén szereti a nadpalca-hastonlatot használni. De a nádpálcát csak akkor lehet igenybevenni, ha tudja az ember, hogy személy szerint kire üssön le. De elindul egy akta szociális tartalommal és egyszerűen^ nem lehet megtalálni, hogy ki szabotált, jár az akta ide-oda, ez is elintéz rajta valamit, a másik is elintéz rajta valamit és végeredményben mégsem intézték el az aktát. (Zaj és közbeszólások a középen és a szélsőbaloldalon. — Keek Antal: Csak lenne egy nyilas röpirat, rögtön megtalálnák, hogy ki... — Zaj.) T. képviselőtársam, a nyilas röpiratok ki nyomozása abszolúte nem ide tartozik, mert hiszen nem azoknak a tisztviselőknek kell ezt végrehajtani, akiknek feladata a nyilas röpiratok kinyomozása, bár én magam is ismerek nyilas röpiratot, — magunk között említem — (Derültség.) amelyet nem tudtak kinyomozni. A szociális képzéssel kapcsolatban ugyancsak helyesléssel veszem, a belügyminiszter úrnak azt a felfogását, hogy nem lehet végrehajtani szociális törvényeket szociális képzés nélkül. (Ügy van! Ügy van!) Emberek, akik tanultak jogot, tanultak más valamit, de képzetlenek ebben a nagy szociális t rendelettömegben, akikben nincs mes al szociális szellem, akiknek a keresztény szociológiáról fogalmuk sincs, nem állhatnak feladatuk ma52