Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-122

340 Az országgyűlés képviselőházának minden belvárosunkban és egész vezető társadalmunkban is. (Abonyi Ferenc: Mert lokál kell nekik, nem pedig család!) S ugyanakkor ez a vezető társadalom a maga jobb anyagi megalapozottságával ki mer állani a nép elé és meri azt mondani, íhogy igenis, a nemzet érdeke a gyermek. Ki mernek állani agglegények és gyermektelen vezető tisztviselők (ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon és a középen, — Reibel Mihály: Nagyszerű!) és érmekkel merik kitüntetni a tíz-tizenkétgyermekes édesanyákat. Ez szörnyű erkölcsi destrukció! (Ügy van! Ügy van! balfelől.) En felvetem azt a gondolatot, nem lehetne-e megvalósítani az állam hatáskörében azt, hogy pályázatoknál, kinevezéseknél és előléptetéseknél egyenlő feltételek esetén azok a tisztviselők részesüljenek előnyben, akiknek több gyermekük van. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Nem a protekcióról beszélek. Azzal abszolúte nem törődöm, mert hiszen a kegyelmes urak protekciójának végképpen meg kellene szűnnie. Matolcsy igen t. képviselőtársam tegnap követelte itt a családi bérnek a mezőgazdasági munkásságra való kiterjesztését. Ezt egészen természetesen a magam részéről is helyeslem. Az a megállapítása azonban, hogy az ipari munkásság már élvezi a családi bért, bizonyos korrekcióra szorul. (Abonyi Ferenc: Nem mindenütt élvezik!) De ebben az esetben korrekcióra szorul a javaslat indokolása is, amely indokolás — úgy mellékesen meg kell állapítanom — meglehetősen általánosságban mozog, magyartalan és pongyola. Az még csak rendben van, — kerettörvényről lévén szó — hogy magukból a paragrafusokból nem lehet megállapítani a javaslat mit akar, de azt egyáltalán nem találom helyesnek, hogy az indokolás is általános dolgokkal, különösen olyan általános megállapításokkal dobálódzik, amelyek nemi tartoznak e törvényjavaslat keretébe. Az ipari munkások közül csak azok élvezik a családi bért, akik húsznál több munkást foglalkoztató üzemben dolgoznak. (Reibel Mihály: Ez a baj!) A húsznál kevesebb munkást foglalkoztató üzemek munkásai a családi bért még akkor sem élvezik, ha ipari munkások. Matolcsy képviselőtársam arról beszélt itt, micsoda ellentét van általánosságban a között, hogy az ipari munkás megkapja a családi bért, a mezőgazdasági munkás nem. De tessék azt elképzelni, micsoda ellentét van akkor, amikor egy udvarban lakik két család és az egyik azért, mert a férfi 21 munkást foglalkoztató üzemben dolgozik, ha nyolc gyermeke van, megkapja a havi 40 pengő többletet, a másik család azonban, miután a családfő egy 19 munkást foglalkoztató üzemben dolgozik, a gyermekek után nem kapja meg ezt a családi bérpótlékot. (Zsámboky Pál: Es ha nincs munkája, akkor egyáltalán nem kap!) De továbbmegyek és azt mondom: még yisszatetszőbb az, amit interpelláció keretében is voltam bátor már itt szóvátenni, hogy ugyanaz a magyar állam, amely a gyárakat — nagyon helyesen — kötelezi a családi bérpótlék fizetésére, önmagát ez alól mentesíti. Gondolok itt a vasúti pályamunkásságra, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a távirdai munkásságra és az egyéb állami üzemek munkásaira. Tessék megint elképzelni lélektani szempontból milyen lealázó az, hogy az "állam kötelezi a gyárakat, önmagát pedig ugyanakkor kivonja ez alól a kötelezettség alól. (Reibel Mihály: Jó munkait, ülése 19 W június 25-én, kedden. adó! — Pándi Antal: Hiszen a legkisebb munkabért sem^ fizeti meg!) A családi Bérpótlékot előbb-utóbb minden dolgozó apának meg- kell kapnia, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) legyen az akár ipari, akár mezőgazdasági, akár fizikai, r akár szellemi dolgozó, mert a gyermekeket másképpen felnevelni nem tudja. Itt csak emlékeztetni akarok arra, hogy a keresztény szociálpolitika sarkalatos tétele^a családi bér. Erre vonatkozólag XI. Pius pápa így szól a Quadragesimo Annoban: »Szégyenletes és mindenáron kiirtandó visszaélés az, hogy családanyák a családapa elégtelen munkabére miatt a háziteendők és a gyermeknevelés elhanyagolásával bérmunkába menni kényszerülnek, tehát mindenképpen azon kell lenni, hogy a családapák munkabére az egész háztartás költségeit fedezhesse. Ha ez a mai viszonyok között még minden esetben nein lehetséges, akkor — és ezt a mondatot méltóztassék nagyon megjegyezni — »a társadalmi igazságosság követeli az állapotoknak olyan újraszabályozását, hogy minden felnőtt munkás az említett mértékben kaphasson ^munkabért.« Erre az utolsó mondatra, az állapotok újraszabályozására, bátor leszek még majd visszatérni. (Szeder Ferenc: Nem olyan régen ugyanezekkel érveltünk!) Nagyon örülök annak, hogy már a marxizmus sem talál saját fegyvertárában érveket, hanem odakényszerül menni a pápa érveihez és annak a kereszténységnek az érveihez, amelyet 25 esztendővel ezelőtt még gyalázott minden beszédében és minden cikkében. (Ügy van! Ügy van! — Zaj és ellenmondások a szociáldemokraták oldalán) Ha kell, errevonatkozólag a Népszava számos cikkét fel tudom mutatni, (Kéthly Anna közbeszól.) A

f betű megmarad és lázít akkor is, amikor már szeretnék letagadni. (Szeder Ferenc: Ugyan kérem! — Keek Antal: Mindig beszélnek róla és még most sincs megtorolva! Még most is itt ülnek! — Szeder Ferenc: Micsoda beszéd ez? — Elnök csenget. — Keek Antal közbeszól. — Szeder Ferenc: Mit akar? Én is képviselő vagyok, engem is megválasztottak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne tessék zavarni a szónokot. (Keek Antal közbeszól. — Kabók Lajos: De nagy hangja van!) Közi Horváth József: Abban azonban nem tudok igazat adni Matolcsy képviselőtársamnak, hogy a belügyminiszter úron és ezen t a javaslaton követeli a mezőgazdasági családi munkabérek bevezetését. Én azt vallom és azt hiszem, ebben a tekintetben egyetért velem a t. Ház pártkülönbség nélkül, hogy a családi munkabért be kell vezetni a mezőgazdaságban is, ugyanakkor azonban ezzel párhuzamosan erre a szociális alapra szükség lesz akkor is, ha már a mezőgazdasági munkabér törvényesen szabályozva lesz. (Ügy van! Ügy van! — Csorba Sándor: Egységes állami akcióval kell megoldani!) Nem állítom, t. Ház, hogy a törvényjavaslat szakaszaiból egészen meg lehet állapítani, hogy mit akar, aki azonban figyelemmel kísérte azokat az akciókat is, amelyek előkészítették ennek a törvényjavaslatnak megszületését, körülbelül így konstruálhatja meg a javaslat szándékait. Ez a javaslat részint már eddig is végzett feladatokat akar továbbvégeztetni új keretben, — gondolok! itt a gyermekvédelemre és a városi szociálpolitikára ,— részint a törvényes alapot és az anyagi bázist akarja megadni azoknak az új, tiszteletreméltó és bevált szociálpolitikai kezdeményezéseknek, amelyeknek hivatása a pillanatnyi se-