Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-109
22 Az országgyűlés képviselőházának 10.9, 4 'dése 19U0 május 30-án, csütörtökön. a befizetett tandíját, olyan lelkiállapotot teremt a vizsgázónál, hogy a szükséges nyugalma és figyelme már eleve nincs meg. (Meskó Zoltán; Ez így van!) Az osztálytagozódást azután még erősebben láthatóvá teszi a városi és falusi iskolák tanterveinek különbözősége. Ez elméletben; igen szépnek látszik, de a .gyakorlatban azt jelenti, hogy megteremti a születéshely szerinti falanszter szektort. (Egy hang a középen: Ez rosszhiszemű beállítás!) Ki ahol született, onnan ki nem szabadulhat. Szinte kísérteties biztonsággal formál ez a javaslat egy olyan méh-társadalmat, ahol az egyik csoport földműves, egy másik ipari dolgozó, viszont a harmadik és negyedik számára fenntartják a vezetést és az irányítást. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ellenkezőleg, most engedjük meg! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Elzárják őket! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A képviselő úr nem tudja, miről van szó! Eddig nem lehetett, most ez a törvény engedi meg! — Papp József: Töröljék el a nagy költséget! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megint nem méltóztatik tudni, miről van szó! — Egy hang a szélsőbaloldalon: A szegény emberekről van szó! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt csinálja meg a törvény! — Wirth Károly: A törvényjavaslat nem nagyon árulja el ezt! — Papp József: Csinálunk egy nagy semmit! — Zaj,) Azt sem engedi meg a javaslat, hogy a helyi hatóságok a helyzetre tekintettel és a szülők kérelmére maguk intézkedjenek a szorgalmi idő meghosszabbítása, tehát az alaposabb és kiadósabb tanítási lehetőség megteremtése érdekében. Ha a kisember lemond arról a gyönyörűségről, hogy gyermekét 'kivegye az iskolából és ugyanakkor a helyi nagybirtok nem nélkülözheti a gyermeki munkaerőt, akkor legyen mód arra, hogy ezeket a helyi törekvéseket fenn meg lehessen fúrni. A szülő kénytelenül nyugodjék bele abba, hogy a gyermeke számára már nem adnak hat hónapnál több szorgalmi időt, akkor elmenjen kenyérkereső munkára. Ezeket a tökéletlenségeket azután kiegészíti az is, hogy a felső tagozatban, illetőleg a folsŐ tagozattal együtt megmarad az tosztatlan iskola is, amelyről már az előbb szóltam, amely a tanító fantasztikus túlterhelését jelenti: a nyolc osztály anyagát együtt tanítani, fiúkat és lányokat együtt tanítani, tekintettel arra, hogy az egyik tárgyról és az egyik osztályról a másikra való áttérés önj magában is felemészti a rendelkezésre álló időt, ez nem faevesebb, mint zsonglőr-munka, amelynek azonban nem az lesz az eredménye, hogj^ á kiváló tehetség felfedi magát és képességei napvilágra kerülnek (Meskó Zoltán: A szamárlétrára zsonglőrök kellenek! —Elnök csenget.), (hiszen a tanító nem is ér rá vele foglalkozni. Ilyen körülmények között szinto kétes értékű dicsekvés az, amit az indokolás mond, hogy népoktatásügyünk legnagyobb nyeresége lesz az, hogy az eddigi 180—200 óra helyett ezután 700 fölé fog az óraszám emelkedni. Milyen jó volna, ha az öt év múlva bekövetkező időszakot nem a múlt esztendővel, hanem az 1868 előtti állapottal lehetne összehasonlítani, mert akkor a különbség még szembetűnőbb volna. Különös figyelmet érdemel azonban a törvényjavaslatnak az indokolásban részletesen kifejtett célja is. A javaslat ugyanis világszemléletet, politikai véleményt akar adni a népiskola révén a gyermeknek, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hol a politika? Melyik szakaszban? — vitéz Lipcsey Márton: Egy kis jóhiszeműség is kell!) a gyermek életszemléletét akarja tudatosan kialakítani, de amikor az életszemlélet kialakításáról beszél, akkor mindig a saját életszemléletének terjesztésére gondol. (Közbeszólás a középen.) En nem voltam kormányon, majd, ha kormányon leszek, akkor vonjon felelősségre! (Keck Antal: Micsoda? Ugyan kérem! — Derültség. -— Meskó Zoltán: Nem a a múlt században vagyunk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Meskó Zoltán: Hol van a tavalyi hó? Hol van a szociáldemokrácia? — Keck Antal: De viszont neki is szabad viccelni, nemcsak Meskónak! — Meskó Zoltán: Abban igaza van!) Kéthly Anna: Amiért a veréb a keselyű szárnyán magasra jutott, még nem muszáj az érdemekkel dicsekedni. (Keck Antal: Mit akar most? Mondja tovább a beszédét! — Kabók Lajos: Ne zavarják akkor! — Keck Antal: Akkor ne vicceljen! Nem zavarjuk, ha nem viccel!) Elnök: Csendet kérek, Keck képviselő úr. Kéthly Anna: Amikor tehát »az életszemlélet tudatos kialakításáról« beszél az indokolás, akkor a rádióra, a kormánylapokra és az életszemlélet tudatos kialakításának egyéb eszközeire gondolok, az iskolával válik teljessé ez a kör. Miért nem azt akarj a a javaslat, hogy az önálló véleményalkotásra, a tények és az események értelmes elbírálásának képességére neveljen az iskola? Mit jelent a »jövő nemzedék világfelfogásának« kialakítása az iskolában? Minden rendszer a maga szellemét, a maga szemléletét és a maga érdekeit tartja egyedül jogosultnak és hogy ez így volt, annak sajátosan mutatkozó eredményét láthatjuk az egész magyar közélet mai zűrzavarán, yílágszemléletbeli gyakorlati tájékozatlanságán. Ezen nem javít az sem, hogy annyi szép és divatos jelszóba burkolja a rendszer a maga örökéletre való vágyakozását. Most az történik, hogy a kisembert rászoktatják az engedelmességre, leszoktatják a gondolkozásról, véleményét, mint a számtankönyv példáit, készen adják meg neki, még a megfejtést is hozzáadják. Egészen különös, hogy a nemzet javát annyit emlegető kormányférfiak sohasem gondolnak arra, hogy a rendszerek xigy változnak, mint a közlekedési rendőr, csak a közönség marad ugyanaz. <Keck Antal: Erre a rendszerre aztán nem lehet mondani ezt! Nagyon jól tartja magát! — Meskó Zoltán: Meddig akarnak még maradni? — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egy kis türelmet! — Derültség. — Elnök csenget.) Ha a közösség megszokja az utasításokat, akkor engedelmesen fogja követni bárkinek az irányítását, bárkinek a parancsát, s ez megkönnyíti minden más rendszer uralomra jutását, megkönnyíti az uralmi cserét. Egy maroknyi kalandor elég ahhoz, hogy kézben tartsa a hatalmat, ellenállást nem talál, mert a lelki előkészítés beleszoktatja az embereket a tények •tudomásulvételébe. (Keck Antal: A miniszterelnök nem kalandor« hanem cserkész!) Szinte azt lehet mondani, hogy jobb, ha semmit sem mondanak és az emberek saját ösztönére bízzák az állásfoglalásukat, ^mintha értéktelen szafoványáruvá faragják őket.
