Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

Az országgyűlés képviselőházának bál kiemelünk. Ez nagyon szép karitatív eljárás, de itt nem erről van «zó, (hanem áriról, hogy az egész, nép lelkébe viasza kell adni a bizalmat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) vissza kell adni azt a tudatat, hogy ő élni akar, élni tud, dolgozni fog és, gyermekeinek lesz jövője. Az előttünk lévő megoldás azonban csak egy »társadalmi-féle« .megoldást ad aJhel a nyomorultakat bizonyaira ünnepségek keretében megajándékozzák. (Maróthy Károly A gyermeknek nines cipője, csak medáliája! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem Maróthy képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. ^Keek Antal: Karácsonyfa-ünnepélyek!) ^ Keek képviselő urat állandó közbeszólásaiért rendreutasítom. (Szöllősi Jenő: A malacokat ünnepség keretében osztják ki!) Hasonlóképpen kérem Szöllősi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Ismertettem a német birodalom szédületes fejlődését a legfontosabb területen, a fajta megerősödésének területén. Néhány szót szentelek most az olasz fasiszta nép óriási fejlődésének körvonalozására. Saját magam végignéztem és tanulmányoztam ezt a fejlődést — nemcsak az irodalomból, hanem a valóságiban — és a következő eredményt láttam. Olaszország 94 provinciájának mindegyikében 80.000—120.000 agrármunkás a legkomolyabb szociális gondozásiban a »biztosítás minden nemét élvezi, még pedig olyan módon, hogy nemcsak a Róma melletti »gödöllői mintajárasban«, hanem lent Szicíliában, Cataniában és a legein agy ottabb déli sarkokon is ugyanolyan pontosan kiépített és életbeléptetett szervezettség van. Amikor ott álltak az egyik ilyen biztosító intézet folyosóján a munkások, azt mondotta nekem a vezető: most be fogom, ibizonyítani önnek, hogy három percen 'belül ^bármelyiknek az ügyét elintézzük. Kiemelték közülük akármelyiket és valóban 3 perc alatt tudták, hogy hova kell fordulnia, milyen családi segélyt kap megbetegedett gyermeke után, gyermekét hova viszik, vagy milyen gondozás alá esikEz az ereje a fasiszta Olaszországnak és ez az' ereje a nemzetiszocialista Németországnak, {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert az egész nép érzi, hogy önmagáért, nemzetéért, fajtájáért történik minden, és így tud olyan erőt reprezentálni, hogy az évtizedes bilincseket is ketté tudja törni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az olasz szociálpolitikának csak a kontúrjait említem. Azt mondották nekem ott, hogy 1922-ben a szociális (biztosítás Olaszországiban 150 millió lírát tett ki, ma, 1940-hen pedig 1500 millió lírát tesz ki ugyanolyan valutáris színvonalon. Megtízszereződött tehát a szociális gondoskodás költsége. Nem érdektelen megfigyelni, hogy ez az összeg milyen módon tevődik össze. Az 1500 millió lírás költség egyharmadát, 500 millió lírát a gyermekvédelem oldalán, családi munkaibértámogatás címén fizetik ki, a töhhit pedig betegségi, szülési segély, családalapítási és egyéb segély címén juttatják. Ennek az óriási összegnek összehozását pedig úgy oldják meg, hogy minden munkanap után 1*5 lírát fizetnek a gyermekvédelem, vagyis a bérpótlék céljaira, 1*5 lírát az egyéb szociális biztosítások költségeire, 0^8 lírát pedig a munkások fizetnek be. Tehát minden munkanap után 3'8 lírát teljesítenek a szociális gondozás számára, ugyanakkor, ami121. ülése 19hO június H-én, hétfőn. 327 kor Sziciliában most a mezőgazdaságban a munkabér 15—20 líra között váltakozott. Tehát a munkabér 20%-ával járulnak hozzá ezekhez a szociális terhekhez, természetesen a munkaadók és a munkások együtt, de nem egyenlő arányiban, hanem az említett arányban. Ilyen módon lehet szociálpolitikát csinálni és lehet egy népet olyan erőssé tenni, mint azt akár Németország, akár Olaszország esetében látjuk. T. Ház! Ezzel szemben én azt látom, hogy ebben a törvényjavaslatban, amely előttünk fekszik, nagy vonalakban, kontúrokban egyedi kezelést és megoldást kívánnak adni, de a nagy kérdéseket nem tudják megoldani. Kérdezem a belügyminiszter úrtól és a kormánytól, hogy 1940-ben, a születési arányszám ilyen tragikus csökkenése idején mi módon kívánja ennek a megfordítását és a magyar nép erejének felfokozását? Nekem ugyanis az a véleményem, t. Ház, hogy ez a törvényjavaslat, amely nem mer hozzányúlni az egyke elleni küzdelem legerősebb fegyveréhez, az örökösödési illeték radikális reformjához, nem fogja szolgálni a magyar nép erősödését és felvirágzását. {Igaz! Ügy van! a baloldalon. — Matolcsy Tamás: Az eredménye nulla lesz.) T. Ház! Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azt kívánom itt felemlíteni, hogy nem vádolom ugyan magát a belügyminiszter urat, mert végeredményben ez nem egy tárcának a kérdése, hanem egy politikai rendszernek a kérdése és a belügyminiszter úr — hiszen az a híre — esetleg szociális érzékű ember, talán ez idézte elő, hogy a javaslatot tárgyalhatjuk, de meg vagyok róla győződve, hogy a magyar politikai élet felépítése és rendszere, amely a liberális és feudális talajban gyökerezik, amelynek kivirágzása a felsőház, minden komoly kérdést elgáncsol... Elnök: Képviselő úr kérem, ne méltóztassék a felsőházat ilyen beállításban szerepeltetni. (Paczolay György: Igaza van!) Kérem, méltóztassanak az elnöki figyelmeztetést minden megjegyzés nélkül tudomásul venni. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Nincs rá módunk, de nem is kívánunk az elnök úr nyilatkozatával foglalkozni, amikor azonban egy év politikai mérlegét megvontuk és kiderült, hogy a plakátokon beígért nagy reformokból egyetlen sincs megvalósítva, akkor magától értetődően fel kell vetnünk a kérdést, hogy ki az oka ennek (Wirth Károly: A felsőház!) és nyilvánvaló, a közvélemény diktálja, hogy igenis, a magyar politikai élet kerekét erősen megkötik olyanok, akik egyéni érdekeiket féltik a magyar kérdések megoldásától. {Felkiáltások .a szélsőbaloldalon: Úgy van! Úgy van! A felsőház! — Szöllősi Jenő: A kormányzat meghátrál!) T. Ház! Ezekután nincs is más feladatom, mint kijelenteni, hogy mi, akik a szociális problémák megoldását sürgetjük és követeljük, minden jószándékú lépést üdvözlünk, így üdvözöltük annak idején az öregségi biztosításnak ha csak fél vagy negyed lépésnyi mozdulását is, amely a szociálpolitika terén előre vitt, de ezt a javaslatot, amely, még féllépést sem jelent, ezt a javaslatot, amely nem féllépést jelent, hanem a szociálpolitika útjáról való félrelépést, nem fogadhatjuk el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Tildy Zoltán! Elnök: Tildy Zoltán képviselő urat illeti a ' szó.