Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

328 Az országgyűlés képviselőházának TMdy Zoltán: T. Képviselőház! Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársamnak nagy érdeklődéssel hallgatott beszédére beszédem konklúziójánál még vissza akarok térni, most mindössze azt jegyzem meg, hogy amit ő az örökösödési jogrendszerünk megreformálásáról mondott, azzal nagymértékben egyetértek, én magam is itt a Háziban éppen az egykekerdéssel kapcsolatban évekkel ezelőtt felemlítettem azt, íhogy szükséges volna egy olyan radikális intézkedés, amely egykés vidékünk kisbirtokosait és más társadalmi rétegeit visszarettentené ettől a nemzetpusztitó betegségtől. T. Képviselőház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, lenetetlen, hogy meg ne emlékezzem Serényi Miklós gróf t. képviselőtársamnak egy megállapításáról. Meg kell erről emlékeznem, mint református embernek és különösen mint református lelkésznek, mert lehetetlennek tartom azt, hogy egy körülbelül egy évtizeddel ezelőtt elhalkult felekezeti 'harc utóhangjai itt a magyar parlamentben most minden visszautasítás nélkül újra életrekelj ének. (liaky László: Ez helyes! — Helyeslés jobbfelől.) Preeíz akarok lenni, éppen azért felolvasom a képviselőház naplójából azt a kitételt, amelyet Serényi Miklós gróf itt a parlament előtt tett. Ez a következőképpen hangzik (olvassa): »Az ormánsági lélekből kiveszett az igazi vallásos élet, a templomok konganak az ürességtől«. »Erkölcstelen életmódjuk kibillentette őket a lelki egyensúlyból.« »Nem hisznek már Istenben.« »Az egykezes a protestánsoknál sokkal jobban el van terjedve, mint a katolikusoknál.« »Bethlen István mutatott rá arra, hogy minden eszközzel fel kell venni a harcot ez ellen a nyavalya ellen, mert az volt idáig mindig a baj, hogy a magyar reformátusság egyszerűen szemet hunyt a baj előtt és azt egyszerűen letagadta.« Gesztelyi Nagy László: Egyszerűen nem áll!) T. Képviselőház! Nem volt időm, hogy utánanézzek a képviselőházi naplóban,, hogy Bethlen István ilyen értelmű kijelentése mikor és hol hangzott el, de fel sem tudom tételezni, hogy különösen ez az utolsó mondat egy magyar református ember ajkát valaha, az élet bármely viszonylatában elhagyta volna. Serényi Miklós kép viselő tár s m teljesen félreérti a magyar reformátusságnak ebben a kérdésben vallott álláspontját. (Paezolay György: Nem ért hozzá!) A magyar reformátussá« t. i. nem azért tiltakozott, mintha magának az egykének a puszta tényét akarta volna letagadni, hanem az ellen tiltakozott, hogy bárki ebben az országban egy nemzeti betegségből felekezeti harcokhoz » kovácsolj on fegyvert. (Paczo'lay György: Ügy van!) T. Képviselőház! En elismerem azt, hogy a Dunántúl református lakosságú vidékein az egyke nagymértékben el van terjedve, de én, aki magam is szolgáltam hat esztendeig Somogy vármegyének egy egykés vidékén, megállapítottam azt, hogy református és katolikus falvak, amelyek ugyanazok között a gazdasági körülmények között fejlődtek vagy pusztultak, egyformán egykések voltak és ez nem felekezeti baj, hanem magyar betegség. (Keek Antal: Draskovich Iván 12.000 holdja mellett! — Zaj— 'Elnök csenget.) Serényi Miklós gróf úrnak meg kell itt jegyeznem azt, hogy bár az egykének ma már erkölcsi jellege van, az egyke eredeti oka mindenütt gazdasági ck. (Maróthy Károly: Részben erkölcsi!) Én egy olyan református gyülekezetben szolgáltam, amelynek lélekszáma egy évszázad alatt a harmadára csökkent, de 121. ülése 19 UO június 24-én, hétfon. ez a gyülekezet be volt zárva egy kötött nagybirtok vasgyűrűjébe és az ottani embereknek semmiféle módjuk nem volt arra, hogy valamiféle-fejlődést érhessenek el. A földek vékonyra szaggatódtak és ez a gazdasági ok, ez a gazdasági kényszerűség volt az, amely lassanként megfertőzte ezt a vidéket. Természetes, hogy később ennek a vidéknek az egész erkölcsi felfogása megváltozott és ma már talán az egész fertőzött vidéken vagy községekben tisztán gazdasági segítséggel lehetetlenség megoldani az egykének ezt a betegségét. (Ügy van! a szélsöpaioldalon.) Serényi Miklós grófnak azonban, mielőtt itt a parlament előtt ezt a nagyon súlyos kijelentést megtette, módjában lett volna meggyőződni arról, hogy a magyar reformátusságnak minden hű és igaz fia ebben az országban mindent a világon megtett arra nézve, hogy ezen a betegségen segítsünk. Nemhogy nem kendőztük el ezt a betegséget, de kemény és erős szavakkal fordultunk ellene, mint magam is innen a parlamentből az én pusztuló fajtám felé, megbélyegeztük mindig ezt a bűnt, amely r bűne az egyénnek, s a családnak önmaga és a nemzet ellen. De rá kell mutatnom arra, hogy a magyar reformátusság az utolsó negyedszázad alatt mérhetetlen sokat foglalkozott ezzel a problémával, irodalmilag, lelkészi ankéteken, gyakorlatilag, sőt még a parlament elé is javaslatot terjesztett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha megnézi valaki az egyke irodalmát, akkor meg kell állapítania, hogy az egyke irodalma, amelyben ez a kérdés világos, nyilt, azt mondhatnám, brutális őszinteséggel áll a nemzet előtt, legnagyobbrészt protestánsok, reformátusok müve. (Ügy van a s"sélsőbaloldalon ) Ha megnézi valaki a Protestáns Szemlének ebben a kérdésben rendezett ankétjában Kiss Géza kákicsi református lelkész hatalmas könyvét az Ormányságról, (Matolcsy Mátyás: Az híres!) ha valaki tudja, hogy a dunamelléki református egyházkerületnek már egy évtizede külön egykebizottsága van, amely ezzel a problémával foglalkozik, ha valaki tud arról, hogy a református Szeretet Szövetség gyakorlatilag próbálja megoldani ezt a kérdést, amikor a Tiszántúl sokgyermekes vidékeiről 8—10—13 gyermekes családokat telepített át egykés vidékekre és a debreceni kollégium diákjai saját fillérjeikből végzik ezt a telepítési akciót, természetesen a maguk erejéhez mérten, akkor tisztán látja a kérdést. (Matolcsy Mátyás: De ehhez kellene az örökösödési illeték.) Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat, aki egy óráig méltóztatott előadni a javaslattal kapcsolatos észrevételeit, kérem, méltóztassék csendben maradni. (Derültség. — Matolcsy Mátyás : Alátámasztom ! ) Tildy Zoltán: Engedelmet kérek, hogy Serényi Miklós grófnak erre a kitételére talán hosszasabban válaszolok, de rá kell mutatnom még arra is, hogy a református papság ezeken a vidékeken igazán példát ad arra, hogy kell családot alapítani, fenntartani. Mérhetetlen, heroikus küzdelmet folytatnak nagycsaládú, kicsi falukban eldugott, majdnem elveszett református lelkipásztorok abban az irányban, hogyan lehet még ott is 6—8 gyermeket felnevelni és a nemzet szolgálatába állítani. Mondok egy példát. Abban a somogyi községben, ahol én szolgáltam, három esztendő alatt csak bét gyermek született és e közül a két gyermek közül az egyik az enyém volt. Utánam egy hat gyermekes református lelkész került oda. Érdekes módon mentette meg az iskola állam-