Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

Az országgyűlés képviselőházának 1 t. kormányt, ineddig akarja ezt a rendkívüli átmeneti állapotot fenntartani? Erre kérünk határozott választ, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) az! a felfogásunk, hogy amikor idejövünk nagy szociális problémákat megoldani, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Akkor másról beszélnek!) akkor az ilyen súlyos, elfekélyesedő kérdéseket kellene előbb kioperálni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, ihogy ezt a kérdést kénytelen voltam idehozni. Már januárban tisztában; voltunk ezzel ta helyzettel, s egy alkalommal felvetettem: értetlenségre találtunk. Most azonban, amikor szociális problémákat oldunk meg, úgy érzem, kötelességem volt erre a, szörnyű fekélyre rámutatnom abban a reményiben, hogy az átmeneti idő rövid ideig fog tartami. De kérdezem ezek után* vájjon a törvényjavaslat mindezekből & kérdéseikből mit fog megoldani? Amikor ennek a nagy szociális proibliémának, a betegségi biztosításnak az egész ország társadalmára való kiterjesztését követelem és az események itt szorongatnak bűnünket, ugyanakkor, t. Ház, nem kívánom hosszasan felolvasná a javaslat indokolását, csak néhány észrevételt szeretnék felolvasni belőle, amely a következőket tartalmazza. (Olvassa): »iSzociálpollitikíálnk megteremtésénél lal másik kiindulási pont: mezőgazdasági népességünk adottságai. A mezőgazdaság körében való foglalkozás és az ennek alapján kifejlődött évezredes szokás

1 eredménye, hogy népünk az év egy részében emberfeletti munkát végez ugyan, de az év nagy részében: nem dolgozik. Ezt az állapotot feltétlenül meg kell szüntetni. Meg kell szüntetnünk — káros gazdasági és etikai következményeire tekintettel — azt, hogy az

1 évnlek legyen olyan időszaka, amikor az ország lakosságának jelentős: része egyáltalán nem vagy alig dolgozik. Meg kell találni s ha nincsenek, rnieg kell teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek a népesség produktív foglalkoztatását télen is lehetővé teszik, kizárva ezáltal a munkanélküliség gazdaságilag, testileg ésí lelkileg egyaránt káros következményeit«. így folytatódik ez az indokolás végéig. Utal azután az indokolás a Szatmárvármegyei példára. Erről azt mondja (olvassa): »Ez a többé-kevésbbé a közigazgatás keretében alakult szövetkezet hitelt nyujt^ ininden arra rászoruló ínséges egyénnek azért, Ihogy az gazdaságilag megerősödjék, a gazdasági el esettségből kikerüljön és önálló gazdasági alannyá alakuljon«. (Szöllősi Jenő: Szép szavak!) »A szövetkezet vezetése mellett jórészben a megélhetésükben veszélyeztettek f által helyszínen előállított építési anyagokból a házhellyel rendelkező lakásnélküli szegények részére házakat építenek, a ruhátlanok részére ruhát és cipőt készítenek, a lakosságot intenzív kertgazdálkodásra és szakszerű állattenyésztésre oktatják«. — »A szövetkezet vezetői minden egyes alkalmat megragadnak arra, hogy a vármegye lakosságát, különösen annak alsó

1 rétegét a helyi adottságok és a felmerülő körülményeik felhasználásával anyagilag erősebbé, fokozottabb mértékben életképessé tegyék«. T. Ház! Ezt így folytathatom tovább. Ez nagyon szép, egy politikai gyűlésen programinbeszédnek. de hol vannak ebben azok a konkrét kitételek és Programm ok, amelyeket meg kívánunk oldani a javaslat alapján? Hol van ebben szó a nagy problémának, a betegségi biz/. ülése 1940 június 24-én, hétfőn. 325 tosításnak az egész országra való kiterjesztéséről? (Bencs Zoltán: Egy másik törvényben!) Egy árva szó sincs erről ebben a javaslatban. Ha pedig most valaki azt mondja, hogy ez a javaslat helyes, én elismerem, hogy az a megoldás, hogy az elesetteket emelni kívánjuk, nagyon szép, de itt vannak a nemzetközi munkaügyi hivatalnak általam idézett kitételei, hogy az életszínvonalat pedig legbiztosabban úgy emeljük, ha a szociális biztosítást minden ágában kiterjesztjük a mezőgazdaságra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt látom az ellentétet: kardinális elvi ellentéteket tapasztalok a törvényjavaslat és a magyar szociális problémák megoldása között, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ugyan! Ugyan!) T. Ház! Igyekszem tárgyilagosan felvázolni a nagy magyar szociális problémákat és nem akarom a javaslatot kisebbíteni, de — ami a javaslat egyik legfontosabb részét illeti — csak az adódik ki, hogy imicsoda kicsiny megoldás ez ahhoz képest, amelyet mi a magyar társadalom számára követelünk. Mi — legalább is a sajtó részéről — úgy voltunk informálva, hogy ennek a törvényjavaslatnak a szövegében olvasni fogjuk a családvédelem egyik legfontosabb és legkomolyabb alaptételét, azt, hogy az örökösödési illetéket igen jelentős mértékben reformálják. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: A felsőház! — Keek Antal: A felsőház lefújta!) Kérdezem, t. Ház, hova lett ebből a javaslatból ez a komoly és azt mondhatnám a magyar szociálpolitika alapját képező alátámasztás. (Szöllősi Jenő: Elvitte a politika! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Keek Antal: Megkérdezték Károlyi Gyulát és azután nem merték beletenni!) Elnök: Kérem Keek képviselő urat, méltóztassék állandó közbeszólásait abbahagyni. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Utalhatok a törvényjavaslat egyetlen részére, amely ezzel foglalkozik, de nem szerencsés körülmények között, mert azt mondja, hogy »a szociális problémák megoldása és az ahhoz szükséges anyagi fedezet előteremtése másfél évtizede foglalkoztatja a kormányt, az egyházakat és a társadalmat«. Tovább azt mondja: »A Nemzetgyűlés 1926. évi május hó 19-én tartott ülésén Láng János képviselő javaslatára utasította a népjóléti és munkaügyi minisztert, hogy az egykének, mint pusztító népbetegségnek meggátlására törvényjavaslatot terjesszen n Nemzetgyűlés elé. E határozat alapján készítette el a népjóléti és munkaügyi miniszter 1927 májusában a sokgyermekes családok segélyezéséről szóló törvényjavaslattervezetet, mely e célra »Országos Gyermeksegítő Alap«-ot létesít, s kimondja, hogy az »Országos Gyermeksegítő Alapot« mindazon örökhagyók hagyatékából, akik után három gyermeknél^ kevesebb gyermek örököl, egy gyermekrész illeti meg.« (Maróthy Károly: Milyen radikálisak voltak ezek! Az akkori kormány látta!) Történt ez az akkori Nemzetgyűlés felszólítására! Ami utána következik, ezt nem értjük. Azt mondja ugyanis az indokolás (tovább olvassa): »E törvényjavaslat-tervezet azonban nem volt a törvényhozás elé terjeszthető, mivel az időközben felmerült kérdések a törvényhozás és a kormány munkáját teljes mértékben igénybevették.« (Maróthy Károly: Nevetséges!) Mi nem ezt az indokolást vártuk. Mi azt vártuk, amit 1926-ban magyar emberek, akik átérezték a magyar fainak és szociális problémának súlyossságát. idehoztak. A jelenlegi kormány, ahelyett hogy ezt belefoglalná a javaslatba, ilyen kifogással