Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

Az országgyűlés képviselőházának : ták, még pedig (rendkívül gyorsan megoldották a családi bérpótlék rendszerét. Semmi akadálya annak, hogy a, törvényjavaslat ezt a anár megoldásra megérett, sőt már el is késett kérdést szintén megoldja komolyan és azonnal. Ez a mi észrevételünk a törvényjavaslatnak ezzel a pontjával kapcsolatban. A törvény javaslatiban az Alap létesítésié az egyetlen pont, amely (határozott feladatot jelöl meg: az állami gyermekmenhelyek feladata tekintetében nagyon helyesen jár el a javaslat. Ezt be kell vallani. A menhelyek kötelékébe került gyermekeket eddig tudvalevőleg a szülőktől, vagy a nagyszülőktől r

elvették és idegen családok gondozására bízták. Az új törvényjavaslat intenciói szerint ezt néni fogják továbbra is így intézni akkor, ha bebizonyosodott, hagy a szülők nem a gyermekszeretet meglazulása folytán, hanem egyszerűen a nyomor, a szegénység miatt kívántak megválni gyermekeiktől. Ez esetben a gyermeket a család köiteilékébein hagyják és gondozással támogatják. Ez nagyon helyes szempont, mert míg régien a gyermekmenhelyi elhelyezésnél nem az volt^ a főszempont, hogy talán a szegénység, az éhség kényszeríti a szülőket arra, hogy gyermekeiktől sírva megváljanak, hanem a gyermekeknek az erkölcstelen életből, a lezüllött és szétzüllött családokból való kiemelése és megmentése volt a cél, addig ma fontos szempont az is, hogy számtalan és számtalan magyar szülő kénytelen megválni gyermekeitől azért, hogy a töb>bieknek, akiket otthon tart, kenyeret adhasson. A törvényjavaslatot ezen a ponton a nagy szociális problémákkal való érintkezésnek ezen a pontján helyeselni tudjuk. Amit azonban a javaslat a következő^ pillanatban a sokgyermekes családok támogatásáról mond, tisztelettel bejelentjük, hogy ebiben nem találunk semmi konkrétumot és főleg nem látjuk a családi bérpótléknak a mezőgazdasági munkásságra való kiterjesztését ebben a javaslatban. Ami az állami menhelyek kérdését illeti, annak ilyen megoldását nagyon helyeseljük, azt a, megállapítást kell azonban tennünk, hogy itt végeredményben csupán a meglévő funkciók átszervezése, átcsoportosítása és ' az Alap kebelébe való beépítése történik, amint a törvény javaslatban ennek ^ az alapnak a fedezetiét jelentő anyagi alátámasztásnál egyébként is gyakran csak egyszerű átkönyvelést, átcsoportosítást látunk, de erőteljes új, idegen források megnyitásáról szó sincs. A mi felfogásunk az, hogy a szociális feladatokat a magyar társadalom javára tervszerűen, — ahogyan a törvényjavaslat indokolásában megmondja — »összefüggően, egységesen« kell megoldani.^ Felteszem azonban a kérdést, vájjon ez a törvényjavaslat megoldja-e a magyar társadalom számára legfontosabb kérdést, a betegség esetére szóló biztosítás kérdését? Éppen ellenkezőleg, azt tapasztaljuk, hogy amikor a magyar társadialomnak úgyszólván minden rétegét beszervezitek a^ biztosításba, — hiszen az Oti az ipari munkásság millióit, a Mabi és az Otba a magántisztviselőknek, illetve a köztisztviselőknek százezres táborát gondozza, s a Máv., a posta és az összes nagyobb intézmények is szociális gondozásiban részesítik alkalmazottaikat,! — legyedül és kizárólag a magyar parasztság legszélesebb, legszegényebb rétege nem élvez semmiféle szociális ellátást és biztosítást, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldaton.) mintha ezek a szegénv magyar falusi tömegek a magyar szociálpolitika mostohagyerKlSPVISELÖHiZI ÍÍ4PLÓ VI. 1. ülése 1940 júnitis 24-én, hétfőn. 323 mekei lennének. (Matolesy Tamás: Másodosztályú állampolgárok! — Szöllosi Jenő: »Nincs fedezet«!) Amikor arról beszélünk, hogy a magyar szociálpolitikai kérdések általam vázolt sorozatában megítélésünk szerint az első helyen az egészségügyi biztosításnak, az egészségvédelemnek a társadalom minden rétegére — tehát a parasztságra is — való kiterjesztése áll, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor kénytelen vagyok az országgyűlés elé hozni egy rendkívül fájó, sérelmes kérdést. Erről a kérdésről ebben a teremben egyszer már megemlékeztem és akkor ezt igen nagy felzúdulás kísérte a túlsó oldalról. Miről van szó? Köztudomású, hogy a Felvidék magyarlakta területeinek visszatértekor ott a régi rezsim működése révén a szociális biztosítás minden ága ki volt építve. Mi azt reméltük, — hiszen ebben jelöltük meg a friss felvidéki szellem mibenlétét, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldulon ) — hogy a visszacsatolás szociális felfrissülést hoz, a szociális gondoskodás intézményeinek és gondolatának az; egész országra szóló kiterjesztését hozza majd magával. De mi történt? Immár több mint másfél éve annak, hogy a Felvidék magyarlakta területe visszatért. Természetes, hogy a betegségi és egyéb szociális biztosítást élvező ottani egész társadalmat, a magyarságot a kormánynak kötelessége volt ebben az előnyös helyzetben, ezen a színvonalon megtartani, de azután nem az történt, hogy a szociális gondoskodásnak ezeket az intézményeit az egész országra, tehát az egész magyar parasztságra is kiterjesztették volna, hanem egy szörnyű torzszülött törvényházasság következett be a Felvidék magyarlakta vidékén. A 11.770/1939. M. E. sz. rendelet ugyanis érvényben hagyta a megszállás alól visszatért magyarlakta sávon egyrészt a magyar biztosítási törvényt, másrészt a már szétzüllött és megsemmisült Csehszlovákia biztosítási törvényét. A kezemben van a Munkaügyi Szemle, amely nem ellenzéki, nemzeti szocialista lap, hanem Kovrig Béla főszerkesztésében megjelenő folyóirat, (Paczolay György: Derék ember!) amelyben azt olvassuk, hogy ez a rendelet másfél évi tanácskozás után született meg és benne 117 utalás van a cseh biztosítási törvényre, és annak alkalmazására. Kérdezem tehát: ennek a törvényjavaslatnak előkészítő tárgyalásánál a kormányzat nem gondolt arra, hogy itt mérhetetlen mulasztásokkal állunk szemben és másfél évi tárgyalás után egy ilyen öszvér-rendelet született meg a cseh és a magyar biztositási törvény egységesítése folytán. T. Ház! Az a meggyőződésem, hogy ebben a törvényjavaslatban ezek helyett a mindenre kiterjedő, de semmit pontosan meg nem fogó intézkedések helyett ezeket a nagy szociális problémákat kellett volna egyenként kimelui és szervesen megoldani. (Matolesy Tamás: Nemcsak Johan-féle mintajárásokat készíteni!) Tessék megfigyelni, mi történt a hazatérő Felvidéken a biztosítás terén. Ebből a hivatalos lapból olvasom fel az intézkedésket. Az történt, hogy érvénybenhagyták a magyar biztosítási törvényből az egészségvédelemre vonatkozó részt, viszont átvették, illetve megtartották a csöh törvényekből a balesetre és az öregségre vonatkozó rendelkezéseket. Csak a végeredményt olvasom fel, mert hiszen az egésznek a felolvasása hosszadalmas lenne. Az eredmény az, hogy háztartási alkalmazottak után az anyaországban ma is 3 75 pengő Oti.-járulékot 49