Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

Az országgyűlés képviselőházának ban csak egyetlenegy művelt férfi vagy nő akadt volna, aki szeretettel és megértéssel foglalkozott volna a falu népével, rég megépült volna az a híd, (Helyeslés a közéven.) amely átvezetett volna azon a szakadékon, amely az egyes társadalmi rétegek között ma fennáll. Rá kell ébrednie a falun élő intelligenciának, legyen az földbirtokos, jegyző, pap, vagy tanító, hogy nem élhet tovább elzárkózott, el különült életet hanem fel kell olvadnia a falu közösségi életében, hogy azt magasabb műveltségével felemelje és segítse. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Iszonyú felelősség nyugszik a középosztályon, mert reá tekint a falusi nép, tőle várja a példát és ezért neki kell elsőnek kilépnie kasztjának sorompói közül és megtennie azt a talán nem mindenkor sima utat, amely végül is a közösségi szellem teljes kialakulásához, a nemzet minden rétegének az összefogásához vezet. Ezt a szerepet vállalnia kell a középosztálynak, ha vezetőszerepét, tekintélyét fenn akarja tartani és történelmi hivatását továbbra is teljesíteni kívánja. De e szerep vállalásának, ennek az átalakulásnak most van itt az ideje, talán az utolsó órája (Ügy van! a középen.) és aki most sem tud erre ráeszmélni, aki most sem tudja megérteni a történelmi idők és a korszellem parancsoló szavát, az maga húzta meg maga felett a lélekharangot, (Ügy van! a középen.) eljátszotta elhivatottságának jogosultságát, félre kell állania a közéletből és utat kell engednie azoknak, akik a szociális haladást, a nemzet közösségének erős, meg nem bontható összefogását meg is akarják valósítani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a .jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik. — Maró thy Károly: Szolgálati pragmatikát a tisztviselőknek! El van intézve!) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Taps a baloldalon.) Az Országos Népes Családvédelmi Alap létesítéséről^ szóló törvényjavaslat tárgyalásának kezdetén előttem szólott igen t. képviselőtársam fejtegetéseibe belekapcsolódva csak annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy sok minden helyes észrevétele mellett egyetemességében teljesen elhibázottnak tartjuk erről az oldalról a magyar szociálpolitikai kérdéseknek olyan megoldását, amely társadalmi, egyesületi úton oldja meg a kérdéseket, nem pedig szerves állami megoldással. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Annak segítségével! Segítségül mondta!) T. Ház! Bátor leszek részletekben kifejteni észrevételeimet ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, mert felfogásunk, hogy Magyarország a szociálpolitika terén nagyon messze hátul jár. A törvényjavaslat indokolásában ugyan elismeri maga a törvényjavaslat és nyilván a kormányzat is azt, — idézem — hogy (Olvassa:) »Az elaprózódott akciók helyett egy messzemenően tervszerű, organikusan összefüggő, egységes szociálpolitika megszervezése szükséges.« Ezt mondja a törvényjavaslat indokolása, nagyon helyesen, csak én éppen azt nem találom a törvényjavaslatban, sem a paragrafusokban, sem az indokolásban, hogy. a kormány miben látja a. magyar szociális problémákat, fel sem sorolja, arról egy szóval em"' lítést sem tesz, hogy melyik szociális problé121. ülése 19AO június 2U-én, hétfőn. 321 mánkat, milyen módon, milyen mértékig kívánja megoldani. (Somogyi Ferenc előadó: Nem való a törvénybe! — Ügy van! jobbfelöl.) Ez iaz én észrevételem és az a megjegyzésem, hogy az előadó úrnak módja volt kifejteni a véleményét, kérem, hallgassa meg most az én felszólalásomat is nyugodtan és csendesen. Elnök: Kérem Matolcsy képviselő urat, méltóztassék az elnöki jogokat nekem átengedni. (Derültség. — Papp József: Szájkosár!) Csendet kérek minden oldalon. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Éppen ezért, mert ebben a törvényjavaslatban nem látjuk lefektetve a nagy magyar szociális problémákat és megoldásuk mértékét és sorrendjét, kénytelen vagyok elsősorban is felvázolni ezeket a problémákat, hogy párhuzamot vonhassunk és megítélhessük, vájjon ez a törvényjavaslat, amely a magyar szociálpolitikának egy új alkotását jelenti, mennyit és milyen mértékben fog megoldani ezekből a nagy problémákból. T. Ház! Egyet a törvényjavaslat indokolása is elismer. A törvényjavaslatban ugyanis a következőket olvashatjuk (olvassa): »Az alap célja a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése útján az életviszonyok javítása...« Ez a törvényjavaslat legfőbb magja, amelyet ki lehet belőle olvasni, és ezzel nyilvánvalóan elismeri, hogy a legszélesebb néprétegek, a magyar falunak szociális problémáit kívánja elsősorban orvosolni és javítani, (vitéz Keres/* tes-Pischer Ferenc belügyminiszter: Meg is mondja!) De t. Ház, ezeknek a meggondolásoknak alapján, ha a falu és elsősorban a magyar agrártársadalom, a magyar parasztság széles rétegének szociális gondozását kívánja a törvényjavaslat szolgálni, akkor én itt zsinórmértékül fel fogom olvasni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal állandó mezőgazdasági bizottságának 1939. év novemberében tartott értekezkezletén hozott határozatot, amelyben arról tesz tanúságot, hogy (olvassa): »A szociális biztosításnak a mezőgazdasági népességre való kiterjesztése a leghatásosabb eszköz a falusi életszínvonal emelésére.« T. Ház! Nyilvánvaló ez különösen akkor, ha azt a rendkívüli szakadékot nézzük, amely a magyar falu dolgozó tömegei és a kőrengetegekbe, az ipari gyártelepekbe sodródott ipari munkásság szociális gondozása között tapasztalható. Innen van az, hogy a Földmunkások Nemzetközi Szövetségének 1938-ban Amszterdamban tartott VIII. kongresszusa határozatban jelentette ki a következőket^ (olvassa): »A mezőgazdasági munkások szociális és gazdasági viszonyainak minden országban az ipari munkásokéval egyenlő színvonalon kell állani ok.« T. Ház! Ez magától értetődik, ebben semmi különös sincs; ez csak azt jelenti, hogy egyféle igazság van és egyféle igazságszolgáltatás lehet a szociális gondoskodás terén is. Azért említem fel a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak és a Földmunkások Nemzetközi f Szövetségének határozatát, véleménynyilvánítását a legutóbbi időkből, hogy ezzel a mi felfogásunk alaptételeit szegezzük le, mert ezek alapján nyilván azt kell hirdetnünk, hogy a falusi életszínvonal emelését, amit a javaslat is legfőbb céljának tekint, elsősorban a falu agrártársadalmának szociális biztosítása szolgálja. Azt hiszem, ebben valamennyien egyetértünk. (Ügy 1 van! jobbfelől.) A másik dolog pedig, amit a