Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

320 Az országgyűlés ké\ rakozásra való hivatkozással az alispánok elvileg nem hajlandók egy fillért sem kiutalni a közjóléti alapból, még a legindokoltabb esetekben sem. T. Ház ! Nagy örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely az inségjárulék, illetve most már a nép- és családvédelmi pótadó közös alapjába fog kerülni, amelyből azután oda folynak majd a pénzek, ahol arra a legjobban szükség van és ezzel megszűnik az a visszás helyzet, hogy eddig éppen a szegény községek voltak képtelenek segitséget nyújtani. Ez a visszás helyzet más vonatkozásban is fennáll, mert a szociális intézményekhez alig tudnak hozzájutni a szegény községek, amelyek anyagilag gyengébbek és nem bírják megr az ezzel járó terheket, pedig ezekre az intézményekre éppen itt volna leginkább szükség. Egyaránt vonatkozik ez a tzöldkereszt-intézményre, a napközi otthonokra és a tanfolyamokra. A községi pótadóalapok közötti nagy eltérés eredményezi -azt is, hogy míg az egyik községben az adózók lényegesen nagyobb terhet viselnek, mint sok helyen a gazdagabb községekben a jobbmódú lakosok, s szegényebb községekben a nagy pótadó mellett a közigazgatás állandó kiadásait is alig bírjak kiizzadni, addig egészen alacsony községi pótadóval terhelt vagy egészen pótadómentes községek azt sem tudják, mit kezdjenek bevételeikkel. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) A községek közötti különbségek tehát szociális szempontból is kiegyenlítendők. Ennek egy részletére vonatkozó elgondolást bátorkodtam már a belügyminiszter úrnak is átnyújtani és nagyon örülök, hogy ex a törvényjavaslat az inségjárulékok, illetve a nép- és családvédelmi pótadó terén már erre az útra lépett. T. Ház! Láttuk azt, hogy a szociálpolitikának ez az új útja és iránya igen nehéz és aprólékos munkát kíván meg és ha a közigazgatásra áll a tétel, hogy végigkíséri az embert a 'bölcsőtől a sírig, fokozottabban áll ez a szociálpolitikára. Az egyének kiválasztása, környezetüknek megvizsgálása, további állandó gondozásuk és irányításuk a munkának oly óriási tömege, hogy azt még sokezer tisztviselővel sem leihet sikeresen elvégezni. Ezért a szociálpolitikának ezeken az útjain csak akkor lehet járni, ez csak akkor lesz célravezető, ha ebibe a munkába a társadalom is intenzíven belekapcsolódik. A társadalom bekapcsolódása történhetik egyesületeken keresztül és történhetik egyénileg. Egyesületeink száma 1937-ben 16.747 volt, 1932-ben 14.345, 'számuk tehát növekszik. Ezeknek az egyesületeknek bevételei 1932-ben 83 millió pengőt tettek ki, amely Dénzek a legkülönfélébb célokat szolgálták. Ugyanarra a célra és feladatkörre számtalan egyesület alakult, hol társadalmi, hol felekezeti alapon szervezve, és jóformán minden községben működik — jobban mondva, nem működik, hanem létezik — egy-két egyesület vagy kör. Indokolt volna tehát a nem működőket megszüntetni és a hasonló célra alakult egyesületeket összevonni, (Közi Horváth József: Mi lesz az elnökökkel és az elinöknőkkel? Ez a legnagyobb probléma!) azokat pedig, amelyek szociális célokat tűztek maguk elé, irányítani és beállítani a szerves szociálpolitika szolgálatába. A szociálpolitika nem nélkülözheti a karitász közreműködését és itt karitász alatt nem 121. ülése 19 h0 június 24-én, hétfőn. az adományozást értem, hanem a gyakorlati cselekedeteket. A szociálpolitika kénytelen ridegen reális lenni, nem ér rá megállani egyegy szenvedő mellett, csak felveszi, regisztrálja, megállapítja a helyzetet, a segítés módját, lebonyolítja azt és kénytelen továbbmenni. De a legszebb intencióból eredő akció is többet árt, mint használ, ha a végrehajtás során elégedetlenség, elkeseredés vagy irigység fakad. Tejet, cukrot, állatot vagy bármi mást lehet úgy adni, hogy aki kapja, annak ökölbeszorul a keze, de lehet úgy is adni, hogy azt könynyes szemekkel fogadja. (Helyeslés.) Az egyesületeknek kell pótolni azt, amit a hivatalos szociálpolitika képtelen nyújtani: a szeretetet, a jó szót, a lélek megerősítését, a bizalmatlanság legyőzését. Az egyesületek feladatává kell tenni, hogy a (Keek Antal: Ez; állami feladat!) a támogatásban részesülteket tovább megfigyelje, gondozza és jó tanáccsal lássa el. Minden színi előadásnál és felolvasásnál többet ér a gyakorlati cselekedet és ilyen irányban a falu vezetőinek is át kell szervezniük a társadalmi és egyházközségi egyesületeket és szakosztályokat. Alakítsanak munkaközösségi csoportokat, amelyek meglátogatják a betegeket, ellátják a csecsemő védelmet, elvégzik a gyermekágyas asszonyok munkáját... (Maróthy Károly: Haladunk az irgalmasság lelki cselekedetei felé! — Keek Antal: Ez a liberális felfogás! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Németh Andor: Ebben a munkában nagy szerep vár a nőre, mert az anyaság szent érzése hatalmas szolidaritásba fogja össze a nőket és férfi a férfival vagy férfi a nővel soha így meg nem értetheti magát, mint a nő a nővel. Számos problémák, a csecsemőhalandóság, a rossz^ főzés, a helytelen beosztásból eredő hiányos táplálkozás, leginkább az anyákon, a háziasszonyokon keresztül oldhatók meg és őreájuk jobban tud hatni a nő, mint a férfi. (Helyeslés.) A falun élő intelligens nők feladata, hogy elmenjenek a falusi házakba, megnyerjék bizalmukat, mert csak ezen az úton, háziról-házra járva lehet elérni azokat a célokat, amelyeket a hivatalos szociálpolitika is maga elé tűzött. Ebbe a munkába kell beállítani az egyesületeket. Az egyesületeknek korszerűen át kell alakulniok, mert az egyesületek nem csupán gyűjthetnek manapság, hanem cselekedniök is kell, nemcsak alamizsnát, hanem szeretetet is osztogassanak. Hazánknak talán legnagyobb tragédiája az a szörnyű tagoltság, amely nemcsak szegényre és gazdagra bontja ezt az országot, hanem tengernyi kasztra is, s ez nemcsak az intőit Î geucia hibája; hiszen a legnagyobb tagoltság éppen falun van, ahol a százholdas gazda lenézi a húszholdasat, a húszholdas többnek tártja magát az ötholdasnál, a kétlovas az egylovasnál, a törpebirtokos lenézi a zsellért. Ha a falu gazdasági és kulturális felemelésére törekszünk, akkor elsősorban is le kell bontani ezeket a válaszfalakat és közelebb kell hozni egymáshoz ezt az elzárkózott sokféle népet. Imrédy Béla mondotta itt a Házban. (Mester Miklós: Éljen!) ihogy a válaszfalakat csak belülről lehet kinyitni, csak belül vannak a kulcsok és csak belül van a kulcslyuk. Ezeket a kulcsokat kell elővenni és bátran fel kell nyitni a kaput. A falun élő intelligenciának kell megtenni ezt az első lépést azért is, mert a középosztály sokat hibázott ebben. Hiszen ha minden falu-