Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

318 Az országgyűlés képviselőházának gyár szociálpolitika alapjait és megjelöli annak irányait. Fogalmakat tisztáz ez a törvényjavaslat, mert szétválasztja a szociálpolitikát a karitásztól és az enyhítést célzó segélyezések rendszerével most kölcsönöket kíván adni, már ellenszolgáltatást és törlesztést kíván meg. Olyan szerves szociálpolitikát kíván tehát megindítani, amelynek célja a szegények gazdasági talpraállítása, a nincstelenek önálló exisztenciává fejlesztése, a közsegélyre szorulók kiemelése abból az állapotból, amelyben még támogatásra szorulnak. A törvényjavaslat nagyon helyesen kerettörvényjavaslat, mert csak igy

? töltheti be sokféle és sokoldalú feladatát és így igazodhatik rug-almasan a mindenkori és változó jproblémákhoz. Ezen alapelvek gyakorlati keresztülvitelének részletes ismertetése — amire Szatmár vármegyében találjuk a legértékesebb példát — •messzevezetne, mert az akciók nagyon sokfélék, bár szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Ezért csupán néhány példával szeretném ezt a munkát vázolni. Szatmár vármegye közjóléti alapja, illetve közjóléti szövetkezete szák értőkkel vizsgáltatja meg azoknak életkörülményeit, akiket juttatásban kíván részesíteni. Megállapítja, hogy mely juttatás vagy mely berendezkedés jelenti számukra a megfelelő alapot gazdálkodásuk kiindulásához; megállapítja, hogy mely fajta törlesztést bírnak el. Ez a törlesztés különféle lehet. Történhetik pénzzel, terménnyel, állatszaporulattal, háziipari termékekkel vagy munkával. A közjóléti szövetkezet például házépítési akciót bonyolított le, amikor erdőt vett bérbe, ott fát termeltetett ki, amelyet munkanélküli ácsokkal és asztalosokkal közös műhelyekben feldolgoztat, kavicsot termeltet, téglát vettet, betoncserepet készíttet ós mindezt a törlesztésre kötelezettek munkanapjainak felhasználásával. A szövetkezet állatkölcsönöket ad: baromfi-, sertés-, tehénkölcsönt és előírja ennek a kölcsönnek a visszafizetését a szaporulatból. Másnak terveket készít, belsőségének, kertjének felhasználására és kötelezi bizonyos zöldségfajták termesztésére, amit azután az illetőnek le kell adnia az étkeztetési akció céljaira. Van, akinek a tehenét cseréli ki; ennek köteleznie kell magát, hogy ellenszolgáltatásképpen az ottani tejakcióra ad le naponként tejet. Az étkeztetési akció viszont egybeolvad a főzőtanfolyamokkal. A varrótanfolyamokon pedig a ruhaakciók anyagát varrják fel. Ezek az' akciók tehát szorosan és szervesen összefüggnek. Miután ezek a juttatások hangsúlyozottan kölcsönök, felmerülhet az a feltevés, hogy ilyenképpen az alap, amely évenként a törvényjavaslat által megállapított összegekkel dotáltatik, néhány év alatt egészen fantasz tiku snagyságú lesz, talán százmilliókra fog felduzzadni. Ilyen aggodalmam, t. Ház, nincs, mert eltekintve attól, hogy azi alapnak számos olyan funkciója van, ami vissza nem térülő kiadást jelent, például a gyermekvédelem ellátása, a juttatásban részesültek egy része is inkább munkával fog törleszteni, úgyhogy bizonyos idő után olyan nagyszámú munkanap fog rendelkezésére állani az alapnak, mint törlesztés, hogy ezekét nem fogja tudni mind felhasználhatni olyan újabb akciókra, amelyek visszatérülnek, hanean a közületek kénytelenek lesznek nagyobbszabású közmunkajellegű beruházásokat végezni, amelyek közvetve bár, de mindenesetre szolgálni fogják a szocális állapotok javulását, azonban nem fognak visszatérülni az alapba, lel. ülése 1940 június 24-én, hétfőn. Már az elmondottakból is kitűnik az, hogy a szociálpolitika ezen útjain járni nem könynyű feladat. Minden egyes családot, minden egyes embert, amelyet és akit valamely akcióba bele kívánnak vonni, meg kell vizsgálni, az egyéni rátemettségétől kezdve, gazdaságának legapróbb részletéig, mert csak így lehet megállapítani azt, hogy melyik segítség jelent számára legtöbbet. Nem lehet például mindjárt tehénjuttatással kezdeni annál, akinek nincs istállója, vagy, ha van is, de nincs elég földje ahhoz, hogy a takarmányát kitermelhesse^ és nem elég egy juttatást egyszerűen lebonyolítani, hanem továbbra is gondoskodni kell, talán évekig, arról is, hogy az a juttatás tényleg gazdasági felemelkedést jelentsen és valóban törleszteni is tudjanak. Végtelenül nagy körültekintést és hosszú munkát igényel tehát az itt inaugurált szociálpolitikai munka, amelynek gyümölcsei talán csak évek múlva lesznek láthatók és ennek megvalósításához nagyon sok ember közreműködésére, talán az egész társadalom munkájára lesz szükség, amire még vissza fogok térni. T. Ház! Sok minden szükséges ahJhoz, hogy a széles néprétegeknek gazdasági felemelkedését valóban el is érhessük, mert bizonyos, hogy a szociálpolitika céljait csak akkor fogjuk tudni elérni, ha megfelelő gazdasági és pénzügyi politika mellett fogunk gazdálkodhatni a jövőben. Ezért, ha a gyenge gazdaságierejű egyént megindítjuk gazdálkodásában, felállítjuk a létrának első fokára, csak akkor fogunk sikert elérhetni, ha kedvező gazdasági struktúrába és rendbe állíthatjuk bele. Felemelkedését biztosítani kell megfelelő pénzügyi és hitelpolitikával, a termelőeszközök kedvező megszerzésének lehetőségével, általában a mezőgazdaság jövedelmezőbbé tételével. Reméljük, hogy most, amikor a termelés irányítása egy kézbe és szerintünk megfelelő kézbe került, ez sikerülni is fog. De ez a gazdasági talpraállítás és a megerősítés hosszabb időt vesz igénybe s ez alatt az idő alatt-még feltétlenül szükség lesz insógakciókra és segélyezésekre is. Tapasztaltam, hogy a vármegyék egyrésze a múlt évtől kezdve, — úgy hiszem, a belügyminiszter úrnak a távolabbi jövőre vonatkozó útmutatására — beszűntetett mindennemű inségenyhítő tevékenységet és segélyezést, amire pedig éppen a téli időben nagyon is szükség lett volna. Ezért arra kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ezt engedélyezni, illetve utasítani a törvényhatóságokat arra, hogy főleg a téli inség idején egyelőre tovább is folytathassanak ilyen akciókat és erre a megfelelő összegeket felhasználhassák. (Szöllősi Jenő: Kár a pénzért!) A falu szociális felemelkedésének és általában a szociálpolitikának egyik elengedhetetlen kelléke az anyagi támogatáson kívül a gazdasági szaktudásnak fejlesztése, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ennek pedig legfontosabb eszköze az iskolánkívüli népművelés. Tudjuk, hogy ősszel kerül benyújtásra a népművelési törvény és ezért most csupán azokról a tanfolyamokról szeretnék néhány szót szólni, amelyeket a belügyminiszter úr szervezett és tart fenn és ezek a főzőtanfolyamok. Azzal az eléggé gyakran felbukkanó nézettel szemben, hogy a főzőtanfolyamokra nincs szükség azért, mert a magyar asszony úgyis tud főzni, ma már vitathatatlan az, hogy falusi népünk táplálkozása egyoldalú és az ételek elkészítésében is rengeteg a kívánni való. Sokan lehetetlennek tartják azt, hogy a falusi